Kövér Lászlót a Mesterházy által mondottak kicsit jobban ingerelték, mint Vona Gábornak a cigány népszaporulatot nehezményező szavai, vissza is szólt keményen, antikommunistásan, hangjában éppannyi megvetéssel, hogy övéi elégedett mosollyal nyugtázhassák, hogy lám, Lacink hogy csicskáztatja az ellent, bár látszólag csak azt mondja, hogy a házszabály szerint őt nem lehet bírálni.

Miután Mesterházy folytatta volna a méltatlankodást, rögvest rámordult, hogy mindjárt megvonja tőle a szót. Aztán még valamit morgott a bajsza alatt arról, hogy milyen is az az európai viselkedés, amelynek az ott ülő MSZP-sek nem felelnek meg, ugyanis néhányszor volt képük közbekiabálni, amikor Orbán Viktor miniszterelnök a félórás évadnyitó beszédének majd a fele részében közvetve és közvetlen módon őket gyalázta, alázta.

Mesterházy e ponton ahelyett, hogy vállalta volna azt a visszaszólással járó kockázatot, hogy legfeljebb nem mondhatja el nyolcperces unalmas reakcióját Orbán Viktor mondandójára, de akkor is megvédi frakciója, pártja méltóságát, inkább hagyta az egészet Kövérestül, Európástul. De legalább a házelnök szemébe nézhetett volna. De nem. Inkább a papírba.

Pedig megkérdezhette volna, hogy mire is ez a dölyf, házelnök úr? Honnan ez a feltűnő magabiztosság és tájékozottság az európai szellemiséget illetően? Mennyire felel meg az európai szellemiségnek, ha a házelnök megfosztja az újságírókat attól a lehetőségtől, hogy a parlamentben információkhoz jussanak, csak azért, mert néha kényelmetlen szembesülni képviselőtársainak ordító ostobaságával vagy könnyelmű igazmondásával? Európai szellemiségre vall-e az, ha valaki úgy próbálja a rend látszatát kelteni a parlamentben, hogy elfojtja még a lehetőségét is annak, hogy be lehessen mutatni annak valódi működését? Európai szellemre vall-e az, hogy valaki házelnökként tétlenül nézi, ahogy egy betiltott szervezet egyenruhájában ágál egy pártelnök? Mennyire felel meg az európai normáknak, amikor a házelnök ilyenkor csak megrántja a vállát azzal, hogy ő nem tehet semmit? Megkérdezhette volna, milyen tudással felvértezve veszi a bátorságot Kövér László, hogy európaiságra oktatgasson bárkit, miközben néhány hete az ő pártelnökét oktatgatták e tárgykörben épp az Euró pai Parlamentben? Visszakérdezhetett volna: vajon attól válik-e európaivá valaki, hogy a házelnöki pulpitusról kénye-kedve szerint osztogatja a neki nem tetszőket, akik történetesen mindig az MSZP tagjai? Megkérdezhette volna, hogy vajon ez a szembetűnő „elfogulatlanság” méltó-e a házelnöki tisztséghez. Vagy rákérdezhetett volna, vajon ez a tárgyilagosság van-e olyan fontos a házelnök számára, mint hogy elköltöztesse a büfét az ülésterem közeléből, mert az szagos.

Mesterházy Attila nem kérdezett vissza, inkább beszélt. Kövér meg gőgösen nézett, hogy már megint jól megadta a bestének.

Kövér László fideszesek közt