Mint ismeretes, a Hoffmann Rózsa államtitkár nevével fémjelzett első verzió nemcsak a Fidesz oktatáspolitikusainak, hanem rektoroknak, hallgatóknak, szakembereknek sem tetszett. Miután egyértelmű lett, hogy új alapokra kell helyezni a törvénytervezet koncepcióját, az érintettek tárgyalni kezdtek. Ennek eredménye lett egy alapértékeket tartalmazó egyezség, melyben kijelentik, hogy a bolognai rendszer alapjai támadhatatlanok. Ugyanakkor az is helyet kapott benne, hogy a hallgatók után eddig fizetett fejkvótát felválthatja az egyetemeknek, főiskoláknak fizetett feladatokra érzékeny finanszírozás. Pokorni Zoltán szerint most egy jó anyag kerül a kormány elé, ami „nem esik szakszervezeti túlzásokba", mint az előző változat.

Emlékeztetett arra, hogy „rossznyelvek szerint, ha csak a teljesítményt, a minőséget vennénk alapul, Magyarországon nyolc egyetem és még néhány erős főiskola maradna talpon”. Ennek ellenére azok a főiskolák is követelik, hogy finanszírozzák őket, amelyek csak munkanélkülieket képeznek. Pokorni szerint új feladatokat kell adni a kis vidéki főiskoláknak. A volt oktatási miniszter több lehetőséget is megemlített: egyrészt szerepet kaphatnának a felsőfokú szakképzésben, másrészt működhetnének egyes nagy intézmények „leányvállalataiként”, és a legjobban tanulók mesterképzésben már a nagy egyetemen, például a Műegyetemen folytathatnák a vidéken elkezdett tanulmányaikat.

További lehetőségnek tartja, hogy kisebb monopóliumokat telepítsenek vidékre. – Ez ugyan nem túl versenybarát, de a magyar társadalomnak szüksége van arra, hogy ne szűnjön meg az értelmiségi élet például Szolnokon vagy Zalaegerszegen – hangsúlyozta. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy a kis vidéki főiskolákon nem fejlesztő, hanem karbantartó mérnököket kell képezni, de dönthetnek úgy is, hogy például Bajára telepítik a vízügyi képzést, Budapesten korlátozva a férőhelyeket.

Pokorni Zoltán szerint nyilvánvaló, hogy a felsőoktatás problémáinak egy része a tömeges képzésből fakad, amire nem készültek fel az egyetemek és főiskolák, de ez nem jelenti azt, hogy ma kevesebb jó mérnököt képeznek, mint húsz évvel ezelőtt, „csak mellettük képeznek sok rosszat is”. – Egész Európa azzal küzd, hogy hogyan fogja finanszírozni a tömeges képzést, mert közpénzből nem finanszírozható, ugyanakkor a politika egy része számára elfogadhatatlan, hogy tandíjjal korlátozzák a hozzáférést – mondta.

Az oktatáspolitikus szerint további gond, hogy Magyarországon a felsőoktatás minőségét ellenőrzik ugyan, de az egyes szakok szükségességét már sokkal kevésbé. Szerinte tervek kellenek arra vonatkozóan, hogy milyen irányokba képezzenek szakembereket, olyan szereplőknek kell belépniük a rendszerbe, akik azt vizsgálják, hogy mire van szükség a munkaerőpiacon.

Horn Gábor, a Republikon Ala pítvány elnöke, volt SZDSZ-es politikus úgy vélte, hogy nagyon pozitív fejlemény a felsőoktatás tömegessé válása, ugyanakkor hozzátette: amíg Magyarországon nincs ára a tudásnak, addig nem fog javulni a felsőoktatás minősége. Szerinte az nem tragikus, hogy Magyarország a világ egyetemeinek toplistáján „nincs pariban Franciaországgal vagy Finnországgal”, az viszont igen, hogy a magyar felsőoktatás nem került be a nemzetközi vérkeringésbe. Úgy látja, hogy ezért is „életveszélyes” megkérdőjelezni a bolognai folyamatot.

Horn Gábor szerint amíg Magyarországon nincs ára a tudásnak, addig nem fog javulni a felsőoktatás minősége