Gondolatolvasó mentősofőrök
Az akció nem hivatalos, személyes ismeretség alapján terjed. Az ok: a mentőautó-vezetők tapasztalatai szerint az autósok egyre nagyobb részének fogalma sincs arról, mihez kezdjen, amikor utoléri egy szirénázó jármű.
Az M7-es autópálya és a Balaton-parti utak forgalmában jól megkülönböztethető, hogy míg a külföldi rendszámú autók habozás nélkül lehúzódnak a mentő elől, a hazai autók vezetői nem reagálnak, vagy kiszámíthatatlan manővert hajtanak végre. Veszprém megyében tavaly 18 alkalommal ütközött a mentő, a balesetek 70 százaléka az idegen jármű hibájából következett be. A megyében dolgozó, a legkritikusabb balesetekhez riasztott rohamkocsikat vezető mentősofőröket kérdeztük tapasztalataikról.
– Tanulóvezetőt értem utol egy kereszteződésben, égett az indexe, de nem mert befordulni előttem, inkább elállta az utat –meséli Zsubek József. – A mellette ülő oktatónak sem volt elképzelése arról, mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Miután más kollégák is hasonlóképpen jártak, felmerült, miként lehetne elérni, hogy legalább az oktatók készüljenek fel az ilyen szituációkra.
A rohammentőt vezető sofőrök tapasztalatai szerint az autósok nagy része felkészületlen, türelmetlen, és a közlekedési szabályokat sem ismeri, ennek következménye, hogy a megszokott körülmények minimális változásai nyomán máris baleset történik. A mentősök szerint törvényszerű a baleset az első ködös estén, az első fagyos éjszakán, a jelentősebb időjárás-változások napján.
– A veszprémi körgyűrűn két, piros lámpánál álló autóba rohant bele egy asszony a ködben – említ példát Zsubek József. – Azt mondta, nem érti, hogyan történhetett, éppen nyolcvannal jött. Az útszéli oszlopok egymástól huszonöt méterre állnak, és mindig csak egyet láttam belőlük. Szirénával, az összes létező lámpával világítva, hajmeresztő száguldásnak tűnt, hogy negyvennel repesztek a kórház felé. Ugyanebben a kereszteződésben felvonulás miatt kikapcsolták a jelzőlámpát. Mikor jöttem be és láttam a sárgán villogó lámpát, mondtam magamban, este biztos kijövünk ide. Jöttünk is egy hatalmas ütközéshez, a hátsó ülésen beszorulva ott maradt egy fi atal lány, lógott a feje. Bemásztunk mellé a roncsba, mondta, hogy nem tudja felemelni a fejét. Csigolyatörése volt, csak azután tudtuk kiemelni, hogy a tűzoltók szétvágták a kocsit. A kórház udvarán találkoztam a másik autó vezetőjével, odajött hozzám, azt mondta, neki volt igaza, mert a sárgán villogó lámpa azt jelenti, hogy behajthat a kereszteződésbe.Mondtam, hogy magának volt egy stoptáblája is. Azt felelte, igen, de a táblánál erősebb a lámpa jelzése, az meg sárgán villogott. Hát, mondom, ha maga így tudja a KRESZ-t, majd beszélje meg a rendőrökkel.
– Sokan azt hiszik, a kék villogóval közlekedő autóval mindent szabad, repeszthet, ahogy csak bír – mondja Kálmán György. – Óriási tévedés. Megkülönböztető jelzést használó járművel közlekedni a defenzív vezetés magasiskolája. Szinte gondolatolvasónak kell lennünk. Nem arról szól a történet, hogy áthajtunk a piroson és előzünk a záróvonalon, hanem sokkal inkább arról, hogyan védjük ki a többi közlekedő kiszámíthatatlan döntéseit. Mert amikor néhány autós félrehúzódik, és út nyílik a mentő előtt, mindig akad valaki, aki azt hiszi, a többiek csakis azért húzódtak le, hogy ő kényelmesen előzhessen, és szembejön velünk.
A mentősofőrök olyan esetekről is beszámolnak, amikor valaki packázik velük, és nem engedi előzni őket. Arra is akadt példa, hogy egy többször megelőzött autó vezetőjével egyszerre értek a megadott címre, és az autó vezetője ott szembesült vele, hogy a saját fiához riasztott mentőt hátráltatta egész úton.
– 2005. július 23-án egy áramütött beteghez indultunk a rohamkocsival – meséli Tóth Attila. – A főúton hajtottam az út közepére húzódva villogóval, szirénával, amikor egy hölgy a stoptáblát fi gyelmen kívül hagyva jobbról belénk hajtott. Félrerántottam a kormányt, hogy kisebb legyen az ütközés. Az ő autója az első kerék mögött csapódott be a mentőbe, így balra felrohantunk a járdára. Egy szoknyás nőt és egy akácfát láttam magam előtt. Amennyire tudtam még irányítani a kocsit, nekivezettem az akácfának. Az utolsó gondolatom az volt, de jó, legalább a nőt nem ütöttük el.
A balesetben vétlen rohamkocsi hetven kilométeres sebességgel csapódott a fának. Tóth Attila életveszélyes sérüléseket szenvedett, medencéje, több bordája törött, a sérült csont átszúrta a tüdőt, kilenc napig mélyaltatásban tartották őt az intenzív osztályon. Fél évig lábadozott, majd hosszú hónapokig kellett rehabilitációs kezelésekre járnia. Ma újra rohamkocsit vezet.
A balesetet okozó asszonnyal a tárgyaláson találkozott. A nő ügyvédje azt indítványozta, hogy állapítsák meg a mentőautó vezetőjének a felelősségét, mert nem kellő körültekintéssel közelítette meg a kereszteződést. A bíró visszakérdezett, hogy szerinte mennyi idő alatt érne ki a mentő a helyszínre, ha minden kereszteződés előtt megállna.
– Sajnos még ma is olyan autókkal járunk, amelyeket nem mentőnek gyártottak, hanem utólag alakították át őket – mondja Horváth László. – Attila sérülései részben azért voltak annyira komolyak, mert a vezetőfülke mögötti hátfal egy utólag felcsavarozott bútorlap. Ez a bútorlap kiszakadt a helyéről, és odanyomta őt a kormánykerékhez. És bármennyire is furcsa, légzsák sem volt a mentőben. Én is járhattam volna hasonlóképpen, volt rá példa, hogy százhatvanról kellett állóra fékeznem az autót, le is szakadt a két első fék, hiszen nem erre a terhelésre gyártották. De nem a járművekkel van gondunk, hanem a felelőtlenül közlekedőkkel. Számunkra nem kérdés, hogy külön kellene tanítani az autósiskolákban, hogyan engedjék előre a megkülönböztető jelzéssel érkező autót. Ez ma még nagyon nem megy.
