– Októberben a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság ülésén azt mondta a civil delegáltaknak, hogy marad a 2009 végén elfogadott nemzeti drogstratégia és a drogkoordinátor, Portörő Péter. Decemberben ugyanitt bejelentette, hogy a drogstratégiát vállalhatatlannak tartják, új stratégia készül, Portörő Pétert és három munkatársát pedig felmentik. Mi változott meg két hónap alatt?

– Tévesen, azt is mondhatnám, hogy csúsztatásokkal került nyilvánosságra ez a történet. Az októberi ülésen megkérdezték tőlem, hogy jelenleg mi a helyzet. Erre válaszoltam azt, hogy a stratégia érvényben van és Portörő Péter vezeti a kábítószer koordinációs osztályt. Nem mondtam, hogy ez a jövőben is így lesz. Október közepén még éppen csak felállt a minisztériumi struktúra, felelőtlenség lett volna hosszú távú kijelentéseket tenni. Szó sincs tehát arról, hogy két hónap alatt megváltoztattuk az álláspontunkat. A nemzeti drogstratégia már 2009-es elfogadásakor is csak az akkori kormánypártok szavazatával ment át. A mostani kormány kábítószer-megelőzéssel foglalkozó politikusai minden fórumon kijelentették, hogy a stratégia nem azt képviseli, amit ők szeretnének.

– A civilekkel való kapcsolatot tovább rontotta, hogy december végén a minisztérium kiadott egy meglehetősen éles hangvételű közleményt, amely szerint az eddigi politika „kedvezett a liberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbinak és azoknak, akik hasznot húznak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából”.

– Azok a civil delegáltak, akik kivonultak az ülésről és akikre a közlemény utalt, meszsze nem fedik le a teljes civil oldalt. Négy civil delegáltról van szó, akiket 23 civil szervezet képviselője választott meg, de ennél jóval több szervezet foglalkozik kábítószer-megelőzéssel. Sok olyan jelzés is érkezett hozzám, hogy szakemberek egyetértenek a lépéssel és várják az új stratégiát. Annál is inkább, mert a korábbi létrejöttét megelőző, sokat emlegetett egyeztetés távolról sem volt széles körűnek nevezhető. Tehát nem mondanám, hogy nyilatkozatunk a civil társadalom egészére vonatkozna. Szerintem sem sértő, sem vádló, sem személyeskedő nem volt. A leghangosabban egyébként egy olyan személy tiltakozott ellene, aki a Kendermag Egyesület egyik alapítója, vagyis olyasvalaki harcol a kábítószer ellen, aki a legalizálás mellett tüntet. Szerintem a kettő együtt nem megy. A szakmai egyeztetésre mindenkit, aki nem háborúzni, hanem tenni akar és elkötelezett a drogok elleni küzdelemben, örömmel várunk. Lesz társadalmi egyeztetés is, például az egyházakkal, nagycsaládosokkal.

– Miért tartják vállalhatatlannak a stratégiát?

– Eleve nem bölcs dolog, hogy egy minden társadalmi elfogadottságát elvesztett politikai erő még meglévő parlamenti többségét kihasználva bebetonozza tíz évre az irányt, miközben már a szavazáskor lehet tudni, hogy az ellenzék azt nem tartja elfogadhatónak. A drogpolitika, ami az elmúlt években működött, megbukott. Három dolgot említenék, amit semmilyen szakember nem cáfol: Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat időpontja egyre lejjebb csúszik, most már 14-15 éves korra, és a hepatitis B- és C-fertőzések száma rohamosan nő. A statisztikák többsége romlik, tehát új drogpolitika, új stratégia kell.

– De az elmúlt évek drogpolitikája a 2000-ben, az első Orbánkormány alatt elfogadott és 2009-ig érvényben lévő stratégián alapult. Az ön által vállalhatatlannak nevezett stratégiát csak 2009 végén fogadták el, és cselekvési terv híján nem is hajtották érdemben végre!

– Az, hogy volt egy elfogadott stratégia és hogy milyen lépések történtek a gyakorlatban, nem fedi egymást. Az elmúlt évek drogpolitikája liberális, megengedő gondolkodáson alapult, még ha a törvények szintjén ez teljesen nem is jelent meg, mert ezt a stratégia nem engedte. A 2000-es stratégia csak a vázát adta a dolgoknak, a konkrét lépéseket az akciótervek tartalmazták, melyekben a fő hangsúlyok áttevődtek az ártalomcsökkentésre. Ez megbukott, ezért szükséges az eddigi drogstratégia megváltoztatása.

