Semmi flanc, ennyire tellett. Nyugdíjasok (nyuggerek) vagyunk, ránk férne az anyagi és a közbiztonság, mi még piszok sokat dolgoztunk, igaz, nem kellett arra ügyelnünk, hogy mikor rúgnak ki, mi még élveztük a munka becsületét, és tudtuk, hogy ránk másnap is számítanak, de félre a nosztalgiával.

A napokban értesített a szomszéd, aki a korai szép időt kihasználva kiment a házához, hogy feltörték a nyaralónkat, menjünk ki. A 18 év alatt ez már a harmadik eset. Ezt ugyan megszokni nem lehet, de mit tegyünk? Megint elvitték az értékesebb mozgathatókat, igyekeztem nyugodt maradni, ahogy ezt 69 évesen lehet.

Aztán szembesültem a tényekkel: ajtó kifeszítve, minden csaptelep levágva, a mosdó széttörve, ahol nehezen ment, a nyitókar letörve, a falról a képek a földön összetaposva, a szobában a ruhák kidobálva, cipőtörlőnek használva, a kihúzott fiókok összetörve, általuk hozott pezsgősüvegek eldobálva, elektromos berendezések, horgászeszközök, szerszámok hűlt helye.

Megértem, enni kell, gyerek van, megélhetési nehézség van. De miért rombol, miért érzem, hogy nemcsak összeszedték, és elvitték a holminkat, hanem „rohadj meg, össze is töröm, sározom és szarozom, mert nem az enyém, és neked ilyenre is jut”? Már bosszúvágy is fűti az állat módjára viselkedőket!

Hat házat törtek fel egyetlen éjszaka alatt, mindenhol ugyanez a vandalizmus, ahonnan nem tudtak értékesebbet elvinni, ott elvégezték „dolgukat”, és ripityára törtek mindent. Mert nekünk van még nyaralónk, abban élelmiszer, ingóság, és valahol nagyon sok munka és tisztesség.

Hát, hogy is állunk, Pintér úr?

Tudom, nem állhat rendőr minden nyaralónál, de a méregdrágán megvett kocsikkal lehet járőrözni, sőt szóba lehet állni a telektulajdonosokkal, információt gyűjteni, tájékozódni, és tenni még tisztességesebben a megígért biztonságért, és rendért.

Ahogy látom, egyre lejjebb csúsznak ezek a betörők, még több ilyen bűncselekmény lesz, és a károsultak rákényszerülnek, hogy saját maguk oldják meg problémáikat, az pedig beláthatatlan következményekkel jár, és visszafordíthatatlan lesz.

Jó lenne idejében betartani az ígéretet! - fejezi be levelét budapesti olvasónk.