Széll-lel szemben...

Széll Kálmán (1843. június 8. –Rátót, 1915. augusztus 16.) politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter, az MTA tagja.

Az 1866-ban jogtudományi doktori címet szerzett, nemesi családból származó Széll Kálmán 1867-ben szolgabíróként kezdte meg pályafutását, Vas vármegyében. 1868-ban azonban Szentgotthárd országgyűlési képviselőjévé választották kormánypárti programmal.

Széll rendkívül sokat időzött a haza bölcse, Deák Ferenc körében, és Deák gyámleányát, Vörösmarty Mihály leányát, Vörösmarty Ilonát 1867-ben feleségül vette. Deák tanácsára kezdett pénzügyi tanulmányokba is, és hamarosan az ország legelismertebb szaktekintélye lett, állandó előadója volt az országgyűlés pénzügyi bizottságának. 1875 márciusában a Szabadelvű Párt színeiben pénzügyminiszter lett a Wenckheim-kormányban.

Az év októberétől 1878. október 11-ig Tisza Kálmán kormányában töltötte be ezt a posztot, amelynek legnagyobb sikerét a bankjegykibocsátást végző Osztrák–Magyar Bank létrehozása jelentette. Rendet teremtett az államháztartásban, növelte az állami bevételeket, és megszervezte az adófelügyelői intézményt. 1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor, annak költségei miatt mondott le.

Adóemelései megoldották a magyar költségvetés válságát: 63 millió forintos éves deficittel vette át a költségvetést és 23 millió forintos deficittel adta át. A Bánffy-kormány működésének utolsó szakaszában, az egyre jobban elmélyülő válság idején, 1897 végén ismét aktívan bekapcsolódott a politikai életbe.

1899. február 26-án vállalta el a miniszterelnöki megbízatást. Kormányprogramjának „törvény, jog és igazság”-ra való hivatkozása politikai szállóigévé vált. A kormányfő hosszú időre biztosította a belső egyensúlyt, és a Nemzeti Párt bevonásával szélesítette pártjának parlamenti bázisát. A Szabadelvű Párt 1901-ben látványos győzelmet aratott a parlamenti választásokon. Széll Kálmán egyik nagy érdeme volt az Ernst Körber osztrák miniszterelnökkel 1902. október 31-én kötött egyezmény, amely biztosította a Monarchia két állama közötti megfelelő gazdasági paritást, és ez új gazdasági kiegyezésnek tekinthető.

A kormányfő bukásához végül is az úgynevezett véderővita vezetett. Ő ugyanis a vitában az újonclétszám emelése helyett a póttartalékosok megajánlásával kísérletezett, ami belpolitikai villongásokhoz vezetett, és 1903. június 27-én kénytelen volt távozni a miniszterelnöki székből. Bizonyíthatatlan, de egy anekdota szerint tőle származik a Széllel szemben nem lehet... szólás, amit állítólag egy parlamenti vitában mondott egy ellene fölszólaló képviselőnek. (Forrás: Wikipedia)

Széll Kálmán
Széll Kálmán
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.