Az Orbán-csomagban bejelentett szigorító intézkedések érintik a rokkantnyugdíjasok körét. A kormány azzal érvel, hogy Magyarországon a visegrádi országokhoz képest is túl magas a rokkantosítottak aránya. A Policy Agenda szakértői elemzése szerint, amit Orbán Viktor állít, nem teljesen fedi a valóságot. Ha a rokkantnyugdíjasok teljes táborát nézzük, mintegy 940 ezer emberről van szó, akkor valóban láthatunk eltérést a visegrádi országokkal összehasonlítva.

Magyarországon ugyanis a rendszerváltást követően amunkaerőpiacról kiszoruló tömegek a nyugdíjrendszerbe menekültek. „A rendszerváltó országokban a gazdaságpolitikai szempontok mellett más, politikai és igazságossági érvek is felmerülhettek, amelyek alapján mégis indokolt és ésszerű lehetett a korai nyugdíjazás ösztönzése” – írja Scharle Ágota közgazdász az okokról egy korábbi tanulmányában, idézve egy belga közgazdászt, aki szerint a „rendszerváltás elején a társadalmi elégedetlenség és ellenállás megelőzése érdekében hozott engedékeny nyugdíjazási gyakorlat racionális politikai döntés volt”, és ebben partnerek voltak a társadalombiztosítás intézményei. Azok a tömegek, akik így kerültek a rendszerbe, a megváltozott munkaerő-piaci körülményekre nemigen tudtak reagálni, legfőképp azért, mert a szocializmusban szerzett szaktudással már semmire sem mentek. Persze, akik a kilencvenes évek elején választották a korai nyugdíj ezen formáját, ma már, húsz évvel később, vagy elérték az öregségi nyugdíjkorhatárt vagy igen közel állnak hozzá.

A Policy Agenda elemzése szerint 556 ezer olyan, aktív korban lévő rokkantnyugdíjas van, akik különböző egészségkárosodás miatt vannak a rendszerben, de számuk a rokkantnyugdíjazás 2008-as átalakítása óta fokozatosan csökken. Ez a tömeg szintén több csoportból áll: klasszikus rokkantnyugdíjat 340 ezer ember, rehabilitációs járadékot 23–24 ezer ember, egészségkárosodottak szociális járadékát 160 ezer ember, rokkantsági járadékot pedig 32–33 ezer ember kap. Utóbbiakat a 2008-as reform során felülvizsgálták. Ezeknek a rászorulóknak egy jelentős része 30–34 ezer forintot kap havonta. Akiket esetleg rehabilitációs erőfeszítésekkel a munkaerőpiacra lehet tolni, a szakértők szerint a rehabilitációs járadékot kapó 24 ezer ember, miközben a kormány százezer visszavezethető rokkantnyugdíjasról beszél. Információink szerint a közmunkaprogramokba akarják terelni őket, ami viszont pénzbe kerül, és növeli a költségeket a kiadási oldalon.

Lapunk úgy tudja, ezt a kiadást azzal mérsékelnék, hogy ugyanazt a pénzt fogják a rokkantnyugdíjasok megkapni, mint eddig, csak munkabér formájában, vagyis adót, és járulékokat fognak vonni ezekből a csekély jövedelmekből is. „Amit rövid távon, még az idén megtehetne a kormány az az, hogy stabilizálja a rehabilitációval foglalkozó nonprofi t szervezetek finanszírozását. Ezek a szervezetek évi fél-egymilliárd forintból működnek, ebből évente 1-2 ezer megváltozott munkaképességű embernek segítenek visszailleszkedni a munkába. Az állami támogatásuk összege és feltételei évről évre változnak – első lépésként nem is több forrásra, hanem stabil és kiszámítható szerződési keretekre lenne szükség. A kapacitásaik jelentős bővítése is viszonylag kevés pluszforrás biztosításával megoldható, erre azonban 2-3 év mindenképpen szükséges, hiszen több rokkant munkavállaló rehabilitálásához nemcsak több pénz, hanem több szakember is kellene” – fogalmaz Scharel Ágota, a Budapest Szakpolitikai Intézet vezető kutatója.

Rehabilitáció