Az S8-asról a magyar olvasó már mindent tud, például azt, hogy 5,2 literes, tízhengeres motorja van, 450 lóerővel, s ezt szerelik a mesés Lamborghinibe is. Tiszta a financiális háttér is, a havi 600 ezres bérleti díjon osztozott a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal és a Fidesz-frakció.

Ám alighogy behatóan tanulmányozhattuk az autócsoda paramétereit, használója megtapasztalhatta, milyen az, amikor valaki célkeresztbe kerül: a kocsiról készült egyik fotón a hozzáértők a hátsó rendszámtábla fölött észrevettek két műanyagdarabot, amely, mint megtudtuk: lézerblokkoló. Használata tilos, mert képes a sebességmérő radarokat ideiglenesen működésképtelenné tenni. Ezzel sem volt vége, a csoda-Audiról készített „mosolyalbum” újabb felvétele azt bizonyította, hogy a kormánypárt frakcióvezetője a mozgássérülteknek fenntartott helyen parkol.

Ne engedjünk utat az elhamarkodott következtetéseknek, még akkor sem, ha az érintett politikus beszédeiben gyakran tetten érhető ez a hiba. Különben is, Lázár jobb belátásra tért, vagy valakik jobb belátásra térítették, mindenesetre visszaadja a kocsit, lézerradarral együtt, bár nyilatkozatában kissé indignálódva jegyezte meg, hogy többé nem teszi ki magát ilyetén meghurcoltatásnak, rá se néz szolgálati járműre, inkább vesz magának egy autót, a rossz helyen való parkolás miatt pedig kérni fogja mentelmi jogának felfüggesztését.

Lezárt ügy – mondhatnánk, ha nem arra lennénk kíváncsiak, hogy mikor és hogyan kapcsol ki a belső kontroll, s miért nem igaz minden esetben az, hogy a legjobb védekezés a támadás. Lázárral elszaladt a lóerő, csakhogy ezt az egyébként jó politikai érzékkel megáldott polgármester már akkor nem vette észre, amikor autót választott, sőt akkor sem, amikor választását szóvá tették.

Képtelen volt arra, hogy magára vonatkoztatva is értékelje a közállapotokat, szembenézzen akár azokkal a bíráló opuszokkal is, amelyekre évek óta ő építi megszólalásait, a mellékelt ábra szerint (lásd kétharmad) nem éppen hatástalanul. Akarva-akaratlanul, mint egy ollóval kivágott sablonba, helyezte magát a legyőzött ellenfélről felállított képletbe a Fidesz egyik „csúcsmodellje”. Különös, de a gyors helyzetfelismerés ebben az esetben elmaradt. Sőt.

Lázár hibás reakciói nem egyszerűen abból fakadtak, hogy saját üzemeltetésű „radarja” már régóta a menetből támadásra, nem pedig a veszély regisztrálására állt rá, hanem abból a mindinkább tapasztalható gőgből, amely csak addig kalkulál a társadalom állapotával, az egyszerű emberek érzelmeivel, egyáltalán a közvéleménnyel, ameddig másokat kell meghempergetni a szurokban.

Ha valaki az Audi S8-as speciális menettulajdonságain túl elemezni kezdi a bérbevétel magyarázatának fázisait, elcsodálkozik, mennyire tipikus, hogy a hatalom tényleg bódít. A hódmezővásárhelyi politikus kezdetben kellemes modorával, józan megnyilvánulásaival vétette észre magát. Talán csak egyszer ragadta el a hév, amikor a hódmezővásárhelyi kórház leépítése elleni Mengele-táblás tiltakozó tüntetés díszletei között az akkori kormányt és Molnár Lajost egyenesen a halál útján láttatta. Azóta többször indulatos, de ez más lapra tartozik. (Csak emlékeztetőül: az kezeli most ilyen nagyvonalúan saját etikai KRESZ-ét, aki az emberek erkölcsi nyomására hivatkozva egyéni képviselői indítvánnyal viszszamenőlegesen öt évre 98 százalékos adóval verte a közszféra három és fél millió feletti végkielégítéseit, s tette mindezt azt követően, hogy az Alkotmánybíróság egyszer már megsemmisítette ezt a törvényt. Nem baj, az ő indítványára elvették az AB vonatkozó jogkörét is.)

Maradjunk azonban a négy keréknél, s guruljunk el a luxusautó használatának első indoklásáig, amely a kialakult szituáció teljes félreismerése.

