A vádlott nélküli tárgyalások rémképét vizionálja Ruttner György ügyvéd, miután hamarosan hatályba lépnek az igazságszolgáltatást alapjaiban érintő új büntetőeljárási szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsan és felesleges kukacoskodás nélkül „gyárthassanak” elítélteket.

Üresen maradhat a vádlottak padja

A március elsejétől alkalmazandó változtatások talán legfontosabb eleme, hogy a vádlott idézésével egyidejűleg a bíróság tájékoztatja őt arról, hogy nem köteles a tárgyaláson részt venni, az nélküle is megtartható, az ügy pedig érdemi döntéssel befejezhető. Ha az érintett úgy dönt, hogy távol marad, nem lehet elővezetni vagy szankcióval sújtani.

A „vádlott nélküli tárgyalás” intézménye jogi hungarikum – állítja az ügyvéd. Ez szerinte több okból aggályos, és akár az ügy elhúzódásához is vezethet, miközben a változás oka éppen a perek gyorsítása. A vádlott ugyanis az új lehetőséggel élve taktikázhat, mert törvény biztosította joga, hogy a tárgyalásról ki-bejárjon, és emiatt később az addig nélküle lefolytatott eljárást részben vagy egészben meg kell ismételni, ha például valamilyen új bizonyítékkal hozakodik elő.

Ruttner úgy látja, a módosítás a többszereplős ügyekben is súlyos gondokat okozhat. Egy vádlott esetén mindenki a saját bőrét viszi vásárra, de amikor többen vannak, az egész eljárás torz képet mutathat, ha például a beismerésben levő, egyben a többiekre súlyosan terhelő vallomást tett vádlottnak már el sem kell mennie a tárgyalásra. Emberek sora majd úgy várhatja az ítéletet, hogy a szemébe sem nézhet a vádlott-társnak, akinek sem az érintettek, sem a védők nem tehetnek fel kérdéseket.

Így Ruttner szerint felértékelődnek a nyomozás során tett vallomások, amelyek el is döntik az eljárás végső kimenetelét. Azok valóságtartalmát pedig nem kell, de nem is lehet a nyilvános és közvetlen bírósági tárgyalás kontrolljának alávetni, hiszen jelen sincs, aki a jegyzőkönyvből felolvasott szöveget – állítólag – tollba mondta. Az ügyvéd óv attól, hogy ilyen ügydöntő hatalmat adjanak bármely vádlott – illetve a nyomozó hatóság – kezébe. Ezért a bíró mérlegelésére kellene bízni – teszi hozzá –, hogy hozzájárul-e a távolmaradáshoz, persze ehhez a törvényben szempontokat kellene adni a számára.

A törvénymódosítás célja egyértelműen az eljárások időszerűségének javítása, hiszen a vádlottak márciustól a távolmaradásukkal már nem akadályozhatják az ítélet megszületését – hangsúlyozta kérdésünkre Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője. A bíróságok már több alkalommal jelezték, hogy a vádlottak általában a per elhúzódásában érdekeltek, és mindent meg is tesznek ezért. Ennek egyik oka, hogy a bűncselekmény elkövetése óta eltelt hosszabb időt általában enyhítő körülményként értékelik. A sokszereplős ügyekben pedig a tudatos időhúzás oka az lehet, hogy elérjék az előzetes letartóztatásban levő vádlott szabadon bocsátását. Ez különösen akkor jellemző, amikor a fogva tartás ideje már a törvényi maximumhoz közelít, ha ugyanis késleltetik az ítéletet, az érintettet – legalábbis átmenetileg – ki kell engedni.

Emiatt a bíróságok indokoltnak tartják a büntetőeljárási szabályok változását, de még a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is azt az álláspontot képviselte, hogy a vádlottnak legyen joga részt venni a tárgyaláson, ám ez a jog ne legyen egyben kötelezettség – mondta el a kollégiumvezető.

A jogszabály a viszonylag egyszerű, tehát egy vádlottal szemben egy cselekmény miatt folyó, egyetlen tárgyaláson befejezhető ügyet tekinti alaptípusnak, és a büntetőeljárási törvény módosítását is az ilyen esetekre szabták.

Frech Ágnes szerint a törvénymódosítás a bíróság számára csupán lehetőségként, nem pedig kötelezettségként írja elő, hogy a vádirat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztathatja az érintetteket a távolmaradás jogáról. Amikor tehát a tettes jelenléte nélkül a bizonyítási eljárás aggálytalanul nem folytatható le, a bíró továbbra is a „személyes megjelenés kötelezettségével” idézheti majd a vádlottat – mondta a kollégiumvezető.

Frech Ágnes attól sem tart, hogy a vádlottak visszaélhetnének a számukra biztosított „kibejárás jogával”. Azt maga sem vitatja, hogy az új szabályok szerint a tárgyalásról való részvételről lemondó nyilatkozat után bármikor meggondolhatják magukat, ám azoknak az eljárási cselekményeknek a megismétlését, amelyekről saját döntésük alapján lemaradtak, bizonyosan nem kérhetik. Szerinte olyan – például szembesítésre vagy újabb tanú megidézésére vonatkozó – indítványt sem tehetnek, amelyre korábban a távollétük miatt nem kerülhetett sor, mert ez a lehetőség az eljárás gyorsítása helyett éppen ellenkező hatással járna.

Bár a közvetlenség elve már korábban kikerült a büntetőeljárás alapelvei közül, a bírói gondolkodás nehezen nélkülözi a vádlott vagy a tanú tárgyalótermi jelenlétét – emelte ki a kollégiumvezető. Ezért szerinte nem feltétlenül a bírósági eljárást, hanem inkább a nyomozási szakaszt kellett volna racionalizálni. Ez utóbbi feladata Frech Ágnes szerint elsősorban a felderítés és a bizonyítékok gyors öszszegyűjtése lehetne, míg a tanúk és a vádlottak részletes kihallgatása már a bíróság dolga, hiszen az érintettek a tárgyalóteremben szembesülnek először az üggyel a maga teljességében.

Fontos kiemelni – tette hozzá a kollégiumvezető –, hogy a törvény nemcsak a vádlott jelenléti kötelezettségét oldja fel, hanem arra is lehetőséget ad, hogy az ügyész indítványára a tanú személyes meghallgatásától is eltekintsenek, s elegendő csupán a nyomozás során tett tanúvallomás felolvasása. Ez lehet ésszerű indítvány, ugyanakkor aggályokat is felvet – vélekedik a bíró –, hiszen az ügyvéd jelenléte a nyomozás során általában nem biztosított, ezért előfordulhat, hogy bizonyítékként felhasználják annak a tanúnak a vallomását is, akivel személyesen sem a bíróság, sem a vádlott, sem a védő nem találkozott.