Valaha főúri birtok volt Mosonudvar, amely az előző rendszerben a Lajta–Hansági Állami Gazdaság kerületének számított. Főleg a helybeli tehenészetben dolgozóknak építettek itt szolgálati lakásokat. A rendszerváltás környékén a Lajta-Hanság átalakult, később privatizálták, a tavaly Mosonudvar névre keresztelt major már évek óta nem kötődik szorosan a gazdasághoz. A Lajta–Hanság Zrt.-nek vannak ugyan épületei a kisközségben, ezeket azonban bérbe adta, egy ilyen ingatlanban kapott helyet a közösségi ház, a könyvtár, a Piros Rózsa nyugdíjasklub, illetve a felekezet nélküli imaterem, amelyet kéthetente a katolikusok használnak. A gazdaság egykori ebédlője, mely kultúr- és rendezvényteremként is működött, most a katasztrófavédelem romló állagú raktára. Ezt is szeretné valamilyen módon birtokba venni az önállósodott település.

Mosonudvar azért szavazott az elszakadásra, mert elhanyagolt városrésznek érezte magát. Lakói úgy gondolták, hogy a környezetükben letelepedett cégek iparűzési adójából jóval több járna nekik.

Létrehoztak hát egy előkészítő bizottságot, mely még 2009-ben népszavazást kezdeményezett: 231 szavazó közül 202-en a Mosonmagyaróvártól történő elszakadásra voksoltak. Nagy lelkesedésükben újsághirdetésben kerestek polgármesterjelöltet az önkormányzati választások előtt. Húsznál többen jelentkeztek, az ország minden tájáról: Budapestről, az Alföldről, Zalából, a Balaton-felvidékről. Akadt köztük huszonéves és nyugdíjas korú. Volt, aki csak lakást remélt a funkciótól, sok elképzelése nem volt a feladatról, mások részletes programmal a hónuk alatt érkeztek a faluba.

Az előkészítő bizottság közülük hat jelentkezőt hívott be személyes találkozóra, végül egy, már nyugdíjas jelöltet próbáltak meg a falu figyelmébe ajánlani.

– Olyan emberről volt szó, aki rendelkezett közigazgatási tapasztalattal, egy településleválást pedig már sikeresen végigvezényelt az ország más vidékén. Ennek ellenére nem tudtuk elfogadtatni, hogy idegent jelöljünk a posztra – mondja Rinczki Lajos, aki az előkészítő bizottság irányítójából végül polgármester lett.

Rinczki egy festékforgalmazó kft. ügyvezetője, a szomszédos falvak vezetőinek s a körjegyzőnek a segítségével tanul bele a közigazgatásba.

– Korábban nem volt közöm a közélethez, inkább a kultúrához – jelenti ki. – Versenytáncoltam Mosonmagyaróváron, sajnos már abbahagytam, pedig volna mit levezetni a mozgással.

A falu sokat vár az önállósodástól.

– Itt kellene tartani a fiatalokat, szükség volna egy óvodára – véli az 54 éves Szakáll Márton, aki gyerekkorától ebben a majorban él, fia, lánya és unokái is itt találtak otthonra. Ő maga is jelentkezett képviselőnek, de nem választották meg. Szerinte azért nem, mert az előző rendszerben szakszervezeti funkciót vállalt.

– Aztmondta valaki: nem szavazok rád, mert akkoriban késett a szakszervezeti segélyem – érzékelteti a gépészként dolgozó Szakáll, milyen szempontok játszottak közre a végeredményben.

Az önkormányzat előtti árkot tisztító Péter-Héderi Jenő nyugdíjas, a falu gondnoka. Aktív korában dolgozott a helyi tehenészetben, aztán Mosonmagyaróváron a „biotechnikánál, Gergátz Elemér doktor úrnál, a volt miniszternél, aki létrehozta a juhkecs nevű jószágot”, de talán itt van leginkább látszata a munkának.

– Hogy mi haszna lesz az elszakadásnak? – kérdez vissza. –Két év múlva megmondom.

A polgármester szerint is évekre van szükség arra, hogy jelentős változások történjenek a településen. A 2008-as adatok alapján mintegy 40 milliós iparűzési adóbevételre számítanak –a település legnagyobb cége az acélszerkezetekkel foglalkozó Motec Kft., valamint a papírgyár

–, a költségvetés talán 70 millió forint lehet. Első lépésben játszóteret alakítanak ki, szeretnék megszerezni a régi kultúrotthont, gondolkodnak a polgárőrség és sportegyesület létrehozásán is. A későbbiekben tervezik egy orvosi rendelő megépítését, óvodát, iskolát azonban Mosonmagyaróvár közelsége miatt önállóan nem létesítenek.

A terület- és vagyonosztozkodás a jelek szerint konfliktusok nélkül zajlik le. Jó ajánlatot kaptunk Mosonmagyaróvártól, nyugtázza Rinczki Lajos. A lakcímkártyák átírása már megkezdődött, néhányan pedig Mosonudvar saját címerén töprengenek.

– Jó volna, ha a falu emberei találnák ki, terveznék meg, mit ábrázoljon a címer, ha már nincsenek olyan nevezetes történelmi hagyományaink, amelyekhez visszanyúlhatnánk – mondja a polgármester.