– Az unióban Magyarország az alacsony kábítószer-érintettségű országok közé tartozik, a kamaszok drogfogyasztását vizsgáló adatokból pedig kiderül, hogy a magyar középiskolásokra a gyógyszerekre ivás még mindig jellemzőbb, mint a drogfogyasztás.

– Az nem eredmény, hogy a 14–16 éves korosztályban nem emelkedett a szerhasználók aránya. Ebben a korosztályban is kimutatható a droghasználat. Az, hogy mit használnak a fiatalok, azért is kérdéses,mert sok olyan szer van, ami hivatalosan nem számít illegális kábítószernek, de annak használják. A szerhasználók tíz százalékát ismerjük, a többieket nem látjuk, tehát ezek az öszszehasonlítások mindig megkérdőjelezhetőek. 2007 táján attól volt hangos a szakma és a sajtó, hogy rövid időn belül robbanás lesz, megsokszorozódhat a fogyasztók száma. Ez nem történt meg, amit eredménynek tartok, de nem a drogpolitika, hanem a terepen dolgozó szakemberek munkájának eredménye.

– Milyen lesz az új drogpolitika?

– A megelőzésre épül, amit szeretnénk egészen fiatal korban, már az általános iskola alsó tagozatában elkezdeni, sőt, vannak olyan szakemberek, akik az óvodát emlegetik. A testnevelés mellett pszichikai-lelki felkészítést szeretnénk a gyerekeknek adni, hogy amikor 15-16 évesek lesznek és elkezdik a nagy kérdésekre keresni a választ, akkor jól dönthessenek és ne a szerekhez nyúljanak. A saját csatornáikon szeretnénk őket elérni, a statikus prevenciós előadások kora lejárt. Azokat az internetes oldalakat kell bevonni, melyeket sok fiatal látogat. Közvetve bár, de a megelőzést szolgálják az új család- és szociálpolitikai hangsúlyok. Fontosnak tartjuk, hogy szemléletváltás menjen végbe a társadalomban, ezt kívánja elérni a kormány a családok középpontba állításával.

– Mindehhez kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy az ártalomcsökkentésre, például a tűcsereprogramokra kevesebb forrás jut?

– A kábítószer-koordinációra tervezett összeg nem nagyon marad el a tavalyitól. A pénz elég lesz a feladatokra, nyilván óriási fejlesztések nem lesznek. Tény, hogy az ártalomcsökkentésre helyezett hangsúly nem vezetett eredményre. A tűcsereprogramokból éppen a csere hiányzik: a kiadott tűmennyiségnek talán a fele jön vissza. A hepatitis fertőzések száma nem csökkent, tehát a programok nem jól működnek. További gond, hogy ha a szerhasználót meg is védjük a fertőzéstől, a cserepontok környéke tele van eldobált használt tűkkel. Kérdés, hogy az ott játszó gyerekeket ki védi meg. Ezt nem lehet megengedni, tehát ezeket a programokat úgy kell racionalizálni, átalakítani, hogy valóban elérjék a céljukat és valóban szedjék be a használt tűket.

– Számíthatnak a drogfogyasztók valamilyen szigorításra?

– Nem szeretnénk minden fogyasztót kriminalizálni, de a törvény szigorával kell fellépni mindenki ellen, aki a kábítószer terjesztésében jelen van. Azzal mindenki egyetért, hogy a profi dílereket üldözni kell, de azt gondolom, hogy azt a magát szimpla fogyasztónak nevező embert is a törvény szigorával kell büntetni, aki nem dílerkedik, de azért két-három embernek csak odaadja a kábítószert. Ezek a „kis dílerek” most a fogyasztó álarca mögé bújva az elterelésen keresztül kicsúsznak a törvény kezei közül. Nem azt mondom, hogy az elterelés úgy rossz, ahogy van, de akik a drog terjesztésében akármilyen szinten részt vesznek, azok ellen fel kell lépni. Nagy kihívás meghúzni a határt, de emiatt nem szabad azt mondani, hogy csak azt büntessük, aki csomagtartószámra hordja szét az ecstasyt. De ezek a kérdések nem a kábítószer-koordináció, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium kompetenciájába tartoznak, mi javaslatot teszünk, de dönteni ők fognak.

A főosztályvezető szerint a tűcsereprogramokból éppen a csere hiányzik, a kiadott tűmennyiségnek a felét visszakapják