A válaszadók 80 százaléka egyáltalán nem vagy nem nagyon bízik a politikusokban, és a parlamenttel kapcsolatos bizalom is csak kismértékben nőtt – egyebek mellett ez derül ki a Közbizalom 2010 nevű felmérésből, amelyben tavaly őszszel több mint háromezer embert kérdeztek meg a Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat önkéntesei. Ezzel a politikai élet szereplői végeztek az utolsó helyen a közintézményekbe vetett bizalmat tekintve.

A legnagyobb bizalom, mint ahogy az már megszokott, a rendőrséget övezi, amely évek óta jól szerepel a különféle közbizalom-felmérésekben. Tavaly ugyanakkor még az előző évekhez képest is javítottak: valamelyest csökkent ugyanis azok száma, akik egyáltalán nem (12 százalék) vagy nem nagyon (38 százalék) bíznak bennük. A jelentés készítői ugyanakkor megjegyzik, hogy az alacsony iskolai végzettségűek bíznak meg leginkább a rendőrségben.

A bizalmi lista másik éllovasa a civil-nonprofit szféra. Esetükben a megkérdezettek mindössze 14 százaléka válaszolta, hogy egyáltalán nem bízik az ilyen szervezetekben és 28 százalék jelölte meg a „nem nagyon” kategóriát. Azonban, hasonlóan a rendőrséghez, a civilek megítélése sem éri el a bizalmi index közepes értékét sem, azaz a pozitív válaszok is alig valamivel 40 százalék felett vannak. Ráadásul a civil szervezetek megítélése az elmúlt négy évben még enyhén romlott is. Legkevésbé a legfiatalabbak, a 14–18 évesek bíznak a nonprofi t szférában, legelismerőbben a fiatal felnőttek, a 26–35 évesek nyilatkoztak róluk.

Az igazságszolgáltatás a középmezőnyben végzett (15 százalék egyáltalán nem, 41 százalék nem nagyon bízik benne), de ezzel együtt is megállapítható, hogy a szféra megítélése némileg javult az elmúlt évekhez képest. A készítők szerint ehhez valószínűleg hozzájárultak az elmúlt időszak nagy port felvert perei, a nyilvánosságra került csalások, a megvesztegetések, a korrupciós ügyek és az ezekkel kapcsolatos ítéletek. Ugyanakkor szerintük az eredmény arra is utal, hogy az emberek még mindig jobban bíznak abban, hogy valójában a törvények határozzák meg a mindennapi élet biztonságát, sokkal inkább, mint a közösségi normák és értékek. Nem mellesleg: éppen azok a törvények, amelyeknek a megalkotóiban egyébként egyáltalán nem bíznak meg.

Ami az egyházak megítélését illeti, e területen születtek messze a legszélsőségesebb válaszok. A megkérdezettek 21 százaléka ugyanis egyáltalán nem bízik meg bennük, 23 százalék nem nagyon, ugyanakkor közel 11 százalék viszont nagyon bízik bennük. Az öszszes intézmény közül az egyházakban bíznak a legtöbben „nagyon”. Kiemelkedően magas a bizalmi indexük az 55 év felettiek, valamint az alacsony iskolai végzettségűek között.

A készítők a helyi intézményeket övező bizalomra és az állampolgárok aktivitására is kíváncsiak voltak. Arra a kérdésre, hogy tud-e valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre, a válaszadók közel 40 százaléka azt mondta, hogy „határozottan” vagy „valamenynyire” igen. Nem meglepő módon a felsőfokú végzettségűek gondolják a leginkább azt, hogy lehet valamilyen befolyásuk a helyi ügyekre. Azt is megkérdezték, hogy a válaszadók tettek-e ilyen lépéseket az elmúlt évben. Nos, e területen meglehetős aktivitás tapasztalható: a megkérdezettek 18 százaléka keresett fel önkormányzati képviselőt, 6 százaléka országgyűlési képviselőt, 21 százaléka részt vett valamilyen nyilvános gyűlésen vagy találkozón, 15 százaléka pedig petíciót írt alá.

Ezek az arányok a korábbi években mindig magasabbak voltak, mégis, a politika iránti ellenszenv nagyságához képest még mindig magasnak tekinthető a megkérdezettek politikai aktivitása. Jól látszik az is, hogy egy újfajta beleszólási lehetőség is egyre nagyobb teret hódít: ez az internetes aktivitás. Főleg a fiatalok és magasabb iskolai végzettségűek között népszerűek az ilyen akciók, a válaszadók 17 százaléka osztott már meg valamilyen akcióra felhívó cikket, videót közösségi oldalakon, fórumokban, blogokon. Az elmúlt évekhez képest jelentősen előtérbe került az egyéni boldogulás: sokan válaszolták, hogy akkor vennének részt valamilyen közösségi tevékenységben, ha az pályájuk javára válna.

– Az a legnagyobb probléma, hogy az alacsony közbizalom nem átmeneti jelenség, nem hirtelen megingás, hanem inkább tartós állapot – mondja PéterfiFerenc, a kutatás egyik készítője. Szerinte ha nem történik valamilyen változás, a közösségek egyre rosszabb állapotba kerülnek, és nemcsak az intézményekbe vetett bizalom, hanem az egymás iránti és a cselekvésbe vetett hit is vészesen alacsony szintre kerül. Ez pedig rossz hatással van a gazdaságra is.