A Népszabadság értesülése szerint belső vizsgálat indult a BRFK illetékes egységeinél a közelmúltban két, hivatali viszszaéléssel vádolt rendőr bírósági perében felbukkant – minden jel szerint – hamis rendőrségi iratok miatt.

A hamis jegyzőkönyvhöz nem kell fotó

A rendőrök perük megismételt elsőfokú eljárásában első ránézésre szabályosnak látszó rendőrségi határozatokkal igyekeztek bizonyítani, hogy bizonyos ügyeket felsőbb utasításra „süllyesztettek el”. Védekezésükbe azonban hiba csúszott, mivel több olyan ismert személy ügyében keletkezett iratot is átadtak a bíróságnak, akinek nincs a nevén autó, vagy mint Lendvai Ildikó szocialista képviselőnek, még jogosítványa sincs. A Juszt László televíziós műsorvezető ügyében született határozaton (Juszt 21 éve cége autóival jár) hamis lakcím szerepel.

A 2000-es évek legelején a rendőrség az akkori illetékesek szerint több mint tízezer kisebb súlyú szabálysértést „darált le”, azaz szüntetett meg az elkövető írásos figyelmeztetésével, kvázi megrovásával. A megvádolt két rendőrtiszt azt állítja, ők már „megörökölték” ezt a gyakorlatot, azt hitték, jogukban áll bizonyos esetekben eltekinteni a szabálysértők megbírságolásától. Néhány esetben pedig felsőbb utasításra emeltek ki határozatokat a rendszerből. Például Juszt, Lendvai, az állítólagos szabálysértése idején a parlamentben alelnökként ülést vezető Deutsch Tamás vagy Demszky Gábor, Budapest előző polgármestere esetében.

Juszt határozatára valaki kézzel azt írta: Gergényi úr kérésére. Juszt azt állítja, soha nem kérte Budapest korábbi főkapitányától, hogy „intézze el” a szabálysértési ügyeit. A rendőrök viszont a papírt lobogtatják a bíróság előtt, azt az iratot, amelyről külön vizsgálat nélkül is ki lehet jelenteni, hogy hamis. Mert, ha a szabálysértés idején megállították volna a rendőrök Jusztot, akkor tudták volna az édesanyja nevét, a pontos lakcímét és a születési adatait is. Ezek az adatok azonban nem szerepeltek a határozatban, illetve a cím hamis volt.

Ha viszont „csak egy fotó készült róla”, az autó rendszáma alapján kiküldtek volna egy levelet a jármű forgalmi engedélyében lévő címre, hogy a tulajdonos nevezze meg, ki vezette a szabálysértéskor az autóját. Egy ilyen levélre pedig Juszt László – ha nem akart volna fizetni – ugyanazt válaszolta volna, mint az objektív felelősség 2008-as bevezetéséig minden autós: nem tudom, lehetséges, hogy valamelyik közvetlen hozzátartozóm, akire azonban nem kívánok terhelő vallomást tenni. Ez esetben pedig „Gergényi kérése nélkül” is ad acta került volna az ügy.

És akkor még tisztázatlan Deutsch Tamás „ügye”. Őt biztosan nem állították meg az állami szolgálati autóval, nem igazoltatták, hiszen a „szabálysértése" időpontjában ülést vezetett a T. Házban. Akkor honnan szerezték meg a határozat készítői az ő személyes adatait? Az Országgyűlés Hivatala Deutsch ügyvédjének, Hegedűs Lászlónak a hivatalos megkeresésére azt válaszolta: a kérdéses időpontban és azt követően sem kért a rendőrség adatokat tőlük a Deutsch által használt autóról, illetve, hogy egy bizonyos időpontban ki vezette a járművet.

Kik és milyen céllal készítettek hamis határozatokat visszaélve mások személyes adataival, vagy ha nem, akkor hamis iratok felhasználásával? Mi szükség van ilyen papírokra akkor, amikor – ha hinni lehet a volt rendőrségi illetékeseknek és a megvádolt rendőröknek – állítólag azért „nyeltek le” ügyeket, mert nem győzték a hirtelen megsokasodott munkát?

A hivatali visszaéléssel (23 határozat jogellenes kezelésével) vádolt rendőrök ügyében egyszer már felmentő ítélet született első fokon. A megismételt eljárásban is majdnem megszületett az új ítélet, ám most már az is kétséges, hogy a vád helytálló-e? Azaz, hogy mindenki a vádlottak padján ül-e azok közül, akik ebben a szövevényes ügyben érintettek, és minden bűnükért vádat emeltek-e ellenük.