Orbán dönt majd a Pokorni-Hoffmann vitában
Egészen bizonyosan szóba kerül a Fidesz-frakció tegnap Siófokon megkezdődött, többnapos kihelyezett ülésén az oktatás helyzete, sokan azt várják, hogy Orbán Viktor „igazságot tesz” abban a vitában is, amit egyesek Pokorni–Hoffmann-vitaként emlegetnek, és minden kétséget kizáróan létező konfliktus a kormánypártokban. Pokorni Zoltán (Fidesz) egykori oktatási miniszterként jóval progresszívabb elveket képvisel az oktatás rendszerét illetően, mint a KDNP-s Hoffmann Rózsa államtitkár, akinek a nézeteit a szakmai közönség jelentős része avíttnak tartja.
„Nem tudom, ki honnan vette, hogy nem kerül májusig parlament elé az új közoktatási és felsőoktatási törvény, de minden gondolkodó embert arra buzdítok, hogy a megfelelő forrást használják a tájékozódásra.” Így intette rendre néhány hete az érdeklődőket Hoffmann Rózsa az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon. Ugyanakkor tény: a hivatalos törvényalkotási programban még most sem szerepel a közoktatási törvény, azonban az államtitkár jó esélyt lát arra, hogy – miként azt egy tegnapi konferencián meg is fogalmazta – a pedagóguséletpálya-modell még ebben a kormányzati ciklusban elindulhat. Ez pedig azt jelenti, hogy az ezt szabályozó törvényt hamarosan a parlament elé kell vinni. Várhatóan így lesz ez a közoktatási törvénnyel is. Hoffmann Rózsa szerint ugyanis a most hatályos törvény helyett azért kell újat alkotni, mert a jogszabály 1993 óta hatályban van, és az elmúlt nyolc évben legalább 46-szor módosították. „Az igazi válasz azonban, hogy tavaly választások voltak, nagy többséggel úgy döntöttek az emberek, hogy változtatni kell, időszerű tehát az oktatásban is változtatni” – fogalmazott korábban.
És mit követel a „forradalom”? Visszaállítását mindannak, amit a korábbi szabad demokrata oktatásvezetés – és részben Magyar Bálint szakminiszter elődje, Pokorni Zoltán – megkezdett. Így hát a „munkás dolgos életre nevelés”, a „minden ember teljesítse a kötelességét” intelme áll a liberális elképzelésekkel szemben, amelynek egyik szimbolikus eleme volt a buktatás tilalmának eltörlése.
Pálinkás József, az MTA elnöke nemrégiben a Tárki-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. által szervezett oktatási konferenciasorozatán azt mondta, hogy a „tiszteletre méltó vélemények mellett adatokon alapuló tudományos állításokra is szükség van, amelyek pontosan tükrözik a helyzetet”. E kissé kacifántos mondat valójában azt jelenti, hogy jelenleg számos kutatás azt támasztja alá, hogy a Hoffmann Rózsa által elítélt liberális elképzelések a gyakorlatban meglehetősen sikeresnek bizonyultak. Korántsem véletlen, hogy a Hoffmann-féle államtitkárság megpróbálta elbagatellizálni a legutóbbi PISA-felmérés eredményeit, amelyek azt jelezték, hogy igenis, kedvező irányú elmozdulás történt.
A tudományos tények azonban egyelőre nem zavarják az oktatási államtitkárságon a törvény kidolgozásával megbízott szakembereket, a jogszabálytervezetért felelős államtitkár jelenleg is töretlen bizalmat élvez, és a nemzetközi oktatáskutatási adatokkal ellentétes irányba halad a tervezet kidolgozása – vagyis a korai szelekciót erősítő tervek annak ellenére, hogy a Fidesz oktatáspolitikusai, illetve az integrációnak elkötelezett Lázár János frakcióvezető ezt szorgalmazza, nem kerültek ki a jogszabály koncepciójából. Sokan úgy vélik, hogy e mögött Orbán Viktor áll, aki híve az iskolák államosításának, de szakértők szerint inkább arról van szó, hogy a közoktatásban nincsenek annyira erős érdekvédelmi csoportok, mint például a felsőoktatásban, ahol kissé másként alakult a helyzet.
