Ha az indokolás nélkül kirúgott közszolgák munkaügyi pert nyernek, abban része lehet annak is, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) tavaly december 31-én kihirdetett – és január 1-jétől már hatályos – módosítása némileg ellentmondásos rendelkezéseket tartalmaz. Miközben kimondja, hogy a közszolgálati jogviszony indokolás nélkül megszüntethető, a munka törvénykönyvének (Mt.) egy olyan rendelkezésére is utal, amely szerint „a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet”. A felmondás pedig tipikusan ilyen, hiszen írásban kell közölni, s még pert is lehet indítani ellene, így bíró legyen a talpán – hangsúlyozzák munkajogi perekben jelentős tapasztalatokkal rendelkező forrásaink –, aki eldönti, lehet-e minden magyarázat nélkül meneszteni a köztisztviselőket.

A kormánytisztviselők jogállását szabályozó, tavaly nyáron elfogadott törvény – amely a minisztériumoknál és az országos hatáskörű szerveknél dolgozó mintegy hatvanezer köztisztviselőt minősítette át kormánytisztviselővé – esetében hasonló a helyzet. Egyébként elsőként ez a jogszabály tette lehetővé, hogy a munkavállalót indokolás nélkül utcára tegyék. Ám abban is szerepel egy passzus, amely kimondja, hogy bizonyos esetekben a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni, így akár azt is, amely az Mt.-nek a munkáltató írásbeli intézkedésére vonatkozó általános indokolási kötelezettségre utal.

Ettől persze korántsem bizonyos, hogy a kirúgott közszolga automatikusan pert fog nyerni – intenek óvatosságra forrásaink. Az ellentmondásos szabályozás arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy az indokolás nélküli felmentés miatt benyújtott keresetlevélben hivatkozásként szolgáljon. A bíró pedig majd mérlegeli, hogy érvényesnek tekinti-e az Mt. elvileg valamennyi dolgozóra érvényes alapelveit a közszolgálatban is, vagy inkább a speciális szabályok szerint jár el. Amenynyiben bizonytalan, az eljárást felfüggesztheti, és jogértelmezésért az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulhat, amelynek ilyenkor soron kívül kell határoznia. Az indokolás nélküli elbocsátás miatt eddig csaknem harminc egykori kormánytisztviselő fordult már a Fővárosi Bírósághoz, és az ügyek egy részében az érdekképviselet is segít az elbocsátott közszolgáknak – tudtuk meg Fehér Józseftől, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkárától. Fehér emlékeztetett rá, hogy az érdekképviselet mindkét törvény miatt az AB-hez fordult – összességében már körülbelül másfél tucatnyi beadvány érkezett –, de amíg nem születik döntés, a pertől sem riadnak vissza.

Az Mt. szerint a felmondás indokának valósnak és okszerűnek kell lennie, ám a közszolgálatban nincs szükség semmiféle magyarázatra, így a felmentésen elég nehéz fogást találni. A főtitkár szerint ebben a helyzetben a kirúgott emberek legfeljebb azt vélelmezhetik, hogy hátrányos megkülönböztetés áldozatai: például azért távolították el őket, mert az előző kormány emberei, így politikai leszámolás áldozatai lettek. Ebben az esetben a bizonyítási teher megfordul, és a munkáltatónak kell igazolnia, hogy nem ez történt. Ugyanez a helyzet, ha valaki azzal érvel, hogy vidékről járt be, és a munkahelyén nem akarták fizetni a közlekedési hozzájárulást, vagy amiatt mentették fel, mert elmúlt ötven, és fiatalabbat akarnak a helyére állítani.

Munkajogászok szerint emellett a kereset benyújtásakor szóba jöhet az Mt.-ben megfogalmazott – s a közszolgálatra is érvényes – jóhiszeműség és tisztesség elve, illetve a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma. Eséllyel perelhet például az a köztisztviselő, aki korábban valamelyik minisztériumban dolgozott, de a kormányváltás után hónapokig semmilyen feladatot nem kapott, amikor pedig az új törvény elfogadása után kormánytisztviselővé minősítették át, indokolás nélkül – és minimális végkielégítéssel – rövid úton utcára került anélkül, hogy bárki kíváncsi lett volna rá, mire képes. Ez forrásaink szerint minden, csak nem tisztességes eljárás.

Hasonlóképpen érdemes hivatkozni az EU alapjogi chartájára, amely kimondja: „minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez”. Ezzel szemben aligha fogadható el az az érv, amely szerint a valamenynyi tagállamra kötelező uniós rendelkezés csak az Mt. hatálya alá tartozó személyekre vonatkozik, a közszolgálat pedig sajátos jogviszony; a charta egyértelműen mindenkire érvényes, aki bérből és fizetésből él. Ezt tehát a bírónak figyelembe kell vennie, de ha nem biztos a dolgában, akkor az Európai Bíróságnál legalább előzetes döntéshozatali eljárást kell kezdeményeznie, amit a luxemburgi testületnek soron kívül le kell folytatnia. Ha tehát az indokolás nélkül kirúgott emberek, közszolgák bíróság hoz fordulnak, a helyzetük korántsem reménytelen.

Eddig jóval kevesebb embert rúgtak ki, mint amennyire a korábbi fideszes nyilatkozatok alapján számítani lehetett: a nyolcezer fős minisztériumi garnitúra legalább negyedének menesztését helyezték kilátásba, de a szakszervezet adatai szerint ténylegesen csak mintegy nyolcszáz főnekmondtak fel. Fehér szerint ez azt mutatja, hogy nincs két közigazgatási garnitúra, de arra is utalhat, hogy az indokolás nélküli felmentés lehetősége és a legfeljebb kéthavi végkielégítés miatt a közszolgálat ma nem túl vonzó pálya. Úgy nehéz toborozni – mondja –, ha a versenyszférához képest kevesebb fizetés mellé a szakembereknek mindössze azt tudják ígérni, hogy bármikor indokolás nélkül elbocsáthatják őket. Van is rá példa – emlékeztet –, hogy mára a tavaly nyáron lecserélt garnitúrát is lecserélték.

Ez Fehér szerint nem más, mint pszichoterror, ahol nem lehet helye a belső kritikának. Eddig a köztisztviselő úgy érezhette, hogy tevékenysége során elsősorban a törvényeknek van alárende lve, ám az új szabályok mellett érdemes mindenkinek inkább a főnökére figyelnie. A főtitkár ezzel összefüggésben utalt azokra az önkormányzati jegyzőkre, akiknek éppen az a dolguk, hogy figyelmeztessék a képviselő-testületet, ha átlépték a törvényesség határait. Erre gyakran az a reakció, hogy menesztik az akadékoskodó „közigazgatászt”: a 2300 jegyző közül már talán minden tizediket lecserélték.

Mégsem rúghatók ki „csak úgy” a közszféra dolgozói