Egyelőre szakmai körökben is némi bizonytalanság tapasztalható a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság (AB) kedden kihirdetett határozata milyen következményekkel járhat. A testület alkotmányellenesnek találta, hogy a kormánytisztviselőket indokolás nélkül felmenthetik, de a jogszabályt csak május 31-i hatállyal semmisítette meg. Addig tehát szabad a vásár, hiszen még több mint három hónapig bárkit különösebb magyarázat nélkül meneszthetnek. Igaz, a nyolcezres központi igazgatásból eddig a vártnál kevesebb embert, talán nyolc-kilencszáz főt bocsátottak el. Az önkormányzatoknál annyival rosszabb a helyzet, hogy a testület a köztisztviselői törvény hasonló – idén január 1-jén életbe lépett – rendelkezését támadó beadványokat az AB napirendre sem vette.

Miután a kormánytisztviselők és köztisztviselők felmondását egyelőre nem kell indokolni, elvileg pereskedni sem érdemes, hiszen a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy eldöntse: tényszerű és valós-e a felmentés oka. Mégis mindenkinek érdemes próbálkoznia, aki még nem futott ki a perindításra rendelkezésre álló időből – ez csupán harminc nap – és úgy érzi, hogy tisztességtelenül jártak el vele szemben. Azt ugyanis már lehet mérlegelni, hogy a munkáltató eljárása nem sértettee például a rendeltetésellenes joggyakorlás vagy a diszkrimináció tilalmát.

Jó eséllyel nyernének például azok a minisztériumi köztisztviselők, akiket a kormányváltás után egyszerűen hazaküldtek, majd az új szabályok szerint kormánytisztviselővé minősítettek át és szinte azzal a lendülettel ki is rúgtak. Ilyenkor jóhiszeműségről szó sem lehetett, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket – talán feltételezett politikai elkötelezettségük miatt – el akarták távolítani a közszolgálatból, s így a tudásukra és a képességeikre nem is volt kíváncsi senki. Valószínűleg közülük kerül ki annak a valamivel több mint harminc embernek a többsége, aki a kirúgása miatt a Fővárosi Bírósághoz fordult.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint még sincs minden veszve. Az indokolás nélkül menesztett közszolgák jelentős része a jogvédő szervezet álláspontja szerint is pervesztes lehet, ám a bírósági eljárás jogerős lezárása – tehát a másodfokú végzés kihirdetése után – az érintettek alkotmányjogi panasszal fordulhatnak az AB-hez. Kérdéses azonban, hogy az AB ezekben az egyedi ügyekben milyen álláspontot foglal el. Ha az adott perre – és csakis arra – vonatkozóan dönt a kifogásolt jogszabály visszamenőleges hatályú megsemmisítéséről, az perújítási ok.

Ha a jogkeresők az AB-nél falakba ütköznének, az Európai Közösségek Bíróságánál még lehet próbálkozni. Az alkotmánybírák a keddi határozatban maguk is úgy jelezték, hogy az „Európai Közösségek alapító és módosító szerződései, mint elsődleges jogforrások (...) közösségi jogként a belső jog részei”. Ezek egyik eleme az alapjogi charta, amely kimondja, hogy „minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátás elleni védelemhez”. Ha a magyar állam ezt a rendelkezést magára nézvést nem tekinti kötelezőnek, van esély rá, hogy Luxemburgban emlékeztessék rá.

Alkotmánybírák dilemmája: miként kezeljék azokat a még nem tárgyalt beadványokat, amelyek a hatáskörök szűkítéséről rendelkező alkotmánymódosítás előtt érkeztek?