A színfalak mögötti vélemények viszont másról szóltak; arról, hogy a médiatörvény miatti támadások felkészületlenül érték a kormányt, „esély sem volt ellenakciókra”, „az egész egy PR-katasztrófa”, nem beszélve a miniszterelnök strasbourgi európai parlamenti Canossájáról.

Holott a második Fidesz-kormányzás rendszere elvileg „jól ki lett találva”. Orbán határozott válságmenedzselő és a nemzeti stratégiai irányokat felrajzoló miniszterelnök lesz. Egyfajta „lebegő” pozícióban, ahol nem kopik. A nyilvánosság előtt pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot vezető Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jeleníti meg a kormányzást. A KIM szupertárca lett, és a „mumus”. A hozzá tartozó központosított kormányzati kommunikáció Kovács Zoltán vezetésével felügyeli az összes minisztérium, államtitkárság, háttérintézmény hivatalos sajtómegjelenését, nyilatkozatokat, interjúkat és szakmai válaszokat. Nagy Anna kormányszóvivő is a KIM rendszeréhez tartozik. Személyügyi téren pedig a közigazgatási államtitkár, Gál András Levente „főhatalom”, aki vétóval is élhet más tárcák vezető tisztségviselőinek a kinevezésekor.

– A külképviseletek legfontosabb feladata Magyarország megítélésének javítása, az elmúlt években ugyanis elveszítette presztízsét. A nagykövetek teljesítményét többi között az alapján mérik, hogy a helyi sajtókban megjelenő, Magyarországot becsmérlő hírekre miként reagálnak – ezt Martonyi János nyilatkozta a nyáron. Január elején már a külügyminiszter és Győri Enikő EU-államtitkár is elismerte: sokkolta a magyar elnökségi stábot, hogy néhány nappal „hivatalba lépésünk” előtt rendre megkérdőjelezték Magyarország alkalmasságát az elnökségre. Akkor a kétnapos kormányülésen Martonyi János azt mondta, tapasztalt külügyérek sem álmodtak volna ilyet...

Orbán Viktor a kiszivárgott hírek szerint azt azért megjegyezte: „minden, ami az országhatáron kívül történik, az külügy”. A külügyesek viszont úgy érezték, a médiatörvénnyel egy a szakterületükön kívüli ügyet kellett volna kezelniük, amiről nem kaptak előzetes tájékoztatást. Azok a híresztelések sem bizonyultak igaznak, hogy akár csak megfordult volna Martonyi János fejében, hogy felajánlja lemondását. – Az sem igaz, hogy az EU-elnökség végeztével Németh Zsolt államtitkár vagy Győri Enikő lesz a külügyminiszter. Az EU-elnökségi program, ami külügyi kompetencia, ugyanis jelesre vizsgázott – mondta egy forrásunk.

A súlyos diplomáciai malőröket elkövető (a luxemburgi külügyminiszter, illetve a német kormányszóvivő nyilatkozatát következetesen bagatellizáló) Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő felelőssége fel sem vetődött. Lázár János fideszes frakcióvezető célzott a felelősökre, egy Magyar Hírlap-interjúban a tájékoztatást hiányoló kérdésre azt tanácsolta: „erről a kormányzati kommunikációért felelős személyeket kellene megkérdezni”. Kovács Zoltán államtitkár a köztévében nem tudta megmondani, kinek szólt Lázár János kijelentése.

A médiatörvény ugyanis egyéni képviselői indítványnyal ment át a parlamenten – mondta –, így a kormány csak akkor tudott vele foglalkozni, amikor a jogszabályt a parlament már elfogadta. KIM-es források szerint a médiatörvényt elsősorban jegyző Rogán Antalnak illett volna a már akkor vitatott – 150 ponton módosító indítvánnyal korrigált – jogszabály védelmét előkészíteni, „hiszen az tud kommunikálni és hárítani, akié az információs előny”. Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos ugyanakkor két hete kijelölte a „felelőst”: Navracsics Tibornak címezte levelét.

Miniszterelnök-helyettese neve mellé addigra már valószínűleg a miniszterelnök is húzhatott néhány strigulát. Nyílt titok, hogy Navracsics Tibor volt a kormány azon minisztere, aki zárt ajtók mögött alkotmányos aggályokat fogalmazott meg a 98 százalékos különadó és az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése kapcsán (noha a parlamentben a zárószavazás előtt a változtatások mellett szólt, s állítólag előtte is felajánlotta, kész maga is képviselni a Lázár Jánosra kiszignált ügyet). A médiahatóság elnökének rendeletalkotási jogára vonatkozó alkotmánymódosítást – melyet szintén Rogán Antall vitt, a Fidesz-frakció és a miniszterelnök támogatását élvezve – a végsőkig ellenezte, sőt a kormányülésen is elfogadtatta ezt az álláspontot. A konfliktus mégis kapitulációval végződött számára, ugyanis a frakció és Orbán Viktor akaratának megfelelve megszavazta Szalai Annamária rendeletalkotási jogát. De később, a médiatörvény körüli viharok kapcsán Navracsics Tibor az egyik kormányülésen a hírek szerint mégis megfogalmazta azt a konklúziót, hogy mivel a kormánynak van lehetősége – és mint kiderült felelőssége – egy-egy vitatott jogszabály kommunikálására, nem szerencsés fajsúlyos törvényeket önálló képviselői indítványokkal beterjeszteni. A korábbi feszültségek ellenére azonban kiegyensúlyozott a kapcsolata a miniszterelnökkel.

