Hová mehetnek majd a vakok?
Március elsejétől a magyar államnak kellene a központok további működését állni, ennek azonban egyelőre semmi jele, így az éppen megnyitott intézetek frissen kiképzett rehabilitációs szakemberei több helyen már a felmondásukat is megkapták. A látásrehabilitációs központok a felnőtt korukban megvakuló embereket készítik fel új életükre, megtanítják őket fehér bottal közlekedni, a háztartási eszközök biztonságos kezelésére, a számítógép és az internet használatára. A sikerrel rehabilitált vakok újra munkaképes emberré válhatnak, ma már számos munkahelyet töltenek be nem látó emberek.
Magyarországon elsősorban a cukorbetegség szövődményeként és különféle öröklött betegségek következtében évente négyezer ember veszíti el a látását, vakon és súlyos látássérültként több mint nyolcvanezren élnek. 2005 előtt kizárólag a Vakok Állami Intézetében zajlott felnőttek rehabilitációja, az intézet kapacitása évi negyven fő volt. Az uniós forrásból kiépített regionális látásrehabilitációs központok ma már évente 1200 látássérült ember felkészítésére lennének képesek, a fejlesztéshez forrást biztosító TÁMOP 5.4.7. számú program azonban február 28-án lezárul, pontosabban mondva a korábban szerződött székesfehérvári központ esetében január 31-ével már le is zárult. Ekkortól kezdve a magyar állam feladata volna a központok működtetése, eddig azonban csupán annyi történt, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbeszéléseket tartott a központok vezetőivel.
A székesfehérvári központból január utolsó napjával 12, erre a feladatra felkészített mentornak kellett távoznia – mondta érdeklődésünkre Szoko Zsolt, a látássérültek regionális egyesületének elnöke. Székesfehérváron 180 vak ember rehabilitációja zajlott, ezek egy része január végén még folyamatban volt. Az egyesület vezetője szerint a program közben félbeszakadt képzések újabb súlyos traumának teszik ki a látásuk elveszítése után a krízisen éppen túljutó, lassan öntudatra ébredő embereket.
A budapesti regionális központnak eddig 610 ügyfele volt, a várólistán jelenleg is több mint hatvanan szerepelnek. Mányi Miklós, a központ vezetője érdeklődésünkre arról számolt be, hogy február 28-i határidővel kénytelen volt felmondani a mentoroknak, hiszen március elsejét követően nincs fedezete a munkabérüknek.
A Népszabadság által megkeresett központok vezetői abban reménykednek, hogy a hónap végéig sikerül valamilyen megoldást találni az épp csak kiépült rehabilitációs központok megmentésére.
Kérdéseinkkel a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát is kerestük, lapzártáinkig azonban nem érkezett válasz.