Az ehök örök
„neked mostantól semmi tisztséged nincs, NEM VAGY MÁR HÖK képviselő. és örülj h nem baszatlak ki...
Remélem, felfogható volt ja, és sztem ne nagyon keresd a többieket, mert mindenki elég mérges rád, teljesen jogosan és h érezd h miért, miután a saját emberem hibájából vesztettem el a vezető pozíciómat, megmondták h nem kell elindulnunk a választásokon, mert úgyse kerülünk be, se én se a Petiék.
Remélem, kezded átérezni h mennyire elbasztál mindent csá”
Ilyen stílusban leveleznek azzal, aki a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara (SZTE GTK) hallgatói önkormányzatának (hök) tagjaként „átállt” azokhoz, akik megpróbáltak valódi hallgatói érdek-képviseleti munkát végezni, és nem pusztán végrehajtani azt, amit az egyetemi hallgatói önkormányzat (ehök) elvárt tőlük.
Többek között e levél hatására kezdődött aláírásgyűjtés a GTK-n: alsóéves hallgatók szervezték, akik naiv jóindulattal hisznek abban, hogy képesek megváltoztatni a hallgatói önkormányzati működés mára kialakult rendjét. Közjegyzőt követeltek a választások tisztaságának ellenőrzésére, az urnákat éjszakára ne az ehök helyiségében őrizzék, hanem a GTK Dékáni Hivatalának széfjében. A közjegyző legyen jelen az urnabontáskor is.
Három nap alatt 588 hallgató írta alá a petíciót. Azt is követelték, hogy a GTK hök teljes újraválasztására kerüljön sor, de hiába. Török Márk, az ehök elnöke belső szabályaikra hivatkozva pótválasztásnak minősítette a lemondott tagok helyének betöltését. Közjegyző segítségét is kilátásba helyezte – de csak a szavazatok újraszámlálásához, ha valaki vitatná az eredményt.
Karok és érdekek
A szervezők Hetesi Erzsébet dékán hozzájárulásával tartottak egy sajtótájékoztatót a GTK aulájában, de nem tudták röviden és pontosan elmagyarázni, mi a bajuk a hallgatói önkormányzat eddigi működésével. A választások bonyolult rendszere, a pénzhez és a hatalomhoz való hozzáférésnek a külső ellenőrzés elől rejtve maradó módozatai nehezen kommunikálhatók.
Információk helyett mendemondák vannak – közéleti ösztöndíj címén kifizetett összegekről vagy arról, hogy ezek egy részét visszakérik, akik odaítélik. Mások tudni vélik, hogy a diákújságok nyomdai költségeiben lehet elrejteni később magánzsebbe jutó pénzeket. Az egyik karon jelentkezett egy magánvállalkozó, hogy egy hallgatói rendezvényre való ételszállításért kenőpénzt kértek tőle. De aki benne volt az érdekképviseletben, nem beszél: attól tart, akár egy pár száz forintos számla nélküli költés miatt maga is bajba kerülhet.
Egyes források szerint az elmúlt évtizedben az SZTE-n a döntéshozatal fokozatosan a zárt tömbként, egységesen fellépő hallgatói képviselet foglyává vált. Az egyetem legfőbb döntéshozó szervébe, a szenátusba a tagok egyharmadát a hallgatói önkormányzat delegálja. A karok közti eltérő érdekek miatt a többi szenátustag között ritka a teljes egyetértés, így kétharmados többséget gyakorlatilag csak a hallgatók támogatásával lehet elérni. Ők pedig az elmúlt években egyre nagyobb árat szabtak a szavazataiknak: a belső szabályozás fokozatos megváltoztatását, amelyben mind jobban kiterjesztik jogaikat.
