A hétvégén tárgyalják a Lehet Más a Politika (LMP) irányító testületei a párt átfogó politikai stratégiáját és a szervezeti kérdéseket érintő alapszabály-módosításokat. Az LMP-ben régóta zajlik egyfajta belső ideológiai vita, amely olykor személyes konfliktusok alapját is adta/adja. Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes korábban lapunknak megjegyezte: az LMP megalakulása után nyomban egy speciális helyzet közepén találta magát, belerobbant egyfajta politikai vákuumba, a szervezetfejlesztésre és tagságépítésre így se idő, se energia nem jutott. (Ezért is hívták többen az LMP-t Last Minute Pártnak.) Tény, hogy az LMP „hirtelen” találta magát a Parlamentben, és a kormány törvénykezési dömpingje miatt rögtön fejest kellett ugrania a parlamenti munkába, így viszont kevés lehetőség jutott az időhiány miatt hézagosan lerakott alapok pótlására. „Több hónap kellett, mire a politikától eddig távol álló frakciótagok elfogadták, hogy képviselő úrnak és hölgynek szólítják őket”, mondta egy párttag.

Az LMP „hirtelen” találta magát a Parlamentben

Az LMP a párt alapító nyilatkozata szerint liberális, baloldali és konzervatív értékrendet képvisel. Ugyanakkor igyekeztek minden eszközzel eltolni maguktól azt, hogy a bukott SZDSZ utódpártja lennének, bár kétségtelen, hogy szavazóik egy része bizonyosan tőlük pártolt át. A parlamenti választásokon a fővárosban elért 12,8 százalék például – még területi lebontásában is – szinte teljesenmegegyezik az SZDSZ 2006-os budapesti eredményével. Az LMP viszont olyan vidéki városokban is sikerrel szerepelt (Pécs, Sopron, Szeged, Kecskemét), amelyek sosem számítottak SZDSZ-bázisnak. Elemzők egyetértenek azzal is, hogy az MSZP-ből kiábrándultak is bőségesen voksoltak az ökopártiakra, hiszen az LMP alaptéziseinek egynémelyike is baloldali. A szervezet azonban mindig ügyelt arra, hogy „eltartsa” magától az MSZP-t. Ugyanakkor jelzi az LMP elkötelezettségét az alapértékek iránt, hogy az AB vagy a sajtószabadság ügyében túllépett az ellenszenven, és a két párt közösen tiltakozott.

Az idei év a stratégiaalkotással és a szervezeti, működési modell áthangolásával telik. A stratégiaelőkészítő bizottságban már „alapoznak”, a készülő munkaanyag most a kongresszus elé kerül. Ennek végső elfogadása a következő, tavaszi kongresszuson várható. Felmerült az is, hogy a tizenhárom fős választmány létszámát csökkentik és eltörlik a frakciótagok részvételi küszöbét a testületben. Az LMP tagadja ugyan, de a frakció és a választmány együttműködése nem volt mindig zökkenőmentes. Ez elsősorban azért van, mert a választmányi tagok nem főállású politikusok: kevesebb idejük, információjuk és forrásuk van. Várhatóan főállású pártigazgatót neveznek majd ki, aki a párt apparátusát és hátterét működteti. Pártelnöki poszt továbbra sem lesz, marad a többségi, szervezeti alapú irányítás.

A párton belüli konfliktusokat jellemzi, hogy Mile Lajos képviselő legutóbb a Magyar Hírlapnak adott interjújában azt mondta: vannak, akik az „elit kispárti létet” célozzák meg a széles beágyazódottság helyett. Mile arra gondolhatott, hogy az elmúlt hónapokban – a Fidesz-féle törvénygyár jóvoltából – elsősorban a szűkebb réteget érdeklő közjogi témák voltak a politikai napirenden, amelyekbe a párt alaposan „bedobta magát”. Úgy tudni, Mile kapott is kritikát házon belül a kijelenté seiért. Kis elit pártot aligha szeretne bárki az LMP-ben. A mostani politikai helyzetben a kérdés inkább az, hogy az ökopolitikai értékeket inkább egy új baloldali vagy egy centrumpárti pozícióban fogják-e képviselni. Ez attól is függ, hogy az MSZP mikor és milyen módon határozza meg saját politikáját. Ha továbbra sem látszik „egyértelmű baloldali indulás”, úgy az LMP elgondolkodhat azon, hogy balra nyisson.