Az európai szellem és a totalitarizmus
Jelen közleményemben szigorúan csak a tényekre támaszkodom, a megfogalmazott vádpontokra fókuszálva, s nem adok választ arra a természetes igénnyel felvetődő kérdésre, hogy mi volt az értelme – célja és eredménye – a három éven át tartó, nagyszabású kutatómunkánknak. Ezt egy másik cikkben próbáljuk majd összefoglalni.
1. Az európai szellem és a totalitarizmus című kutatási tervünket az NKTH Nemzeti Kutatási és FejlesztésiProgramjának (NKFP) nyújtottuk be, amely a Nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása című programpontja keretében bölcsészettudományi projekteket támogatott. A támogatások az NKTH ezen 5. programpontjánál –ahogyan 2001-ben indított elődjénél is – jellemzően nagy összegűek voltak: 10 milliótól 110 millió forintig terjedtek. A kutatásunkhoz a szakmai zsűri által megítélt 90 millió forintos vissza nem térítendő támogatás így nem számított kiugróan magasnak (a természettudományos kutatási projektek támogatása jellemzően 300–400 millió forint volt). 2. Kutatási programunk illeszkedett a pályázati kiíráshoz. Közelmúltunk történelmi örökségét kutatva a totalitariánus rendszerek természetére s továbbélő örökségére kérdeztünk rá, elméleti szempontból. Hat alprojektünk (1. A totalitarizmus recepciója a magyar filozófiai gondolkodásban, 2. Totalitarizmus, terrorizmus – felelősség és etika, 3. Szekularizáció és európai identitás, 4. Totalitarizmus és holokauszt, 5. A test mint ideológia, 6. A zsarnokság szépsége) a problémához más-más oldalról közelített. A felmerülő teoretikus kérdéseket konferenciákon vitattuk meg (a három év alatt öt konferenciát rendeztünk), tanulmányokat, könyveket írtunk, a nemzetközi szakirodalom releváns szövegeit lefordítottuk s folyóiratokban megjelentettük. A holokauszt magyar túlélőivel kutatási célra interjúkat készítettünk, ezeket dokumentáltuk, archiváltuk: a Debreceni Egyetemen elhelyezett archívumban jelenleg 334 interjú található.
3. Munkánk eredményeképpen 10 könyv, 9 folyóiratblokk (26 magyar szerző tanulmányával, 27 idegen nyelvű értekezés fordításával) s további 23 folyóirat-publikáció és konferenciaelőadás született meg. A könyv- és folyóirat-kiadás dologi költségeit (szerkesztés, tervezés, nyomtatás) a pályázati keretből finanszíroztuk. Ezeket a munkákat a kiemelten közhasznú Vulgo Alapítvány koordinálta, amely eredendően az MTA Vulgo című folyóiratának kiadására jött létre, ilyen módon a pályázatban vállalt feladatok elvégzésében is meghatározó szerepe volt (a tematikus folyóiratblokkok nagy része a Vulgo folyóiratban jelent meg). A konferenciarendezés dologi költségeit szintén e pályázati forrásból finanszíroztuk – a sokat emlegetett 800 ezer forintos számla a 2006-ban Debrecenben rendezett német nyelvű nemzetközi Hegel-konferencia összes résztvevőjének (19, jórészt Németországból érkező előadó) 4 napos szállásköltségét és a konferenciaterem bérleti díját tartalmazza.
4. A kutatás egészét témavezetőként én koordináltam, de mind a hat részkutatási programnak volt egy további vezetője: olyan kutatók, akiknek a pályázó intézmények voltak a munkáltatóik (a DE vagy azMTA TKI), s akik az általuk koordinált szakterület elismert szakembereinek számítanak. Rendszeres, bér jellegű kifizetést a három év teljes időszakára a szakmai munkatársak közül csak ketten kaptunk: jómagam, valamint a pályázat szakmai koordinátora, mivel csak mi voltunk azok, akik a kutatásmindenmunkafázisában részt vettünk. Az alprojektvezetők nem kaptak bért a koordinálásért, csak egy-egy konkrét feladat elvégzése után (tanulmányírásért, könyvszerkesztésért, oktatásért, interjúkészítésért stb.) illette meg őket honorárium, mely az elvégzett feladat nagyságától függően 20 ezer forinttól 400 ezer forintig terjedt .
