„Nemrég egy ismerősöm hívott, azt mondta: műtétre vár, de gyorsabban kerül sorra, ha szerez vért is a beavatkozáshoz. Daganata van, neki sürgős. Rokonai rég meghaltak, barátja sincs sok, és azt is tudja, hogy a kettőnk közt lévő kapcsolat talán nem is elég ok, mégis arra kér: menjek és adjak vért a nevére. Furcsállottam, hümmögtem, nem ígértem, aztán másnap mégis elmentem. Vittem a feleségemet, a nagylányunk is ígérte, hogy munka után odamegy a vérvételi helyre. Néhány nap múlva megint hívott.Megköszönte, a kórházból szóltak neki: megvan a szükséges mennyiség, előjegyezték, hamarosan operálják.” Mindezt egy ötvenes férfi meséli az ortopédiai klinikán, de van egy másik napi története is.

Ma műtötték volna barátja feleségét, de nem lett belőle semmi. Az orvos azzal jött az asszony szobájába, hogy sajnálja, de a csípőízület-műtét elmarad, nincs elég és megfelelő vér. De gyorsabban találhatnának új időpontot, ha az ismeretségi körből összegyűjtenék a szükséges négy egységet. Barátja most ment a klinika mellett lévő Országos Vérellátó Szolgálat központi vérbegyűjtő állomására, közben hívogatja az ismerősöket, hátha akad közülük is önzetlen segítő, neki legalább négy emberre lenne szüksége.

– Előfordul, hogy egy-egy beavatkozás egy-két napot csúszik, ha nincs megfelelő és elegendő vér a műtétekhez –mondja Lakatos József egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának igazgatóhelyettese, aki szerint ebben nincs semmi különös, mert vér nélkül nem lehet operálni. Egy átlagos műtéthez két-három egység (egy egység négy deciliter) szükséges. A műtét későbbre halasztása azonban csak azoknál a betegeknél fordul elő, akiknek ritka, egyedi vércsoportjuk van. A kellemetlen helyzetek megelőzésére szinte valamennyi hetven évnél fiatalabb betegüknek felajánlják, hogy ha teheti, mert egyébként egészséges: éljen az úgynevezett autotranszfúzió lehetőségével, amikor a beteg a korábban levett saját vérét kaphatja vissza. Ezzel jelentősen mérsékelhetők a transzfúzióval járó szövődmények, és gyorsabb a gyógyulás is. Akinél ez nem járható út, ott kérik a beteget a hozzátartozók mozgósítására.

– A nem életmentő szívműtétek harminc százalékához a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján a beteg már „magával hozza” a vért – mondta lapunknakSzabolcs Zoltán szívsebész, egyetemi docens. Jelenleg ötven beteg van az intézmény várólistáján, és közülük egy olyan, aki a megfelelő vér hiánya miatt várakozik a beavatkozásra.

A fővárosi Péterfy Sándor utcai kórházban három napnál többet senkinek sem kell várnia a vérhiány miatt a műtétjére. Leggyakrabban a nullás és az A-as vércsoport hiányzik, de Retteghy Tibo r, az intézmény főorvosa szerint a tervezhető műtétek előtt időben, a beavatkozás előtt három-négy héttel itt is felhívják a betegek figyelmét a lehetőségre.

A szakma mindezt irányított véradásnak hívja. Európa számos országában évek óta gyakorlat, hogy például egy térdműtétet csak akkor vállalnak az ortopédusok, ha a rokonok, hozzátartozók fölajánlják a beavatkozáshoz szükséges menynyiséget, így nem a meglévő készletek fogynak – magyarázza a jelenséget Miskovits Eszter, az OVSZ főigazgatója, aki rögtön azt is hozzáteszi: bár nincs vérhiány Magyarországon, de mind nehezebben jön össze a biztonságos ellátáshoz szükséges mennyiség. Egy nyitott szívműtéthez vagy egy súlyosabb baleseti sérült életmentéséhez szélsőséges esetben akár húsz liter vérre is szükség lehet, ehhez legalább negyven donorra van szükség. A véradók száma viszont folyamatosan csökken. Ma körülbelül évi ötvenezer véradással van kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt. Noha 6,6 millió potenciális véradó él Magyarországon, ehhez képest alig 260 ezren adják össze évről évre az országnak szükséges 422-440 ezer egység vért. A hazai véradók zöme 50–60 év közötti ember, akik életkoruk és romló egészségi állapotuk miatt fokozatosan esnek ki a véradásból, és nincs utánpótlás. Mindez a vérellátást már rövid távon is veszélyezteti, de ha a lakossági korfát megnézzük, abból egyértelmű, hogy öt év múlva már biztosan nem lesz elég vér a csípőműtétekhez.

– A kezdeményezésre eddig kétféle reakció érkezett: az egyik az elfogadó, ők voltak a betegek. Az orvosok közül viszont volt olyan, aki fölháborodva hívott, hogy hol tart ez az ország, ha már vért sem tud adni? Erre viszont nagyon egyszerű a válasz – állítja a főigazgató –, a vér nem terem, az embertől jön. Vagy adják, vagy ha nem, akkor nem lesz. Ha mindenki úgy gondolkodik, hogy ezt „valaki” majd adja, akkor az a valaki nincs.

A nem életmentő szívműtétek harminc százalékához a SOTE szívsebészeti klinikáján a beteg már „magával hozza” a vért