Tavaly ugyanis az államtitkárság azzal a meghökkentő tervvel állt elő, hogy megkezdik a fejlett országok oktatását öszszehangoló bolognai rendszer felülvizsgálatát, és visszahoznák az osztatlan képzést a hallgatói létszám korlátozásával, a felvételi bevezetésével pedig a szocializmusból ismert elitképzést. Terveik között szerepelt a hallgatók megregulázása a vizsgalehetőségek számának radikális csökkentésével. Az államtitkárság kiváltotta a rektorok, hallgatók és a Fidesz oktatáspolitikusainak ellenérzéseit is, így nyilvánvalóvá vált, új alapokra kell helyezni a felsőoktatási törvénytervezet koncepcióját, ezért tárgyalóasztalhoz ültek.
Ennek eredménye az az egyezség, amelyet tegnap ismertetett a Magyar Nemzet. E dokumentum egyelőre konkrétumokat nem, csak alapértékeket tartalmaz. Nagy Anna kormányszóvivő azt mondta, az oktatási államtitkárságon kívül a hallgatók, rektorok, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a közigazgatási tárca képviselői is megegyezésre jutottak. E szerint a bolognai rendszer alapjai támadhatatlanok, jobban szétválasztanák a főiskolai és egyetemi profilokat, de az átjárhatóság megmaradna. A tanárképzésben viszont bevezethetőnek tartják az osztatlan képzést. A dokumentum leglényegesebb eleme, hogy teljesen átalakítanák a finanszírozást: az eddigi hallgatók után kifizetett fejkvótát felválthatja majd az intézmények feladataira érzékeny finanszírozás. Ez azt jelenti, hogy meg lehet menteni majd az elnéptelenedő vidéki főiskolai karokat, hiszen teljesen mindegy lesz, hány diák tanul az adott intézményben, a pénzt nem ez alapján kapják majd. A dokumentum deklarálja: kiemelt cél a vidéki városok felsőoktatásainak vonzóbbá tétele.
E ponton meg kell jegyeznünk: a jelenlegi, hallgatókért folytatott küzdelemben több kis, vidéki főiskola sikerrel állja a versenyt, ők nagy vesztesei lehetnek az új finanszírozásnak. A demográfiai helyzet miatt az intézmények egyre nagyobb versenyre kényszerülnek, ráadásul eddig lassú apadás volt tapasztalható, azonban a közeljövőben radikálisan kevesebb diák kerül a felsőoktatásba. A tandíj politikai tabu, vagyis a hallgatóktól az államilag finanszírozott helyekre pénzt nem fognak kérni, azonban a csökkenő hallgatói létszám miatt a költségvetésre egyre nagyobb teher hárul majd, ha életképtelen intézményeket kíván finanszírozni. Ez újra teret adhat a politikai alkuknak: az „menekül” majd meg, aki jóban van a mindenkori oktatásirányítással. A részletes szabályozás kidolgozása során derül majd ki, vállalja-e a gazdasági tárca, hogy ebben a költségvetési helyzetben megszünteti a normatív finanszírozást a felsőoktatásban.
Hoffmann Rózsa egy tegnapi konferencián közölte: a pedagóguséletpálya-modell 167 ezer pedagógussal számol. Egy pedagógusra tíz gyerek jut, ez a fejlett országokban átlagosan 16. Szakemberek arra hívják föl a figyelmet, hogy a demográfiai apály bizonyosan tovább csökkenti Magyarországon ezt a számot, vagyis gazdasági szükségszerűségnek tűnik ebben a szektorban a létszámleépítés.
A tervezetből azonban kiolvasható, hogy a következő években erre biztosan nem kell számítani. Kérdés, hogy akkor viszont honnan lesz pénz a teljesítményalapú bérkorrekciókra.
A tervezetben ugyanis szó van arról, hogy a pedagóguspálya olyanná váljon, amely biztos, kiszámítható megélhetést nyújt.
