A kormány illetékesei hazudtak ugyan, amikor az Európai Bizottság észrevételeit nagyrészt technikai jellegűnek minősítették, de kétségtelen, hogy a bizottság konkrét kifogásait el lehetett hárítani olyan módosításokkal, amelyek a médiaszabályozás fent írt jellemzőit nem érintik. A megállapodásnak a konkrét kifogásokon túlmenő negyedik pontja már érinti ezek egyikét, a legtarthatatlanabb kategóriát kiveszi a médiahatóság kezéből, de amit bennehagy, az sem tartható, és az sem a médiahatóság, hanem bíróság kezébe való. Ha tehát az EU fellépése ezen a szinten marad, akkor az unió tudomásul veszi és jóváhagyja, hogy tagországainak egyike kilép a demokratikus országok sorából. Szabad nyilvánosság nélkül nincs szabad választás, szabad választás nélkül nincs legitim kormány. Az unió döntései a tagállamok döntései, az unió parlamentjét a tagállamokban választják, a tagállamok legitimitása az unió legitimitása. Ha az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy tagállamai teljesítsék a demokrácia minimális normáit, akkor nem tudja megvédeni a saját legitimitását sem. Precedens teremtődik, melynek követése sokakat megkísért majd. Ez a tétje az Európai Parlament mai döntésének: sikerül-e a közvetlenül választott uniós testületnek erősebb kényszer alá vetni a magyar kormányt, mint amilyen alá az Európai Bizottság vetette.

Akár sikerül, akár nem, fontosak maradnak az okok, amelyektől a sikertelenség veszélye olyan nagy, a siker pedig olyannyira bizonytalan. Az egyik lényeges ok a pártcsaládi érdekek normaromboló túlereje. Az útszéli rasszista csőcselék pártjával együtt kormányzó, a mindenféle európai normával szembenálló, kisebbségellenes nyelvtörvényt kierőszakoló, soviniszta Smer is bennmaradhatott az Európai Szocialisták Pártjában, mely most persze szépen kiáll a magyar sajtószabadság mellett a Néppárthoz tartozó Fidesszel szemben, miközben a Néppárt próbálja menteni nagy és értékes keleti szövetségesét.

A másik ok az, hogy a deklarált alapértékek és a számonkérhető jogi normák, irányelvek közötti szakadék feltöltésére irányuló buzgalom igen csekély. Mindenki védi a maga mozgásterét és bűnözési lehetőségeit. A sajtószabadsággal, a kisebbségi jogokkal, a menekültekkel kapcsolatban kevés tagállam lelkiismerete lehet jó. Például a francia és az olasz kormányé csakis nagyon rossz lehet. És ha az MSZP és a Fidesz által összefércelt 2009-es tervezetből médiatörvény lett volna, ugyan kinek jut eszébe, hogy attól az unió megvédhet minket? Igaz, az nem lett volna a magyar sajtószabadság szempontjából végzetes, csak szörnyű. Ha sokan ragaszkodnak azokhoz a bűneikhez, amelyekkel még nem rombolják le a demokráciát, csupán a minőségét rontják, akkor nem lesznek hatásos eszközök azok ellen, akik viszont lerombolják. Az unió vagy előrelép, vagy visszacsúszik, de ott, ahol van, nem marad.