Az állam teljesen levette a kezét a leginkább rászorultakról
– Három és fél éve költözött át Borsodba. A világ ezalatt még zordabb lett arrafelé. Veszített optimizmusából?
– Nem, sőt. Pontos menetrenddel érkeztünk, tudtuk, kiket keresünk, mit akarunk. Arra azért nem számítottunk, hogy egy ennyire szétesett társadalmat találunk, mert az ország nagyobbik részén a társadalom azért valahogy működik. Borsodban azonban a középosztály teljesen elveszítette szolidaritását a legalsóbb néprétegekkel. Az emberek véleményvezéreket követnek, és az a sugallat érkezik feléjük folyamatosan, hogy „a legnagyobb veszedelem számodra a cigányság”. Ezt olvassuk minden megyei lapban, mindig van olyan hír, ami ezt támasztja alá. Ez meglepő annak, aki, mondjuk Baranyából vagy a fővárosból érkezik, mert az ország más részein ez nincs így. Ott van egy majdhogynem nyugat-európai értelemben működő társadalom, amelynek van fi gyelme a legszegényebbek iránt. Borsodban, Hevesben, Szolnok megyében azonban ez megszűnt. Az embereknek Borsodban már szavaik sincsenek arra, hogyan legyenek szolidárisak a náluk lejjebb lévőkkel. A politikai szövegek elfogadhatatlanok. És mégis, ha ugyanezekkel az emberekkel elkezdünk dolgozni egyegy ügyön, akkor kicsiben mégiscsak ki tudtunk alakítani szolidaritást a helyi értelmiség és a nagyon leszakadt cigány családok között. Ezek olyan tapasztalatok, amelyek lassanként fölépíthetők rendszerré, és így szembeállíthatók azzal a világgal, amely valóban pesszimizmusra adhatna okot.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy az oktatásban lemondott az államról. Tartja ezt az állítását, illetve érvényesül-e ez a szociálpolitikában is?
– Igen. Azok, akik az állami szociálpolitikában hisznek, azt gondolják, hogy mindenkinek adni kell szociális juttatásokat. Ez az Európában megszokott gondolkodás sokaknak akar kedvezni, csak épp a legrászorultabbak végül mégis kimaradnak. Én ebben a tekintetben sokkal inkább az amerikai, az indiai, az ausztrál modell híve vagyok. Lehet, hogy az univerzális ellátás Skandináviában fenntartható, de már Dél-Európában és Kelet-Európában is reménytelenül távol került a realitásoktól. Az állam teljesen levette a kezét a leginkább rászorultakról. A középosztály alsóbb rétegeinek továbbra is akar adni a politika, mert onnan számít szavazatokra, de a legeslegalsóknak már morzsák sem jutnak.
– A segélyekkel visszaélő cigányoknak sem, akik elmennek tyúkot lopni, hogy azt is pénzzé tegyék, ahogy azt Orbán Viktor gondolja? Vagy hamis ez a kép?
– A miniszterelnök úr nem ennek a területnek a szakembere, én pedig túlságosan elfogult vagyok ebben a kérdésben, tehát ezt a vitát másokra hagynám. Ha majd nyárig elkészül az európai romastratégia, akkor biztosan pontosabban tudunk fogalmazni mindannyian. Minden kimondott mondatunk nagy felelősség. Én azért szeretem a píszí beszédet, mert arra tanítottak a szüleim, hogy szépen kell beszélni. Az amerikai feketék vezették be, hogy politikailag korrekt módon beszéljünk, mert a kezükbe akarták venni a sorsukat. Legfőbb ideje minálunk is, hogy az érintettek birtokba vegyék a szimbolikus tereket, és ne mindent fölülről várjanak.
– Visszatérve az államra: ha nem lehet rá számítani ezen a területen, ki jön helyette?
– Ezeket az ügyeket rugalmasan kizárólag egyházi és civil szervezetek tudják kezelni, mert az állam elveszítette az eszközeit, hogy az igazán szegény embereket segíteni tudja.
– De Magyarországon az egyházak is az állami újraelosztás részei, alapvetően nem a hívek felajánlásait költik, hanem költségvetési juttatást. A Máltai Szeretetszolgálat, amellyel együtt dolgoznak, éppen most kötött külön megállapodást az állammal. Ezek szerint az államra mégis szükség van.
