'Kemény drog a kétharmad'
„Orbán Viktor? Igen!” – az új médiatörvény parlamenti záró szavazásának felvételével kezdődött meg tegnap a sajtószabadságért tartott újabb Kossuth téri tüntetés. A gyászindulóval aláfestett név szerinti szavazás már hat óra előtt visszhangzott az Országház üres ablakain, és már ekkor látni lehetett: létszámban aligha múlhatják felül az előző, január 14-i – a rendőrök szerint tízezres – megmozdulást. Pedig most jobb volt a hangosítás, volt kivetítő meg színpad, meg sajtódobogó.
Hogy mégis feleannyian jöttek el, mint múltkor, arról részint az időjárás tehetett, így a tömegben ki teával, ki helyben futással, ugrálással próbált melegen maradni. A múltkori rendezvényen fellépő Bródy János ugyan most nem volt jelen, de Bárdos Deák Ági, a Singas Projektes Berger Dalma azért megadta az esemény rangját.
A múltkori tüntetést túl lagymatagnak tartókat most „gyújtó hangú” szónoklatokkal igyekeztek kárpótolni a szervezők. Ennek jegyében Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezet vezetője „Akarunk-e olyan országban élni... Neeem!” közfelkiáltásos szavazással igyekezett feltüzelni a résztvevőket. Az eredmény szerint (a válaszadók) nem akarnak olyan országban élni, ahol a mi pénzünkön fenntartott köztévé híradójában csak kormánypárti politikusok szólalhatnak meg, ahol egy minisztériumi sajtós mondhatja meg, mivel kell, vagy nem kell foglalkozni, ahol nagyurak szorongatják a szerkesztőket, kiadókat, olyanban meg kiváltképp nem, ahol az öncenzúra és a szervilizmus az úr. „Pedig bizony ma Magyarország ilyen ország, és ha nem teszünk ellene, ez így is marad”.
Az öncenzúra fölerősödésétől tart az Amnesty International vezetője is, Jeney Orsolya szerint ugyanis az egy párt kezében lévő Médiatanács homályos törvényi fogalmak alapján milliós büntetéseket szabhat ki. Közölte, hogy a nemzetközi jogvédő szervezet a világ több pontján levelet juttatott el a magyar nagykövetségeknek, hogy ismertesse a jogszabállyal szembeni kifogásait. Dénes Balázs szerint mégsem lehet elhallgattatni az embereket, ha a semmiből ezrek jönnek ki az utcára, ha a neten tízezrek állnak ki a sajtószabadságért, ha egy tüntetés költségeit napok alatt össze tudják adni (több mint félmillió forintot adtak össze a tüntetést kezdeményező „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” Facebook-oldalon, melynek 80 ezres tagsága mellesleg már meghaladja Orbán Viktor Facebookos rajongóinak számát). Dénes a politikát könnyű drognak, a kétharmados hatalmat kemény drognak mondta, szerinte legalábbis nincs más magyarázat arra, hogy Orbán Viktor a gyökeres ellentétjét mondja 2002-es, vagy akár 2007-es önmagának. (A szónok itt a sajtószabadság, illetve az Alkotmánybíróság melletti korábbi kiállására utalt.)
A „régi Orbánt” hiányolta Bárdos Deák Ágnes is, aki a nyolcvanas években még utcára ment a szabadságért, és bizonyára 1848-ban, 1956-ban is megtette volna, „nem bújt volna a nép szoknyája mögé”.
A zárszót a rapper Dopeman adtameg, „itt van az igazi többség, senkinek sincs kétharmada, csak a népnek” felkiáltással, majd egy külön ez alkalomra írt szerzeménnyel.
A civil tüntetéssorozat március 15-én folytatódik, miután követeléseiket eddig nem teljesítette a parlament: nem módosították az új médiatörvényt az alkotmánynak, az emberi jogi normáknak megfelelően, nem adtak garanciákat a médiahatóságok, médiatestületek, közszolgálati hírszerkesztőségek függetlenségére, és a sajtóbírságokat sem törölték még el.
Szegeden, Debrecenben, Pécsett és Gyulán is demonstráltak a sajtószabadságáért.
Szegeden „Tegyük hajóra a médiatörvényt” mottóval rendezték a demonstrációt, a résztvevők papírhajókat helyeztek el a tél miatt bedeszkázott Dugonics téri szökőkúton.
Debrecenben gyertyát gyújtottak a magyar sajtószabadságért a főtéri Kossuth-szobornál.
Pécsett immár második alkalommal papírmadarakkal és a rájuk írt üzenetekkel tüntetnek civilek a sajtószabadságáért. A gyulai demonstráció résztvevői a médiatörvény ellen tiltakozó újságok címlapjait mutatták fel.