Az önkormányzat siet az elöljáró segítségére. Az aljegyző szerint ez volt az olcsóbb megoldás, különben is a szolgálati Audit nem a polgármester választotta, hanem olyan embereket kérdezett meg, akiknek adott a véleményére, mármint hogy melyik az a kocsi, amelyik megbízható, és időre oda lehet érni vele. Logikus, hogy erre a speciális típusra jutott a legtöbb szavazat, holott az S8-ast az Audi nem is forgalmazza Magyarországon, mert nincs rá kereslet. (Mégis az a legvalószínűbb, hogy egy bizonyos cégnek volt „visszautasíthatatlanul” kedvező árajánlata, de erről nem szólnak az egyébként minden részletre kiterjedő hírek.)

Természetesen mindentől függetlenül az arányérzéken, a belsőmérlegelésen múlik, hogy – és itt következik egy jókora, a Fidesznél is gyakorta használt, hatásos csúsztatás – a legeladósodottabb magyar város polgármestereként meddig megy el saját „biztonságérzetének” fokozásában. Rosszul értelmezett kármentésként következett még egy hivatalos szájból elhangzó adu: a Fidesz-frakció illetékese azzal indokolta az önkormányzattal közös autóbérlést, hogy Lázár lemondott a neki járó lakhatási támogatásról. Ennél a pontnál talán még ki lehetett volna farolni az ügyből, ha maga a külföldről hazaérkező Lázár János lép rá a fékre, de ehelyett a gázra taposott. Tőle tudtuk meg, hogy egy hónapban akár hétezer kilométert is megtesz az autóval, ami azt jelenti, hogy szinte naponta ingázik városa és a Parlament között, nyilván emiatt leginkább a gépkocsiban polgármesterkedik, de ne keressünk a kákán is csomót, ha van belőle elég másutt.

„Tekintettel arra, hogy két kisgyerekem van, azért ne várják el, hogy ezt a 400 kilométert meglehetősen rövid idő alatt olyan járművel tegyem meg, amely percenként lerobbanhat”– jelentette ki a Blikknek magabiztosan, mintha egy Moszkvics lett volna az alternatíva. Őt a márka és a típus nem érdekli – teszi hozzá, de ekkorra már a teljes sajtó száguld a különleges Audival, az újságírók szakértőket kérdeznek, akik állítják, hogy e modellnél nemcsak olcsóbbak, de megbízhatóságban és fogyasztásban is jóval kedvezőbbek kaphatók. Az S8-as, ha kihasználják sportos menetteljesítményét, 20-22 liter benzint fogyaszt százon, ráadásul a 98-as oktánszámúból (a keret havi 300 ezer forint). De – sóhajtják vágyakozón az autóimádók –, „király a hangja”, amibe bele lehet szeretni.

Lázár azonban változatlanul nem érzi, hogy baj van, hogy a nemzeti együttműködés alanyai mindig is kényesek voltak erre a témára – emeli a tétet: „Az a kérdés, hogy ez megéri-e a hódmezővásárhelyieknek, és megéri-e az adófizetőknek. Ér-e a munkám ennyit? Ezt Hódmezővásárhelyen néhányszor már eldöntötték, mikor 70 százalékkal megválasztottak”, illetve „Ha a városom nem biztosítja a szükséges eszközöket, akkor majd levonom a szükséges következtetéseket...”.

Nos, ennél a fázisnál már hiába csikorog a fék, a karambol elkerülhetetlen. Mindehhez már csak „kiegészítő tartozék” a tilos parkolás, a sebességmérőt blokkoló radar, a mondatok tartalma már az alapvető jó ízléssel ütközik. Nem a visszaélés nagyságrendje, a „nekem mindent szabad” ragályos tévhite riaszt igazán, hanem a szavak, amelyeket választóihoz vág. Nincs mentegetőzés, rugalmas elszakadás, csak önleleplező pökhendiség. Az pedig, hogy egy a frontvonalban tevékenykedő és hatalma teljében lévő politikus ilyen volt, ilyenné tették vagy ilyen lett, mindegy – hogy nem prototípus, az biztos.

És ezért esettanulmány ez akkor is, ha a képviselőcsoport vezetőjét a siófoki frakcióülésen végül meggyőzték arról, hogy adja vissza az autót. Hiába jegyezte meg egy elharapott félmondattal: lehet, hogy hibázott. Mert nem ekkor volt őszinte. És mert a történet nem csupán róla szól.