Harci harcok a béke esélye nélkül
Az elmúlt három évben háromszor jelölték az év polgármestere címre Bóni Zoltánt, a Tolna megyei Harc első emberét. A titulust eddig nem nyerte el, s immár az is kérdéses, hogy maradhat-e polgármester.
A 47 esztendős Bóni Zoltán a Harchoz közeli Hőgyészen élte gyermekkorát, aztán katonai pályára ment, s Taszáron szolgált repülőtisztként, majd 1998-ban, egy átszervezést követően átigazolt a rendőrséghez. A szekszárdi kapitányságon dolgozott, s a várostól kilenc kilométerre lévő Harc községben vett házat. 2006-ban független jelöltként nyerte meg a harci polgármester-választást. A harciak főleg karitatív tevékenysége miatt szavaztak Bónira, ugyanis a rendőrtiszt saját pénzéből és az általa létrehozott több alapítvány segítségével folyamatosan támogatta rászorulókat.
Bóni a választás után a rendőrségtől nyugdíjba ment, s Harc ügyeit főállásban intézte. A 2010-es választáson is biztosan nyerte el a polgármesterséget, ám a képviselő-testületbe nem a korábbi tagok kerültek be, s az újak azonnal összerúgták a port a falu első emberével. Októberben – azzal az indokkal, hogy a
polgármester az előző ciklusban megsértette a vagyongazdálkodás szabályait – fel is függesztették őt állásából. A bíróság ezt megalapozatlannak találta, és visszahelyezte Bónit a posztjára. Akkor a testület újra felfüggesztette őt, mivel úgy látták, hogy a polgármester alapítványi és önkormányzati funkciói összeférhetetlenek. Bóni megszüntette a kifogásolt öszszeférhetetlenséget, így a bíróság megint visszahelyezte őt.
A harci képviselő-testület jelenleg működésképtelen. Bóni az idei testületi üléseken kétszer is javaslatot tett a grémium feloszlatására, mondván; az új választás nyomán felállhatna egy működőképes grémium. A négy képviselőből három mindkétszer leszavazta ezt a javaslatot. Ezután a Bónit leszavazó képviselők elhagyták a községházát, mivel az ülésen résztvevő félszáz helybéli annyira fenyegetőn lépett fel ellenük. Az utolsó két ülésre el se mentek a képviselők, mert azt gondolták: Bóni – egyre hangosabb szimpatizánsaitól támogatva – megint a testület lemondatására tesz javaslatot.
–Azért erőlteti az időközi választást, mert abban bízik, hogy az új testület majd az ő bábjaiból áll, akárcsak az előző – véli a képviselők vezéralakja, a 60 éves Nagy Lajos, aki az egyik helyi vendéglő gazdája. – Bóni nem önkormányzatot akar, hanem „énkormányzatot”: egyedül szeretné irányítani a falut. A képviselők szerint a katonai drillen nevelkedett Bóni mindent egy kézben tartana, és semmibe se akarja bevonni a testületet. Példaként megemlítik, hogy Bóni az előző ciklusban a segélyekről szociális bizottság nélkül, egyedül döntött.
– A segély akkor ér valamit, ha gyorsan adják, a bizottság összehívása elhúzza az időt –reagál erre Bóni Zoltán.
– Ez a módszer arra jó, hogy az emberek azt érezzék, nem az önkormányzattól, hanem a polgármestertől kapják a pénzt –véli Nagy Lajos.
Sok segélyezett valóban így is érzi:
– Ha Bóni Zoltán nem segített volna, már rég éhen halok – mondják többen is azok közül, akik évek óta csak segélyből és közmunkából jutnak jövedelemhez.
A faluban az aktív korúak harmada tartósan állástalan. A közhasznú munkások decemberig ingyenebédet kaptak a falutól. Ezt az új képviselő-testület megszüntette.
– Havi 300 ezer forinttal terhelte ez a falu kasszáját – érvel Nagy Lajos. – Ráadásul a közhasznúak munkája mit se ér. Az előttünk lévő buszmegállót öt asszony 47 percig söpörte. Ez a munka öt perc egy embernek.
A polgármesternek az is fáj, hogy a testület novemberben leállította a művelődési ház felújítását:
– Az előző ciklusban nyertünk rá az uniótól 40 milliót, mostanra el is készültünk volna vele, de a képviselők elzavarták a kivitelezőt. Elbukjuk az uniós pénzt.
– Akkor buktuk volna el, ha folytatjuk a munkát – vág viszsza Nagy Lajos és csapata. – A munkába a kivitelező úgy fogott bele, hogy hiányoztak a kiviteli tervek. Voltak más hiányosságok is, és amikor ezt jeleztük, a kivitelező levonult. Utóbb megtudtuk, hogy Bóni és a kivitelező között szóbeli megállapodások születtek, hogy pontosan milyenek, abba mi nem lettünk beavatva. A kivitelező – látva hogy bajba kerülhet –, elment innen. Szerintünk az unió sose fizetné ki egy ilyen zavaros beruházás számláit, márpedig az a falut csődbe vinné.
A kivitelező cég vezetője nem árulja el, miért vonultak le. Amúgy azt Bóni Zoltán nem cáfolja, hogy a hiányoztak a tervek. Ettől még ragaszkodik ahhoz, hogy ő jót akart a falunak, s csakis a képviselők teszik tönkre Harcot, ezért fel kell oszlatni a testületet. Ellenfelei arra akarják rákényszeríteni őt, hogy oszsza meg velük az irányítást. Ha kell, további feljelentésekkel próbálják megtörni. Az önfeloszlatást és az új választást viszont kockázatosnak tartják.
– Eteti a szegényeket, ezzel nyer – hangsúlyozza Nagy Lajos. – Amit rájuk költ, annak többszörösét visszanyeri a polgármesteri fizetés révén. Megéri.
Bóni elutasítja ezt:
– Azért teszem, mert szociálisan érzékeny vagyok. Már polgármesterségem előtt is ebédet vittem a rászorulóknak. Évente háromszor, karácsony, újév és húsvét másnapján 40 családnak viszek egytálételt. Havi 100-110 ezer forintot fordítok saját zsebből a falu szegényeire.
A napokban falugyűlést tart a polgármester. Támogatói ígérik: ott lesznek. Ellenfelei nem mennek oda vitázni. Testületi ülésre sincs esély. Együttműködésre és új választásra sem. Patthelyzet.