„A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként felhívom az állami hatóságok, a sajtó munkatársainak és a tudomány művelőinek figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/G szakaszának (2) bekezdése szerint »Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak«. Ennek tiszteletben tartása azok számára is kötelező, akik a kutatás, a fejlesztés és az innováció pályázati rendszerében, a tudományos intézmények működésében jogsértést vélnek felfedezni" -olvasható Pálinkás József akadémiai elnök közleményében, aki szerint a hatóságok jogosítványa, hogy a jogsértéseket feltárják és a jogsértőkkel szemben törvényes keretek között eljárjanak. A sajtó munkatársainak feladata, hogy a közvéleményt minderről hitelesen és kiegyensúlyozottan tájékoztassák, ugyanakkor elkerüljék az igaztalan vádaskodást, a megelőlegezett ítélkezést.

Pálinkás József szerint a Széchenyi-terv keretében 2001-ben kezdeményezésére meghirdetett társadalomtudományi kutatások rendszerét a kormányváltást követően jelentősen átszabták, szakmaiságában megalapozatlanná, finanszírozásában logikátlanná, jogilag támadhatóvá tették. „Az új pályázati rendszerben jelentős összegektől fosztották meg a felfedező (alap) kutatásokat, gyengítve az ország tudósmegtartó képességét, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak arra, hogy az innovációhoz vagy Magyarország EU-csatlakozásához olykor csak verbális bravúrokkal köthető társadalomtudományi kutatási pályázatokat a megszokottnál jóval tekintélyesebb összegekkel támogathassák” – véli Pálinkás. Ahogy arról lapunkban beszámoltunk, a Széchenyi-terv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP) 2001-es pályázatán (nemzeti örökség és a jelenkori társadalom kihívásainak kutatása) ötven pályázat kapott pénzt, átlagosan ötvenmillió forintot. Granasztói György (Teleki László Intézet) azonban 96 milliót kapott a kulturális külpolitika kutatására. A szintén konzervatív tudós, Kulcsár Szabó Ernő pályázatára 83 milliót ítéltek oda kultúrakutatásra. Ugyanezen a pályázati kiíráson 2002-ben – még az Orbánkormány regnálása idején –harminc jelentkezést támogattak átlagosan 48 millió forinttal. 2004-ben az NKFP-program (szintén nemzeti örökség témakörben) huszonöt pályázatnak adott átlagosan 58 millió forintnyi támogatást – ebben a körben nyert az utóbbi hetekben a jobboldali sajtóban pellengérre állított Vajda Mihály, Steiger Kornél és Radnóti Sándor. A három filozófus pályázata egyenként 90 millió vitt, de a Kulcsár Szabó Ernő vezette konzorcium is 88 milliót nyert. Az MTA elnöke szerint tehát az Orbán-kormány idején osztott átlagos 48-50 millió nál az új kormányzat 58 milliós átlagtámogatása jóval tekintélyesebb. 2001-ben joggal kapott pénzt például egy Anjou-kori oklevéltáras pályázat, de 2004-ben már kilóg az ókori filozófia és tudomány támogatása.

Pálinkás szerint közös érdekünk, hogy ezt a torz, nehezen átlátható, az ország fejlődése szempontjából hátrányos pályázati rendszert egészségessé tegyük. A megkezdett munka sikerét veszélyeztetheti a szakszerűtlenség, a megfontolatlanság, a mesterségesen gerjesztett politikai sárdobálás, eredjen az akár a tudományos élet területéről, a közigazgatásból vagy a sajtó tevékenységéből.

Az alkotmányra hivatkozik