Tölgyessy az alkotmányozás csapdájáról
Tölgyessy Péter alkotmányjogász, korábbi fideszes országgyűlési képviselő az alkotmányozási csapdahelyzetről a Mathias Corvinus Collegium „Az új alkotmány, változások és lehetőségek” című konferenciáján beszélt. Szerinte a kétharmados többség birtokában a kormányzó párt nem teheti meg, hogy ne fejezze be az alkotmányozást – különösen a hatályos alaptörvény „ideiglenes” jellegére –, az ellenzék viszont nem teheti meg, hogy részt vegyen a folyamatban. Tölgyessy ebből a szempontból logikus lépésnek tartja az ellenzéki kivonulást a vitából, de attól tart, ez a helyzet elfajulhat: az ellenzék nem a kormány, hanem a rendszer ellenzékeként határozza meg magát. „Afelé rohanunk, hogy az ellenzék kívül helyezze magát az alkotmányos berendezkedésen”, ami újabb és újabb rendszerváltásokhoz vezethet.
Nem véletlen, hogy a kormányoldal igyekszik vissszacsalogatni az ellenzéket – tette hozzá Tölgyessy. Az alkotmányjogász szerint látszólag ugyan ultrastabilitást ad az alkotmánynak az, hogy a kormány hosszú távra bebetonozza a fontosabb intézmények vezetőit, de ez szerinte valójában „szabályos felhívás arra, hogy alkotmányon kívüli eszközökkel kettétörjék”. A csapdahelyzetből Tölgyessy egy kiutat lát: ha az eredmények legitimálják az új alkotmányt, azaz, ha az ország belátható időn belül sikereket ér el, és megvalósul például a mesebeli hétszázalékos gazdasági növekedés.
Mindez – bár nem lehetetlen – nem túl valószínű, jegyezte meg Tölgyessy Péter. Az új alkotmány koncepciójáról Tölgyessy azt mondta, a tizenegy oldalas dolgozatból megtudhatjuk például, hogy ki írta a Himnuszt, de azt például nem, hogy az Alkotmánybíróságnak milyen szerepet szánnak. Ennyiben hasonlít az 1949-es sztálini alkotmányhoz: tökéletesen demokratikus, minden benne van ami szép és drága, csak éppen ott lebeg a semmiben, és a valódi tartalma majd az olyan úgynevezett sarkalatos (kétharmados) törvényeken múlik, mint amilyen a százhetven oldalas médiatörvény. Ezért sem csodálkozna azon, ha ezt a konstrukciót az ellenzék a létező legbrutálisabban elutasítaná.
A politológus szerint a Fidesz szakít húsz év gyakorlatával, szabadságharcot folytat a Nyugat ellen és eszközként használja a jogot. Ilyen lépés a különadók rendszerének bevezetése, amely szerinte „elképesztően alkotmányellenesen” történt. Jelentősen diszkriminatív – s mint fogalmazott –, csak annyit tartalmaz a törvény indoklása, hogy „kell a pénz”. Tartalmában sem jelent radikális újítást az új alkotmánykoncepció, hacsak abban nem, hogy jelentősen lerövidíti a jelenlegi alkotmány szövegét – mondtaKukorelli István alkotmányjogász. A magalkotmány elgondolást ő is bírálta, és az értékek védelmét, a rendszer stabilitásának megőrzését hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az új koncepció meglehetősen óvatosan kezeli a hatáskörök elkülönítésének kérdését, „mintha nem ismernék a tételt”; a választójogi kérdéseket pedig kivennék az alaptörvényből. Ez egy majdnem egyirányú utca, innen nehéz lesz megfordulni – tette hozzá Kukorelli.
Az Alkotmánybíróság jogköreinek megkurtítását sérelmezte előadásában Paczolay Péter, a testület elnöke. A mostani modell szerinte is bevált; az Alkotmánybíróság jelentős szerepet játszott az alkotmány védelmében. Bizonyos hatáskörökről ugyan szívesen lemondanának ők is: „el a népszavazási ügyekkel az Alkotmánybíróságtól!” Viszont az AB álláspontja szerint az alkotmánybíráskodás feltételeit továbbra is az alaptörvényben, önálló fejezetben kell meghatározni, „általános, nem pedig szelektív hatásköröket” megszabva. Ezek közé sorolta a jogszabályok általános felülvizsgálatának és a törvények megsemmisítésének általános jogát. Paczolay kifogásolta, hogy kivennék az alkotmányból az utólagos normakontrollt (tehát egy elfogadott törvény alkotmányosságának vizsgálatát). Az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértéseiről pedig azt mondta, most is huszonöt mulasztás lóg a levegőben.