– Egészen más, hogy az állam maga csinálja, vagy felfigyel arra, ki az, aki jól csinálja és annak megfelelő környezetet teremt. Az egyház a háború előtt leginkább nagybirtokokat szeretett Magyarországon működtetni, ez volt az igazi profilja, és ebből finanszírozott egy oktatási rendszert. De az az oktatási rendszer, a világ más részeitől eltérően, nem szolgálta a legszegényebbek érdekeit soha. Ez ma is így van a rendszerváltás óta kiépült egyházi oktatásban. Ugyanakkor megjelentek azok az egyházi kezdeményezések is, amelyek kifejezetten a legproblémásabb vagy legszegényebb emberekre figyelnek. Balog Zoltán államtitkár például ebből a közegből jön, az ő apja volt a református iszákosmentő misszió lelkipásztora. Krisztus szabadító hatalmával tényleg alkoholisták tömegeit sikerült kihoznia abból az állapotból, hogy verjék a feleségüket és az összes pénzt a kocsmában hagyják. Balog Zoltán ezt látta gyerekkorában. Nagyon komolyan reménykedem abban, hogy más egyházi stratégia is létezhet, mintsem cigánymentes elitiskolákra költeni az állami támogatást.
– Ehhez képest bizonyos tervek szerint, az olyan kisegyházak, mint amilyen az önök buddhista közössége Sajókazán, nem tartoznának az államilag támogatható körbe. Sőt a Heti Válasz nemrégiben egyfajta feketelistát közölt a „legkétesebb” egyházakról, amelyek között egy lapon említették önöket szélsőjobbos, illetve szcientológus közösségekkel. Olyan hangokat is hallani, hogy csak azért alapították meg a Dzsaj Bhím Közösséget, hogy az önök által működtetett iskolák több állami forráshoz jussanak.
– Sőt a hitünket is kétségbe vonják, mert szerintük túl sokat tanulunk, és keveset imádkozunk. Márpedig a buddhisták 2500 éve abban hisznek, hogy a szenvedés kioltásához a nem tudás fölszámolásán át vezet az út. Kelet-európai szegénysorsú zsidó közösségek rabbijai is régóta azt tanácsolják, hogy ha egy közösségnek nincs elég pénze, hogy templomot is építsen, meg iskolát is, akkor előbb iskolát építsen. Dr. Ámbédkar, indiai buddhista vezető pedig azt az útmutatást adta nekünk, hogy „taníttass, lelkesíts és szervezkedj!” Nos, azok a cigány fiatalok, akik hozzánk tartoznak, ebben hisznek. Orsós János Waldorf-pedagógus, Kalányos László informatikus, Lázi István Benő szociális munkás és a többiek bizonyították, hogy a hitük hegyeket mozgat meg. Integráció pedig akkor lesz, ha mások is elhiszik nekik, hogy érdemes tanulniuk.
– Az adókedvezmény-alapú csa ládtámogatás, a közoktatási át alakítások nem azt mutat -ják, hogy a kormány elkötelezte volna magát az integráció mellett.
– Vita van. Lázár János és Pokorni Zoltán egyfelől, Hoffmann Rózsa másfelől. Amit Lázár képvisel, az zavarba hozza a liberális közvéleményt, mert egyfelől hitet tesz a cigány gyerekek integrációja mellett, másfelől szűkíti az Alkotmánybíróság jogköreit. Ő szerintem becsületes és jóindulatú ember, aki a felvilágosult abszolutizmus követője. A felvilágosult abszolutizmus nem érzékeny az Alkotmánybíróságra, de érzékeny arra, hogy a társadalom civilizált irányba haladjon.
– A romáknak szánt külön évfolyam a civilizáltság irányába mutat?
– Ha „előkészítő” osztályokat indítunk, vagyis rögtön az első osztályban szétválasztjuk a szegényektől a nem szegényeket, akkor ők soha többet nem kerülnek már egy osztályba. Ha leszállítjuk a tankötelezettség korhatárát 18 évről 16 évre, akkor megszabadítottuk az iskolákat sok nehezen nevelhető kamasztól. Az úri népek gyerekeinek nem kell egy levegőt szívni velük. Menjenek inkább guberálni a szeméttelepre, menjenek koldulni a német és francia városokba, a lányok pedig szüljenek inkább 16 évesen, ne járjanak iskolába. Az iskola az úri népeké. Hoffmann Rózsa azoknak a kiváltságos rétegeknek a nyelvén beszél, akik az utolsó ötszáz évben mindig meg tudták védeni az érdekeiket a felvilágosult abszolutista központi hatalommal szemben. Werbőczy Hármaskönyve kontra Mária Terézia Ratio educationis javaslata. Izgalmas meccs ez most is.