Az ehök tisztségviselőit csak látszólag választják demokratikusan, alulról induló, nyílt versenyben – valójában olyan rendszer épült ki, amelyben az ehök elnökének kezében fut össze szinte minden ellenőrzési lehetőség. Noha a felsőoktatási törvény (ftv.) szerint az egyetem törvényes működéséért a rektor felel, az ehök által delegált képviselők kicsikarták azt az abszurd szabályozást, hogy hök-választások ügyében a rektornak nincs joga a törvényességi ellenőrzési kötelezettségét gyakorolni. Ez a szabály a szenátus többségének jóváhagyásával belekerült az egyetem szervezeti és működési szabályzatába, sőt a szenátus még azt is elfogadta, hogy csak az ehök egyetértésével lehet megváltoztatni.
Az egyetemi honlapon fellelhető szabályzatokat áttekintve kiderül: az ehök legfőbb szerve a választmány – az ehök elnöke egyben a választmánynak is elnöke. A választmány többségét a kari hökök által delegált képviselők teszik ki. Az ő személyükre a kari hök elnöke tesz javaslatot – a kari hök elnökének személyére viszont az ehök elnöke. Ugyancsak az ehök elnöke tesz javaslatot a nem nappali tagozatos képzésben részt vevők három képviselőjére. Tagja még az ehök-választmánynak az ehök elnökének általános, illetve gazdasági helyettese, akiknek a személyére úgyszintén az ehök elnöke tesz javaslatot.
Zsarolási potenciál
Az egyetem legfőbb döntéshozó szervébe, a szenátusba az ehök-választmány delegál hallgatói képviselőket – az ehök-elnök javaslata alapján. A hallgatói önkormányzati választások tisztasága felett is őrködő felügyelőbizottság tagjait az ehök-elnök tetszése szerint összeállított választmány választja.
Hallgatói autonómia címén óriási zsarolási potenciál jött így létre. A felsőoktatási törvény az ehök részére egyetértési jogot – vagyis vétójogot! – biztosít a hallgatói térítési és juttatási szabályzat elfogadása és módosítása során. Az ehök hatáskörébe kerül a milliárdos nagyságrendű ösztöndíj, kollégiumi fenntartási támogatás, lakhatási támogatás, tankönyvés jegyzettámogatás, a sportra és kultúrára fordítható normatíva, de még a köztársasági ösztöndíj és a PhD-hallgatók ösztöndíja is. A hallgatói támogatási rendszerben nehezen átlátható és értelmezhető belső szabályok alapján osztják a pénzt – nem túlzás úgy fogalmazni: annak adnak, akinek akarnak. Megkerülhetetlen befolyással rendelkeznek a hallgatóktól beszedhető ügyviteli eljárási díjak, kollégiumi díjak, illetve a költségtérítéses oktatásért kérhető díjak nagyságára.
Két további szabályzat megváltoztatásával az ehök blokkolni tud bármilyen hallgatói fegyelmi büntetést, illetve azt, ha valakinek tanulmányi okokból akarják megszüntetni a hallgatói jogviszonyát.
2007-ben Török Márknak, az SZTE ehök elnökének a főszakján tanulmányi okokból megszüntették a hallgatói jogviszonyát, de nem kellett távoznia az egyetemről, mert volt „tartalék” szakja. Egy fegyelmi ügyben pedig két félévre eltiltották a tanulmányai folytatásától – de annak letelte után visszavette pozícióját. Most már az ehök egyetértése nélkül sem tanulmányi, sem fegyelmi okból nem lehet az egyetemen egyetlen hallgatóval szemben sem retorziót alkalmazni – a Török elleni fegyelmit végigvivő Badó Attila rektorhelyettes pozícióját pedig a szabályzat átalakításával előbb kiürítették, majd megszüntették.
