Orbán Viktor az Országgyűlésben hétfőn beszédének első percében leszögezte, hogy a médiatörvény ürügyén Magyarországot megtámadták. Ha valaki kíváncsi lett volna arra, hogy ki is a gaz ellen, a beszédből nem tudhatta meg, Magyarország miniszterelnöke ugyanis ezt már nem tartotta szükségesnek részletezni, de erős ráutaló magatartása mögött fölsejlett az MSZP és az ő állítólagos balliberális értelmisége. Csakhogy - így Orbán Viktor - „a támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük. (...) A mostani kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót, ahogy ezt ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették".

Orbán Viktor önbecsülése valóban megtörhetetlennek tűnik, és ezt lépten-nyomon nyilvánvalóvá is teszi. Kétségkívül sokat ad rendíthetetlenségének látszatára is, de a sebezhetetlenség maga által is gerjesztett mítosza győzedelmes beszédének elhangzása pillanatában már odavolt, még ha ez csak két nappal később vált is nyilvánvalóvá. Akkor, amikor nyilvánosságra hozták a kormány és az Európai Bizottság megállapodását a magyar médiatörvény szükséges módosításáról. Az ugyanis nemcsak a korábbi, a kormány által deklaráltan technikainak minősített pontokat tartalmazta, hanem kiegészült egy újabbal, amit már semmilyen kommunikációs trükkel nem lehet a „technikai” jelzővel ellegyinteni – a törvény lelkét, szellemiségét érinti ugyanis. Ez a pont annak a passzusnak a kiiktatásáról szól, amely szerint szankcionálni lehetne személyek, csoportok „nyílt vagy burkolt megsértését”. Kisebbségét, többségét egyaránt.

Orbán Viktor több sebet is kapott: ő volt az, aki tavaly leszögezte, hogy nem módosítunk a médiatörvényen. Módosítunk. Ő volt az, aki szóvivője útján technikai jellegű észrevételeket említett az uniós fellépés kapcsán. Már nyilvánvaló, hogy az EU a törvény lényegbevágó elemét is számon kérte. Ő volt, aki közölte, hogy csak akkor vagyunk hajlandók módosítani a médiatörvényen, ha azt más EU-tagállamok is megteszik a sajátjaikon, „ez ugyanis egy teljesen európai törvény”, melynek minden eleme föllelhető más uniós szabályozásokban. Mégis úgy módosítunk, hogy nem kezdeményezzük más országok szabályozásainak konkrét megváltoztatását. Vagy mert gyöngék lennénk hozzá, vagy mert Orbán nem mondott igazat, a módosítandó passzusok nincsenek benne más szabályozásokban. Továbbá: ő volt az, aki a padlófölmosásról értekezett, holott nyilvánvalóan tudott már a megállapodás részleteiről és katonaviselt emberként tisztában van a föltörléshez szükséges kellékekkel: nos, e negyedik pont maga a törlőrongy.

És elég sok víz van még a vödörben: meglehet, a kormány a maga részéről lezártnak tudja az ügyet, de az unió még nem biztos. És mi sem: mert bár fontos a negyedik pont is, még fontosabb a sajtó- és szólásszabadság alkotmányos elve, amelynek ez a módosított törvény sem felel meg. Orbán Viktor dolgát megkönnyítendő, fölfedjük a támadó kilétét: nem az MSZP és az ő balliberális értelmisége, hanem mindazon magyar szakmai szervezetek, köztük a Népszabadság, amelyek az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mi nem hivatkozunk hivalkodón önbecsülésünk sérthetetlenségére: erkölcsi és jogi igazunk adta magabiztossággal megküzdünk érte.