Több mint háromezer ember egészségfogyasztási és vásárlási szokásaira kérdeznek rá legalább negyedévenként a jövőben a Tárki és GFK Hungária kutatói. A kétévente ismétlődő kutatás célja a teljes hazai egészséggazdaság nyomon követése. Pontos képet akarnak adni valamennyi döntéshozó és piaci szereplő számára az egyes termék- és szolgáltatáscsoportok méretéről, jellemzőiről, a köz- és magánfinanszírozott szolgáltatások igénybevételének dinamikájáról, a szolgáltatások elfogadottságáról, a lakosság egészséggel kapcsolatos attitűdjeinek, szokásainak, viselkedésének változásáról. A szakemberek az első lekérdezésen már túl vannak. Egy tegnapi szakmai konferencián kiderült: bár mind erősebb az elégedetlenség az állami egészségüggyel szemben, az alternatív lehetőségek felkutatását pedig az internet is segíti, az orvosi magánszolgáltatások, a tudatos egészségmegőrzés egyelőre az iskolázottabb és gazdagabb emberek kiváltsága.

A kutatók szerint a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások romló színvonalát az iskolázottabb, képzettebb, magasabb jövedelmi kategóriába tartozók tudatos „egészségvásárlással” ellensúlyozzák. Ők mind többet költenek egészséges élelmiszerekre, sportra vagy az úgynevezett „életstílustermékekre” – vitaminokra, testsúlycsökkentésre, testformáló beavatkozásokra –, valamint a magánorvosi szolgáltatásokra. Ami ez utóbbit illeti: míg korábban csak a lakosság tíz százaléka vett igénybe magánellátást, tavaly ősszel a 15 és 60 év közötti lakosságnak már a 40 százaléka. Közülük legtöbben a fogorvosi, a nőgyógyászati, az urológiai, a bőrgyógyászati és a pszichiátriai ellátásokért fizettek zsebből.

A betegek negyede rendszeresen ugyanazt a privát orvost keresi fel és nyolc százalékuk ugyanannak az orvosnak a magán- és a közfinanszírozott ellátásban is páciense. Vagyis: kétszeresen megtérül az orvosi munka, egyrészt a beteg fizet zsebből, másrészt az orvos az állami rendszerből bért kap, miközben a költségei nagyobb hányadát is az állam fizeti.

A kutatásból kiderül, hogy a privát ellátást a válaszadók csaknem fele azért választja, mert az állami egészségügyben bajával sokfelé járt anélkül, hogy megkapta volna a számára megfelelő kezelést. Az egészségtudatosságot jelentősen befolyásolják a jövedelmi viszonyok. A válaszadók csak kisebb részének volt az ismerősei közt olyan orvos, akire biztosan számíthat. A képzetlenek jóval kiszolgáltatottabbak, baj esetén főként az állami rendszerre szorulnak.

A világháló szerepének növekedését mutatja, hogy a 18 és 39 év közötti lakosság már csaknem akkora arányban fordul az internethez a kezdődő betegség tünetei után, mint családorvosához vagy szakorvoshoz. Nem könnyíti a zömé ben még paternalisztikus orvoslást gyakorlók helyzetét az sem, hogy a teljes magyar lakosság közel harmada gyűjt valamilyen formában információt az internetről a tüneteivel kapcsolatban. Egyegy betegségcsoportban a betegek 20-35 százaléka ilyen „önképzett” páciens. Az interneten olvasottak hatására a teljes lakosság 12 százaléka fordult csak orvoshoz, 11 százalék megvitatta információit orvossal, 9 százalék pedig alternatív terápiát választott.