A tiltás oka, hogy –amennyiben a módszer működik – észlelés híján védekezni sem tudunk az ilyen üzenetek ellen, így hárítani sem tudjuk őket, a kiszolgáltatottság pedig megteremti a manipuláció lehetőségét.

Azt még senki nem vetette ugyan kormányzó pártunk szemére, hogy küszöb alatti módszereket használna, az viszont egyszerű szemrevételezéssel is rögzíthető, hogy a Fidesz vonzódik a tudat határmezsgyéin egyensúlyozó megoldásokhoz. Az Új Széchenyi Terv internetes nyitóoldalán például aMagyarország megújul szlogent öltöztették Fidesz-narancssárgába. A felirat háttere nem „úgy általában” narancsszínű: ez ugyanaz az árnyalat, amelyet a párt plakátjain használnak. Ugyanez a szín bukkant fel a hétfői országértékelő beszéd díszletei között, a szónoki pulton, illetve fölötte a falon is. A színkódolt üzenet megértéséhez nincs szükség bonyolult kulcsra: az ÚSZT vívmányait a párt adja az országnak, és a kormányfői szószékről is a mindenható Fidesz beszél.

Ez a szimbólumhasználat – az állam és a párt szimbolikus öszszemosása, a nemzeti jelképek és a pártkulisszák tudatos vegyítése – korábban sem volt idegen a Fidesz kreatív agytrösztjétől. Mintha félnének, hogy ha a kenyéradójukat „csak” pártnak (résznek) láttatják, azzal nem érik el a többség ingerküszöbét. A jobb emlékezetűeknek bizonyára rémlik még a kokárda szerepeltetése a 2002-es választási kampányban, de legalább ilyen látványos húzás volt a 2010-es választásértékelés díszletezése is. A vesztes MSZP az eredményeket értékelő sajtótájékoztatóját a hagyományos piros motívumok előtt tartotta. Orbán Viktor háta mögött viszont nemzetiszínű zászlóerdő hullámzott – mintha nem egy párt, hanem rögtön egy egész ország, a haza került volna a győztes oldalra a választással.

A nemzet és a párt szimbólumainak összekeverése példátlan abban a szűkebben értelmezett Európában, amelyet az EU tagállamai alkotnak. Naphosszat keresgélhetünk a világhálón a különféle választások éjszakáin készült felvételek között, egyetlenegyet sem találunk, amelyiken mondjuk Berlusconi vagy Sarkozy nemzetiszín drapériákkal övezett színpadon ünnepelné a saját pártja választási eredményeit. Pedig egy kis nemzeti retorikáért ők sem mennek a szomszédba – igaz, olyasfajta szavazófülke-forradalmat még egyikőjük sem élhetett át, mint amilyenben magyar kollégájuknak nemrégiben része volt. Sokkal könnyebb zászlódíszes fotót találni mondjuk a türkmén Gurbanguly Berdymukhammedovról. Lehetséges, hogy a látványtervezők ötleteit is a keleti szél hozza?

Tudat alatt persze mindannyian tudjuk: nem az a kérdés, hogy milyen színű a macska, hanem az, hogy megfogja-e végre az egeret. Csak nehogy az is elillanjon a tudatküszöb alatt.