Az eddig érvényben lévő, 2008-as kormányrendelet alapján a kormányfő által vezetett Kossuth-díj és Széchenyi-díj Bizottság munkáját az egyes szakterületek elismert képviselőiből álló tíz albizottság segítette: biológiai és agrártudományi; építészeti, település- és területfejlesztési; irodalmi; képző-, fotó- és iparművészeti, műszaki alkalmazott tudományok, elektronikai és informatikai, orvostudományi, színház- és filmművészeti, társadalomtudományi, természettudományi, illetve a zene- és táncművészeti testület. Az albizottságok elnökeit eddig a kormány bízta meg, tagjait három évre kérte fel a bizottság elnöke a tudományos és a művészeti élet területén működő országos szervezetek elnökségének javaslatára.

A mostani módosítás alapján a Kossuth-díj és Széchenyi-díj Bizottságba bekerült a közigazgatási és igazságügyi miniszter, kikerült ugyanakkor onnan a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, valamint a tíz albizottság elnöke. A közigazgatási és igazságügyi miniszter a Művészeti Díj Bizottságba is bekerült, a testületbe az eddigi albizottsági elnökök helyett ezentúl „az egyes művészeti ágakat képviselő” négy tagot kér fel a miniszterelnök általános helyettese, azaz Semjén Zsolt, aki a bizottságot vezeti.

Radnóti Sándor irodalomtörténész tavaly novemberben mondott le a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság irodalmi albizottságának elnöki tisztéről. A lemondás okaként Radnóti lapunknak akkor elmondta: a kormányzati oldalról számos olyan személy neve merült fel a díjakkal kapcsolatban, aki az elmúlt időszakban mellőzöttnek érezhette magát. Félő, hogy az albizottságot megkerülve, a szakmai véleményeket mellőzve a politika érvényesíteni fogja akaratát radikális változást és diszkontinuitást okozva a kultúrpolitikában. Radnóti mellett tavaly novemberben még öten távoztak: Závada Pál, Bacsó Béla, Takács Zsuzsa, Sándor Iván és Baranyi Ferenc. (Radnóti és Bacsó neve is felmerült a jobboldali sajtó által bolygatott filozófuspályázatok ügyében.) Radnóti annyit tévedett, hogy a bizottságokat nem megkerülik, hanem megszüntetik.

A szakmai grémiumokat feloszlató levelében Semjén Zsolt egyebek mellett azt írta, hogy erre a lépésre költségkímélés miatt volt szükség, ami túl nagy megtakarítást nem jelent, mert információink szerint az albizottságok tagjai és elnökei semmilyen javadalmazásban nem részesültek.

Ludassy Mária, a társadalomtudományi albizottság eddigi vezetője szerint a Széchenyi-díj bizottságának feloszlatása nem olyan fontos, mint a Költségvetési Tanácsé, vagy akár a Kenedi-bizottságé, és természetesnek tekinthető egy, a szellemi uniformalizálást oly fontosnak érző kormányzat részéről. Az elmúlt években a társadalomtudományi albizottság egyébként úgy működött, hogy kizárólag tudományos szempontok alapján – Széchenyi-díjas tudósok, illetve a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára – ítélte oda a díjakat, és a miniszteri ajánlásokat rendre viszszautasította. Erre példa a bankár Fekete János esete – akit más állami kitüntetésre javasoltak –, illetve egy minden tudományos tevékenység nélkül, kizárólag politikai érdemei alapján javasolt ügyész esete.

Kifogás érte a filozófus díjazottak liberális beállítottságát. Radnóti Sándor és Bacsó Béla esetében ez a „gyanú” talán igazolható, de Fehér Márta tudománytörténész, Kelemen János nyelvfilozófus és Dante-kutató, Nyíri Kristóf telekommunikációs szakember, illetve Boros Gábor Descartes- és Spinozakutató esetében kétséges. Arról az ellenlistáról, melyben konzervatív filozófusokat ajánlanak, mint eddig mellőzötteket Ludassy Mária szerint hiányzik a legjobb konzervatív filozófiatörténész – Horkay-Hörcher Ferenc – neve, viszont szerepel azé, akinek filológiai felszínessége közmondásos. „Ennyit a jövőben várható színvonalról, remélem nem lesz igazam” – mondta lapunknak Ludassy Mária.

A Széchenyi- és Kossuth-díj