Ha az élet a fogantatással kezdődik, nincs többé abortusz
– Garanciákat kaptunk a Fidesztől arra, hogy a magzati élet védelmének elve is szerepelni fog az új alkotmányban – nyilatkozta a Magyar Nemzet múlt szombati számában Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. Vagyis: a párt álláspontja szerint az alaptörvény mondaná ki, hogy „a magzat emberi élet, és a fogantatásától kezdve védelem illeti meg”.
Semjén úgy véli, ez egy elvi deklaráció, míg „konkrét törvénymódosításnak (…) nyilvánvalóan akkor lesz realitása, ha a társadalom többségének a véleménye is változik ebben a kérdésben”. A politikus nyilván az abortusz szabályozására utalt, miközben Orbán Viktor miniszterelnök már korábban világossá tette: szigorításról szó sem lehet, mert az széles rétegek ellenérzését váltaná ki.
A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű! Ha a magzatot az alkotmány az emberi életet általában megillető védelemben részesíti, annak akarva-akaratlanul súlyos következményei lesznek. Az Alkotmánybíróság (AB) ugyanis éppen húsz esztendeje figyelmeztetett: „Alapvetően más jogi helyzet keletkezik attól függően, hogy amagzat jogalany-e, vagy sem. A két lehetséges értelmezés jogi következményei egymást kizárják”. Ha „a magzatnak alanyi joga van az életre és méltóságra, akkor ez a jog nem különbözhet bármely más ember élethez és méltósághoz való jogától, azaz az anya alapjogaival is ugyanúgy állítandó szembe, mint a már megszületett emberek esetében” –magyarázta a testület az abortusz alkotmányellenességének megállapítását célzó beadványok kapcsán. Az AB ugyanakkor óvakodott attól, hogy a magzat jogi státusáról az alaptörvény értelmezése alapján döntsön, csupán jelezte: a szabályozás legcélszerűbb módja az lenne, ha ezt az alkotmány határozná meg.
A magzatra ma is kiterjed az állam intézményes életvédelmi kötelessége, s maga is helyesli, hogy a meg nem született gyermek rendelkezzék bizonyos jogokkal – hangsúlyozza Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter. Ám ha a meg nem született gyermek az alkotmány szerint emberi lénynek minősülne, az számos jogterületet érintene, tehát korántsem elvi kérdésről van szó. Az emberi élet ugyanis olyan jogon kívüli érték – emlékeztet Bárándy az AB-nek a halálbüntetés eltörléséről szóló határozatára –, amellyel a jog csak egyet tehet: feltétlen védelemben kell részesítenie, s ez azt jelenti, hogy minden ettől eltérő szabályozás alkotmányellenes.
Elsőként mindjárt a Btk.-t kellene módosítani, törölve a tiltott magzatelhajtást, hiszen az ilyen cselekmény emberölésnek minősülne. (A töretlen bírói gyakorlat ma az élet kezdetének a tolófájdalmak jelentkezését tekinti, annak valamennyi jogkövetkezményével együtt.) Kétségtelen viszont, hogy egy méhmagzat „megölése” kevésbé veszélyes a társadalomra, mint egy már meglevő élet elvétele – véli Bárándy –, hiszen az embernek a közösségben kialakult helye van, s része egy adott viszonyrendszernek, míg ugyanez egy embrióról nem mondható el. Ezért az ilyen cselekményt esetleg kisebb büntetéssel lehetne fenyegetni, de mindenképpen szankcionálni kellene.
Mindebből egyenesen következik az is, hogy az abortusz sem „ízlés kérdése” többé – állítja a volt miniszter. A ma hatályos szabályok szerint a terhesség megszakítása egyebek mellett akkor engedélyezhető, ha az súlyosan veszélyezteti az anya egészségét, illetve ha nagy valószínűséggel fogyatékos gyermek jönne világra. Emellett a terhes nő súlyos válsághelyzete is indokolhatja a beavatkozást. Amikor azonban az embrió embernek számít, senki nem lehet abban a helyzetben, hogy az abortuszról döntsön. Bárándy álláspontja szerint akkor sem, ha az anya életét közvetlen veszély fenyegeti, hiszen életek között kellene választani.
Vagyis: hiába ígérik politikusok, hogy nem változnának az abortusz szabályai, mert az élet kioltásának tilalma alól az alkotmány módosítása után nem lehetne felmentést adni.
Bárándy úgy látja, legfeljebb a végszükség jelenthetne kivételt, mert az, „aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti”, nem büntethető. A terhes nő életveszélyes helyzetére ez talán megoldást jelentene, bár egy ilyen ügy végkimenetele elég bizonytalan lenne, mert a szankció elmaradásának feltétele az is, hogy a cselekmény „kisebb sérelmet okozzon, mint amelynek elhárítására törekedett”. Ekkor megint csak emberi életek kerülnének egymással szembe. És nincs válasz például arra sem, mi történjék akkor, ha a gyermek erőszakos közösülés során fogant.
Mindezekhez képest kevésbé jelentős probléma, hogy a magzat emberi életként történő elismerése a polgári jog egyes rendelkezéseinek módosítását ismegkövetelné. Amagzatot ma csupán feltételes jogalanyiság illeti meg, ami egyebek mellett azt jelenti, hogy a csecsemő a világra jöttét megelőző háromszáz napban – tehát a fogantatásától – örökölhet, feltéve, hogy élve született. Amennyiben az embriót embernek tekintenék – utal egy újabb szempontra Bárándy –, a hagyaték már korábban őrá szállna, s egy esetleges vetélés esetén a törvényes öröklési rend lépne érvénybe, tehát a kedvezményezettek a szülők lennének.
Nem ismerte el az Emberi Jogok Európai Bírósága a magzat jogi státusát, s még 2004 nyarán elutasította egy nő keresetét, aki büntetőjogi felelősségre vonást követelt orvosi műhiba miatt elvesztett magzata miatt. A strasbourgi bíróság 14:3 arányban úgy vélekedett, hogy Franciaország nem sértette meg az emberi jogok európai konvenciójának 2., az élethez való jogról rendelkező cikkelyét, amelyre a sértett ügyvédje a tavaly december 10-i meghallgatáson hivatkozott. „A bíróság meggyőződése, hogy nem kívánatos és nem lehetséges jelenleg válaszolni arra az elvont kérdésre, hogy a születendő gyermek személy-e a konvenció 2. cikkelyének értelmében” – hangsúlyozta a végzés. (MTI)