– Akkor ez a meccs már el is dőlt, mert Hoffmann annak a központi hatalomnak a része, amely egyáltalán nem akar konfrontálódni az integrációellenes szavazókkal.
– Csakhogy a cigányság elsöprő többsége is a Fideszre szavazott, nemcsak olyan többségben, mint a magyar átlag, hanem annál jóval nagyobb arányban. Lázár János jól látja, hogy ennek a szavazórétegnek is köteles megfelelni, amelyik a bizalmát ilyen erősen kifejezte. Ez a többség joggal várja el, hogy több szociális munkás legyen Sajókazán mint a Rózsadombon.
– De a romák kevesebben vannak, a felmérések szerint a szegények általában is kevésbé vesznek részt a választásokon és kevésbé szavaznak tudatosan. Aki az ő szavazataikra hivatkozik egy párton belüli vitában, gondolom, nem számíthat sok megértésre.
– Ha tudatosan, hosszú távon építkezik egy politikai erő, akkor a legszegényebbek igenis tudatos szavazókká tehetők. Én egy ilyen pártnak, a SZEMA-nak vagyok a tagja. Ahol elindultunk, a SZEMA kisebb-nagyobb arányban megkapta a szegények szavazatait. Ez hasonlít arra, ahogyan az iszlám mozgalmak dolgoznak például Egyiptomban, amelyek nem az ideológiai radikalizmusukkal hódítanak, hanem azzal, hogy kiépítenek egy alternatív szociálpolitikát abban a korrupt világban, amelyben a hatalom képviselői egyáltalán nem foglalkoznak a szegényekkel.Mi ilyesmit csinálunk, például adósságkezelésről beszélünk, és számos családot ki is tudunk húzni az adósságspirálból. Ezt a vallási-politikai párhuzamot érdemes a Fidesznek és az LMP-nek megérteni. Azért nem mondom az MSZP-t, mert ők azzal reklámozták magukat a választásokon Borsodban, hogy „családi pótlék helyett adókedvezményt!”. A legegyszerűbb ember is világosan érti, hogy ez egy szegényellenes, cigányellenes beszéd. Az MSZP rosszul gondolta, hogy versenyképes lehet ezen a pályán. Próbálta jobbról előzni a rasszistákat. Például Sajóbábonyban, ahol a szocialista polgármester a halálbüntetés visszaállítását kezdeményezte a lopások megfékezésére, vagy az egész Monok-folyamat támogatásával. Nem sikerült, a szocialisták nem tudják jobbról megelőzni az ott lévő pártot. Emiatt nem tudja megszólítani a szegény lakosságot jó ideig Borsod megyében.
– Sajókazán a telep komfortosításába fogott. Közfürdő fog épülni a Sólyom-telepen. Ez azt jelzi, hogy nem bízik az államban, abban, hogy felszámolja a cigánytelepeket.
–Nyugat-Európában amásodik világháború után a demokrácia felszámolta a fekete nyomort, a kelet-európai rendszerváltás nem számolta fel húsz év alatt, hanem növelte. És nem is fogja felszámolni belátható időn belül. Magyarországon tulajdonba került a teljes lakásállomány, az igazán szegény csoportok viszont nem tudnak tulajdonban eltartani lakást. Nem csak cigánytelepekről van szó, hanem olyan helyekről is, ahol lecsúszott emberek élnek. A Máltai Szeretetszolgálattól tanultuk, hogy Magyarországon jó néhány helyen szükség van közfürdőkre és mosodákra, hogy az embereknek legyen hol fürdeni és kimosni a ruhájukat. Például ne kelljen jégen csúszkálva 16 éves lányoknak vödörben cipelni a vizet és azt otthon a lopott fával megmelegíteni, hogy utána kézzel ki tudják mosni azt, amijük van. Ezeknek az állapotoknak véget kell vetni, a 16 éves lányoknak az iskolában a helyük. Ebben segít nekünk az indiai vallási példa, és a Nyitott Társadalom Intézet anyagi támogatása, meg a magyar állami oktatásfinanszírozás. Persze, ha leviszik a tankötelezettség korhatárát 17 évre, akkor ezeket a lányokat végképp elküldik szülőotthonba, a fiúkat pedig fát lopni. Micsoda állam az, amelyik lemond arról a vívmányról, hogy mindenkit ott tud tartani a közoktatásban, csak mert néhányukat nem szereti ott látni?
