Már folyamatban van az új büntető törvénykönyv (Btk.) előkészítése; napirenden szerepel a büntethetőségi korhatár leszállítása és további törvények szigorítása – írta Orbán Viktor miniszterelnök múlt szombati Facebook-bejegyzésében, amelyben a közbiztonság témakörében válaszolt a feltett kérdésekre. A korhatár megváltoztatása kapcsán legutóbb 2008 elején folyt vita, amikor egy 12 éves erdélyi kisfiú a Blaha Lujza téren megszúrt egy 15 esztendős gyereket. A kérdés most ismét aktuálissá vált, hiszen a közelmúltban négy gyerek egy idős embert vert halálra.

Egyre fiatalabb gyerekek mind brutálisabb bűncselekményeket követnek el – érvelnek sokan a szigorítás mellett. Ezt a statisztikai adatok nemigen támasztják alá, sőt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy tavalyi elemzése szerint éppen ezzel ellentétes tendencia tapasztalható. A gyermekek körében ugyanis sokkal gyakoribb a vagyon elleni bűncselekmény, mint más korosztályoknál, vagyis: a súlyos, erőszakos cselekmények náluk kevésbé jellemzőek. Egyébként a 14 évnél fiatalabb gyerekek évente 3700–4200 esetben kerülnek összeütközésbe a törvényekkel, miközben a teljes népességhez képest háromszor akkora valószínűséggel válnak maguk áldozattá.

Tény ugyanakkor, hogy a fiatalkorú, tehát 14 és 18 év közötti gyerekek valóban egyre durvább jogsértésekre vállalkoznak. Az elkövetők száma jelentősen nem változott ugyan –évente 10–12 ezer esetet regisztrálnak –, ám ennek a korosztálynak a tagjai már csaknem négyszer többen követnek el erőszakos bűncselekményt, mint a más korcsoportokhoz tartozók. Tíz esztendeje ez a különbség még csak kétszeres volt. Az adatok tehát arra figyelmeztetnek, hogy nem a gyermekek, hanem inkább a kis- és nagykamaszok jelentenek veszélyt a társadalomra. (De főleg egymásra, mert a társas erőszak jellemző erre a korosztályra.)

Úgy tűnik, a vétőképes kor határának leszállítása mindig felmerül, ha gyermekek valamilyen súlyosabb bűncselekményt követnek el, de Finszter Géza kriminológus, egyetemi tanár óv az ilyen ad hoc jogalkotástól. Ugyanakkor nem tartja meglepőnek, hogy a fokozott szigort hirdető konzervatív büntetőpolitika ezt a kérdést is feszegeti (mellesleg a helyzet nem ilyen egyértelmű, mert egy konzervatívnak tartott, de nyilatkozni nem kívánó jogtudós is fenntartásokkal fogadná, ha gyerekeket állítanának bíróság elé). A három csapás, az ítéleteknek a büntetési tétel középmértékhez történő igazítása –ezzel a bírókat a korábbiaknál egyértelműen súlyosabb büntetések kiszabására igyekeznek szorítani –, legutóbb pedig a büntetőeljárási törvénynek a védelemhez fűződő jogok korlátozásához vezető módosítása után logikus lépés a gyermekek büntethetőségének bevezetése – véli Finszter. A szigorítási hullám azon a téves felvetésen alapul, hogy az emberek bosszúért kiáltanak, és csak a megtorló jellegű szankciókat tartják igazságosnak – fogalmaz a kriminológus.

Hasonlóképpenlátja Gönczöl Katalin kriminológus, az ELTE egyetemi tanára is. Amikor ma 18 év a tankötelezettség határa, „hogyan jövünk ahhoz, hogy egy még formálódó személyiséget csak a szigorú büntetésekkel próbáljunk meg alakítani?” – teszi fel a kérdést. Szerinte olyan ez, mintha finom svájci órát kalapáccsal akarnánk reparálni. Gönczöl úgy gondolja, hogy a gyermekkorban elkövetett bűncselekmény leginkább valamilyen súlyos társadalmi értékzavar szindrómája, amelyre nem a „tettes“ büntetőjogi felelősségre vonása a legjobb válasz. Körükben nem a tünetet, hanem az okokat kell kezelni – tartja a kriminológus. Egy gyermek esetében tehát azt kell vizsgálni, hogy a személyiségfejlődésében hol és miért következett olyan törés, morális eltévelyedés, amely bűncselekmény elkövetéséhez vezetett. Ehhez elsősorban nem bíróra van szükség, hanem együttműködő szülőkre, pszichológusokra, hatékonyan működő gyermekvédelmi szolgálatra, segítőkész, befogadó iskolai környezetre. A kriminológus szerint a gyermek családból történő kiemelése is csak végső megoldásként jöhet szóba, amelyhez azonban megfelelő intézményi környezetet kell biztosítani. Ilyen azonban csak részben áll rendelkezésre, mert ma igen gyakran együtt helyezik el a szociálisan veszélyeztetett és a másokat veszélyeztető gyerekeket.

Egy 1908-as, a fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabály szerint még 12 év volt a büntethetőség alsó határa, ám büntető szankciót csak akkor alkalmaztak, ha meggyőződtek arról, hogy a gyermek képes volt cselekménye következményeinek belátására. Részben ez a jogszabály szolgált mintául a korábbi kormányzati ciklusban készült hasonló tervezethez, ám a vétőképes kor leszállítása – bár hoszszas vita folyt róla – igazán szóba sem került – idézi fel Gönczöl. Az akkori ellenzék érveit pedig azzal hárították el, hogy bár Svájcban vagy Skóciában valóban gyerekeket is bíróság elé lehet állítani, ám ott nem büntetést szabnak ki, hanem az összes érdekelt részvételével és a bíró felügyelete mellett a gyermek további sorsáról döntenek.

Zsebtolvaj