Hogyan szavazhatta meg mindezeket az ország egyik legnagyobb egyetemének tekintélyes professzorokból is álló szenátusa? Kevesen mernek szembeszállni a hallgatói blokkal, mert ha megteszik, a karukon dolgozók érdekeit is veszélybe sodorhatják. Valószínűleg az is a hallgatók szavazatán múlott, hogy Botka László szegedi polgármesternek sikerült az önkormányzati egészségügyet az egyetemi karok többségének akarata ellenére bepréselni az egyetemi egészségügyi szervezetbe. 2010 tavaszán sokáig az a hír járta: a kollégiumok fenntartására szolgáló keretből sok millió forintért az ehök fogja bérelni a város szívében lévő Royal Szállót – a hírek szerint ezt a szándékukat nem adták fel véglegesen.
Érdeklődésemre Török Márk, aki nyolcadik éve, 2003 szeptembere óta hallgatója a Szegedi Tudományegyetemnek, felsorolta az ehök alapszabályának a tevékenységük ellenőrzésére vonatkozó paragrafusait – hangsúlyozva, hogy ezeket az egyetem szenátusa jóváhagyta.
Az ehök túlhatalmának elburjánzásához hozzájárult, hogy a felsőoktatási törvény módosítása lehetőséget teremtett arra, hogy a már két ciklust betöltött rektorok egy harmadikat is elnyerhessenek – ha megkapják a szavazatok kétharmadát. Szabó Gábor, a korábbi szegedi rektor is bejelentette, hogy pályázik a harmadik ciklusra – többen ezzel is összefüggésbe hozzák, hogy a rektorválasztás előtt az ehök szinte korlátok nélkül tudta kiterjeszteni jogosultságait. Kérdésemre a volt rektor határozottan cáfolta ezt az összefüggést. Azt mondta, hét év sikeres munkájával a háta mögött neki erre nem volt szüksége. A szenátus bármikor leszavazhatta volna a szabályzatok módosítását – de nem tette. Az elfogadott új szabályozást elküldték a szakminisztériumba, ahol semmilyen törvénysértést nem találtak benne.
Számháború
Nemcsak a szegedi egyetemre jellemző a hallgatói önkormányzat túlhatalma, de itt az átlagosnál is több jog összpontosul a hallgatók nevében fellépő kevés ember kezében. A felsőoktatási törvény reformja során ez a helyzet is viták tárgya. Az SZTE jelenlegi rektora, akit szintén Szabó Gábornak hívnak, óvatosan fogalmaz. Véleménye szerint a 30 százalékos hallgatói létszámaránnyal kapcsolatos törvényhozói vita vagy talán számháború nem az igazi megoldás felé vezet.
Az egyetértési jog egyetlen képviselő kezében is alkalmas bizonyos eredmények eltorzítására, miközben példák vannak arra, hogy nagyobb létszámú, de plurálisan viselkedő képviselettel is lehet eredményesen együttműködni. A szabályok olyan irányú változtatása hozhat tényleges eredményt, amely a hallgatói érdekképviselet és a képviseletben részt vevők legitimitását erősíti.
Almási Tibor volt bölcsészkari dékán a szenátusban következetesen szembeszegült az ehök hatalmának növekedésével. Különösen az fáj neki, hogy az ehök immár az utolsó közösségképző helyszíneknek számító kollégiumok fölötti rendelkezési jogot is megszerezte. Szerinte sem az egyetem vezetősége, sem a tiszta választásokat követelő hallgatók nincsenek abban a helyzetben, hogy helyreállíthassák a törvényes és demokratikus állapotokat. Csak akkor változhat meg a helyzet, ha a politika az új felsőoktatási törvényben vállalja, hogy újra alaphelyzetbe állítja a deformálódott rendszert.
Almási Tibort különösen bosszantja, amikor a hallgatói autonómiára hivatkoznak, de valójában a hök kizárólagos érdekeit védik. Úgy látja, éppen ez fosztja meg az értelmiségi életre készülő hallgatókat az egyetemi közösségi élet szocializációs élményétől. Elvész a pluralizmus, mert a fiatalok egy kis része beépül a megélhetési közéletiségbe, a többi pedig beletörődik, hogy nincs demokrácia és valódi közélet az egyetemen – amivel pedig óriási kár éri a társadalmat.