5. A kutatásban közel 100 kutató vett részt: többségük egy-egy konferencia-előadással vagy egyetlen tanulmány megírásával járult hozzá a kutatás sikeréhez. A munka döntő hányadát azonban – a szerződésnek megfelelően – csak azok a szakemberek végezhették, akik a pályázati okmányokban név szerint „meghatározó résztvevőként” voltak feltüntetve. E szakemberek közé tartozott az újságcikkekben személy szerint is említett lányom, Vajda Júlia, az ELTE egyetemi docense is, aki a pályázat beadásának idején szociológusként és pszichológusként már évek óta foglalkozott a magyar holokauszttal.Más jeles kutatókat is bevonva szervezte meg az általa is alkalmazott speciális interjúkészítési technika és a zsidó kultúra releváns elemeinek tanfolyamon való oktatását, az interjúerek képzését, szakmai felügyeletét. Az interjúk tudományos feldolgozásában, a megjelent folyóiratblokk kiadásában is ő vállalt meghatározó szerepet. Odaadó munkája eredményeképpen született meg az az interjúarchívum, amely a jövő nemzedékei számára, a túlélők halála után is lehetővé teszi a holokauszt személyes emlékeinek, traumájának tudományos feldolgozását.
6. Az interjúarchívum dokumentumainak digitalizálásához, tárolásához, kezeléséhez számítástechnikai szakemberek segítségét vettük igénybe. A személyiségjogok védelme érdekében kiemelt fi gyelmet fordítottunk az adatvédelemre és a biztonságtechnikára. Ezért kötöttünk szerződéseket külső, számítástechnikai tanácsadást ellátó cégekkel.
7. A kutatásban meghatározó feladatokat végző munkatársak külföldi tanulmányutakon is részt vettek, amennyiben kutatásaikhoz ez szükséges volt. A tanulmányutak elsősorban a külföldi könyvtárakban való kutatást célozták, a vonatkozó idegen nyelvű szakirodalom beszerzését és a személyes kapcsolatfelvételt a témakör külföldi kutatóival. A három év alatt összesen 6 külföldi tanulmányút valósult meg, melyek utazási és szállásköltségeit a pályázati keretből finanszíroztuk, utanként 100 és 200 ezer forint közötti értékben (a cégeknél és állami intézményeknél szokásos napidíjat nem számoltunk fel).
8. A 90 millió forint felhasználása gazdaságilag és jogilag is szigorúan szabályozva volt. A szabályok betartását egyrészt a Debreceni Egyetem Gazdasági Főigazgatósága, másrészt az MTA TKI Gazdasági Osztálya felügyelte – a kifizetés minden esetben ezen intézményeken keresztül történt. A következő évi pénzügyi keret átutalása eleve csak az éves szakmai és pénzügyi beszámoló elfogadását követően történhetett meg. A felhasználás során szigorúan tartani kellett magunkat a szerződésben előre meghatározott költségnemenkénti főösszegekhez, ezektől eltérni nem lehetett. Ezek a költségnemek alapvetően négy csoportot képeztek. Személyi juttatásként a közel száz kutató részére a járulékokkal együtt 52 millió forintot fizettünk ki – ez tartalmazta a külsős megbízási díjakat is. Dologi kiadásra (nyomdaköltség, számítástechnikai feladatok, konferenciaszervezés stb.) 20 millió forintot használtunk fel. A Debreceni Egyetemnek és az MTA TKI-nak 11 millió forint rezsiköltséget fi zettünk. Számítástechnikai berendezésekre összesen 7 millió forintot költöttünk.
A pályázatban megjelölt céljainkat megvalósítottuk, vállalásainkat teljesítettük. Úgy véljük, hogy jelentős munkát végeztünk, mellyel a nemzeti és az európai önmegértés folyamatához nagymértékben hozzájárultunk. Ilyen nagyszabású kutatási projektre a bölcsészettudományban sajnos csak ritkán adódik lehetőség. Bízunk benne, hogy mindez nemcsak a mi, e munkát alázattal és felelősséggel végző kutatók szellemi épülését szolgálta, hanem hasznára válik azoknak a kortársainknak és a jövő azon generációinak is, akik számára nem érdektelen az identitással, a múlttal, a történelemmel való szembenézés.
A szerző filozófus