Így van ez akkor is, ha a jól felépített kormányzati mechanizmusról kiderült, mennyit ér, ha például a rendszert felügyelő Navracsics Tibor maga is részesévé válik az eseményeknek. És ha a miniszterelnök nem kiegyensúlyoz, elsimít, hanem „mint politikai főnök” lép fel, akár egy kormánydöntéssel szemben, és maga is generálja a belső konfliktusokat (lásd Rogán–Navracsics-párharc).

Az erre a hónapra ígért strukturális reformok előtt kockázatosnak látszik, ha a miniszterelnök (akár hatalomtechnikai megfontolásból is) kormányában teret ad egyéni vízióknak, illetve „hagyja ütközni a riválisokat”. Nemzetgazdasági minisztere ugyanis éppen 600, illetve különböző előrejelzések szerint 800 milliárdos kiadáscsökkentésre készül 2013-ig. Olyan nagy mutatványra, mellyel egyszerre kell visszaszerezni a pénzügyi világ (az OECD, az IMF) bizalmát, de úgy, hogy ne tűnjenek megszorításnak a megszorítások. (Fideszes vélemények szerint például a gyógyszergyártó cégekre terhelhetnék a kivonni tervezett 80–100 milliárdot, ha a drága gyógyszereket kivennék a támogatotti körből, és ha nem gyógyszerhez, hanem hatóanyaghoz kötnék a támogatást.) A magánnyugdíjpénztárak einstandolása Orbán Viktor számára sikertörténet, de Matolcsy György ezután sem trafálhat mellé, a reformok eldönthetik a sorsát. Különösen, hogy a miniszterelnökségen van egy „aranytartalék”, Varga Mihály, aki „képben van”, és akit a pénzügyi körök is elfogadnak, mert óvatos és kiszámítható.

S hogy ki lehet a strukturális reformok politikai nyertese, illetve vesztese?

A kereszténydemokraták, akik szociális, oktatási és egészségügyi államtitkárokat delegáltak Soltész Miklós, Hoffmann Rózsa és Szócska Miklós személyében a Réthelyi Miklós által vezetett nemzeti erőforrás tárcához, úgy érzik, számukra a változások nem okoznak népszerűségvesztést, „hiszen a döntések csendben születnek”, és a nyugdíjügykassza, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a munkanélküliség időtartamának mérséklése, a közmunkarendszer, a közösségi közlekedési kedvezmények felülvizsgálata mind olyan kérdés, melyekben Matolcsy György (illetve Czomba Kálmán munkaügyi államtitkár) vagy más az illetékes.

– Voltak mélypontok Hoffmann Rózsánál. De néhány hete a miniszterelnök úr a bizalmáról biztosította – közölte egy tekintélyes KDNP-politikus. Arra, hogy az oktatási államtitkár elleni „akciózást” Orbán Viktor miért engedi mégis Pokorni Zoltánnak, a kereszténydemokraták nem ismerik a választ. Fideszesek úgy vélik, vélhetően a miniszterelnök szerint sem árt, ha folyik valamilyen szakmai vita egy „rendszerváltó” közoktatási és a felsőoktatási törvényről, talán szerinte sem elég pusztán a rendpártiság és az erős eszmeiség. Pokorni Zoltán tapasztalattal és – Hoffmann Rózsától eltérően – szakértők hadával, megfelelő adatokkal, statisztikákkal van felvértezve, nem a szakmailag ismeretlen Varga házaspárral dolgoztat. Másrészt viszont az MTV-ben és a Magyar Nemzet hasábjain folytatott szakmai offenzívával a KDNP szerint Pokorni Zoltán egy Magyar Bálinthoz és Hiller Istvánhoz közeli „liberális mezőbe” lavírozta magát, ami valószínűsíthetően népszerűségvesztéssel jár számára a jobboldalon. A KDNP-sek szerint Szócska Miklós számára is megtörtént a miniszterelnöki „akadálymentesítés” – a meghatározó fideszes egészségpolitikusok közül Mikola István Párizsba került az OECD-hez, Pesti Imre pedig a Pest megyei kormányhivatal élére. Persze a konfliktusok így is kódolva vannak a rendszerben; az egészségügyi államtitkár regionális egységeket szeretne, míg például Pesti Imre – aki Szentes Tamás főpolgármester-helyettessel a Fidesz egészségügyi programját írta – holdingosítana. A fővárosi helyzet kusza: Szócska Miklós és a kereszténydemokrata Jávor András közigazgatási államtitkár közösen álmodták meg a fővárosi egészségügyi programot. A főpolgármester államosítaná a budapesti kórházakat – ezt viszont Pesti Imre kritizálta. A kórházigazgatók elkapkodott és visszavont menesztése miatt a főpolgármester jogkört vont el helyettesétől, Szentes Tamástól, s arra utalgatott, hogy Pesti Imre a „felbujtó”.

„Nincs lefutott meccs” – összegzett az egyik fideszes politikus. Számára bizonyos, hogy Réthelyi Miklós nem tölti ki mandátumát, „mert nem vezeti a humánminisztériumot, az államtitkárok önállósították magukat”. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora, Orbán Viktor valamikori nemzeti konzultációs tanácsának tagja szerinte alkalmas lehetne tárcavezetőnek. Kellően határozott, hogy akár szembemeneteljen erős fideszesekkel is.

És ez strukturális reformoktól, vagy ha úgy tetszik, Magyarország újjászervezésétől függetlenül – bármilyen furcsán hangozzék is – jó pont lehet a miniszterelnöknél.

Van „aranytartalék” – kormánypárti vezérkar a T. Házban