A sárba ragadt ember
Az M43-as autópálya Szegedtől Makóig tartó szakaszát már 2010. augusztus 31-re át kellett volna adni, ám minden ütem befejezése csúszott. A ki nem fi zetett alvállalkozók többször demonstráltak, sőt egy alkalommal még a pályatestet is elkezdték visszabontani. Noha a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. kiadott közleményeiben a csúszást a rossz időjárásnak tulajdonította, az építkezést belső viták is késleltették. Tipikus probléma volt, hogy a munka megkezdése után a tendert olcsón elnyert kivitelezők „találtak” valamit, amiért többletmunka címén pluszpénzt követeltek. Ilyen volt például egy másfél méter átmérőjű vízvezetékcső, amely keresztezi az elkerülő szakaszt, és ennek biztonsága érdekében utólag résfalat kellett építeni. Tavaly felszámolási eljárás alá került az autópályát építő konzorcium egyik tagja, a Szeviép Zrt., amelytől hárommilliárd forintot követeltek az alvállalkozói. A Szeviép vezetője akkor arra hivatkozott, hogy pótmunkák címén egymilliárd forinttal tartozik cégének az állam – igaz, a pótmunkákat csak az építkezés befejezése után lehet leszámlázni. Végül a teljes útszakasz átadása nyolc hónappal későbbre, 2011 áprilisára került át.
A NIF Zrt. 2011. március végére tervezi a műszaki átadás megkezdését. December végén azonban az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság (Atikövizig) igazgatója, Kozák Péter a Délmagyarország című lapban úgy nyilatkozott: a jelenlegi árvízi és belvízi helyzet miatt nem tartja reálisnak, hogy márciusig kiépítsék az M43-as autópályához tartozó vízvédelmi berendezéseket. Kozák úgy foglalt állást: a vízügyi igazgatóság nem fog hozzájárulni a használatbavételi engedély kiadásához anélkül, hogy addigra kiépülne a szükséges vízelvezető rendszer. Az engedély kiadója egyébként az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Atikötevife), amely szakmai szempontok alapján fog döntést hozni az ügyben.
A NIF Zrt. 2011. január elején közleményt adott ki, amelyben kijelentette: igenis átadják a tervezett határidőre az autópályát, mert a vízvédelmi berendezések – köztük az Atikövizig igazgatója által is említett szivattyúállomás – nem tartoznak az autópálya forgalmi létesítményeihez. A NIF Zrt. közleménye elismeri, hogy a hiányolt berendezések a térség vízrendezésének fontos részei, és ígéretet tesz rá, hogy majd később megépítik őket.
Buzás Péter, az M43-as autópálya hiányától legtöbbet szenvedő Makó polgármestere kérdésünkre úgy nyilatkozott: ha ki tudták várni a korábbi nyolc hónap határidőcsúszást, akkor tudnak várni még két hónapot, amíg a belvízvédelmi művek is elkészülnek. A polgármester tapasztalatai szerint, ha az átadás megtörténik anélkül, hogy egy beruházás járulékos elemei elkészülnének, akkor azok nagyon gyakran végleg elmaradnak.
– Nálam már jártak emberek, akiknek omlik össze a tanyájuk az M43-as mellett, az igási úti lejáró közelében, holott csak egy százezer forintba kerülő átereszt kellene a közelben megépíteni – mondta Buzás Péter.
Megnéztük az általa említett helyet: több ház is veszélyben van. Annyira mély ott a sár, hogy gyalogosan is csaknem elnyelte az egyik háztulajdonost, akit csak a munkatársai tudtak kihúzni – úgy, hogy a gumicsizmája ott ragadt a dágványban. Átereszre nem telik, sőt ez az ember még azt sem tudta elérni, hogy terelővonalat fessenek a záróvonal mellé a bejárójához, hogy ha be akar fordulni az udvarára, ne kelljen a KRESZ-t megszegnie.
– A Makót elkerülő négy ponton, ahol szükség van a város hozzájárulására, csak akkor adjuk meg az engedélyt, ha a vízügy szakmai szempontból megadja a maga hozzájárulását. Nagy szükség van az autópályára, de csak akkor lehessen átadni, ha a körülötte lévő házak és földek biztonságban vannak – jelentette ki Buzás Péter.
Molnár István Vince szegedi ügyvéd, aki a 2005-ben átadott M5-ös autópálya mentén lakó károsultak érdekeit képviseli kártérítési perekben, érdeklődésünkre elmondta: az M5-ös autópályán úgy folyik több mint öt éve a forgalom, hogy a sztrádának a mai napig nincs jogerős vízjogi üzemeltetési engedélye. Az ügyvéd a kártérítési perekben kirendelt igazságügyi szakértők véleményére hivatkozva közölte: vízügyi szempontból ennek az autópályának már a tervezését elhibázták. Csak a sztráda rézsűjéről lefolyó csapadékvíz kezeléséről gondoskodtak. Azt sem elvezették, hanem egy erre a célra kialakított árokban derítik – ott pang, amíg el nem párolog. Ugyanakkor az autópályamostaninál szárazabb esztendőkben is gátként tartja fel a talajvíz áramlását. Az autópálya építésekor keletkezett rejtett rezgési károk megrongálták a környező épületek szigetelését, így a megnövekedett talajvíz miatt folyton áznak, és öszszedőlnek a vályogfalak.
Molnár István Vince szerint a jogi állapotokra jellemző, hogy a beruházó és az egyes kivitelezők egymásra mutogatnak, így még azt is rendkívül nehéz kideríteni, hogy egyáltalán kit hívjanak perbe a károkozás miatt. A szereplők megtehették, hogy a szerződések egyes részeit – üzleti titokra hivatkozva – a bíróságnak sem bocsátották a rendelkezésére. Az ügyvéd úgy tapasztalta: a perek többségében a bíróságok megítélik a kártérítést. Erre vonatkozóan született egy iránymutató legfelsőbb bírósági ítélet is. Ez csak az egyedi károkat képes évről évre orvosolni, ám nem oldja meg azt a helyzetet, hogy újra kellene terveztetni az egész autópálya vízügyi védelmi részét, és elvezetni a felhalmozódó talajvizet és az autópályáról lefolyó esővizet is.
A NIF Zrt. érdeklődésünkre a következőket közölte: az M43-as autópályához közvetlenül tartozó vízelvezetési rendszer kész lesz az április elejére várható forgalomba helyezésig. A térség vízügyi helyzetét javító további beruházásokat is kötelező elvégeznie a beruházónak, de az autópálya-szakasz nélkülük is forgalom helyezhető. Szegednek érdeke az elviselhetetlen tranzitforgalom kivezetése a városból. A veszélyeztetett makói házak körüli átereszek nem szerepelnek a vízjogi létesítési engedélyben. Az M5-ös körüli anomáliákra a NIF Zrt. nem tud reagálni, mert az a pálya nem állami beruházásban épült.
