Orbánnak már máskor is viszketett a tenyere
– Újabban azt mondják: amilyen kibírhatatlanul agresszív kölyök volt ez az Orbán Viktor – épp az a fajta, akit az öregebbek legszívesebben a térdükre fektettek és jól elfenekeltek volna –, olyan érett politikus lett.
– Ezt most hallom először, legalábbis a szemembe még nem mondta senki. Persze, igaz, ami igaz, a Fidesztől soha nem állt távol egy kis agresszivitás, és attól sem estünk kétségbe, ha megnyilvánulásaink alkalmával éppen pukkadtak a polgárok. De – jóllehet soha nem ez volt a lényeg – vélt vagy valós arroganciánk nyilván sokakat boszszantott.
– Vélt?... Az a bizonyos, sokat emlegetettNagy Imre újratemetésén elmondott beszéd az idősebb korosztály számos képviselőjét az infarktus szélére kergette.
– Az a beszéd rendkívül öszszefogott, bizonyos vonatkozásban cizellált remekmű, elsőrangú politikai szónoklat volt… Egyébként nagyon örülök, hogy éppen ezt a beszédet említi állítólagos pimaszságom megfellebbezhetetlen bizonyítékaként, mert itt a kiváló alkalom, hogy bebizonyítsam – tökéletesen igazam volt… Hát akkor enynyit a pofozni való agresszivitásról… No, nem mintha csodálkoznék azon, hogy sokakban, főleg az idősebb emberekben sikerült előcsalnom a tenyérviszketést.
– De azért talán megengedi, hogy megnyilvánulásai nem voltak egészen mentesek a virtustól sem…
– Még mielőtt valami rettentő nagy hősnek látszanék, sietek megismételni, mindez már az utóbbi időkben történt… Szerencsére. Mert ugyanennyi erővel, sokkal tovább is tarthatott volna. És akkor nekünk is „elődeinkhez” hasonlóan kijutott volna a perifériára szorulásból, a kirúgatásból, a szakmától való eltiltásból, és mi is teljesen értelmetlen műszaki fordításból, meg ilyesmikből élhettünk volna, bezárva és kizárva, bevont útlevéllel… Akkor döntöttünk úgy, vállaljuk, amikor kiállt, hogy lehet ez még sokkal keményebb is. Úgy gondoltuk – belefér.
– Eleve dafke-gyereknek született, vagy csak időközben vált azzá?
– Borzalmasan rossz gyerek voltam, ha erre gondol. Pontosabban, a kötelmeket egyáltalán nem tűrő gyerek voltam, aki egyszerűen képtelen elfogadni, hogy van néhány dolog a világon, amit nem tehet meg. Ez minden körülmények között kínos, de egy tradicionális kis faluban egyenesen katasztrófa, ha egy kölyök kilóg a sorból. Kaptam is érte eleget, eltángáltak néhányszor rendesen. Más kérdés, hogy nemigen használt. Mert tudtam én pontosan, hogy megint hülyeséget csinálok, azt is tudtam, hogy megint botrány lesz belőle, nem kellene – de mégis. Mégis, mindezek tudatában roppant határozottan tovább csináltam a hülyeséget. Való igaz, nem is lehetett velem mást csinálni, mint időnként elverni…
– A dafke-gyerekkor szemléletes. Mitől lett a „cizellált agreszszorból”… parlamentáris politizálásra alkalmas frakcióvezetővé a kötelmeket nem tűrő vadóc?
– Nem én változtam, hanem a harcmodor. Nyilván más stílusra van szükség, ha a régi rendszer megdöntéséről, a demokrácia születéséről szól a harc, és másra akkor, ha e helyzet már (elvileg) adott – legfeljebb nem tetszik. Az élesség, ha úgy tetszik, a kiélezés, sőt, legyen: a végletekig való élezés a véremben van, és semmi nem jellemzi jobban a Fideszt sem…
– …Változatlanul pengeélesen…
– Naná. Állandóan élezve a pengét. Könyörtelenül. A szemben álló félre mindig „élből” lecsapva. Nem is lehet másképpen...
– És mi lesz, ha a Fidesz megszűnik ellenzék lenni?
– Úgy érti, akkor mi lesz, ha a Fidesz ne adj’ isten, akarom mondani, adná Isten, kormánypárti pozícióba kerülne? Nem hiszem, hogy ettől a helyzettől félteni kellene minket.
– Halálra fogja unni magát!
– Vagy nem. Elvégre a szakmámat imádom, szívesen gyakorolnám is, bár ebben mostani helyzetben aligha jut még rá időm a közeljövőben. Nagyon konstruktív kis kormánypárt lennénk, azt hiszem.
– Úgy emlékszem, idegbajosnak minősítette a parlamentet…
– Én azt hiszem, ahogy változnak az idők, úgy változnak a parlamentek is. Elég nehéz megjósolni, mi lesz. Az azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy a „dafkét” a másik oldalon is meg lehet tartani, a „debaterre” mindig, minden helyen és időben szükség lesz.
– Feltéve, hogy lesz akkor is egy jól inspiráló, kőkemény, felkészült, és pengeéles ellenzék…
– Őszintén kívánom, hogy legyen!”
