Mégsem kell önkéntes munka az érettségihez - átkeresztelték közösségi szolgálatnak
Önkéntes az, aki más személynek vagy más személy hasznára szabad akaratából és ellenszolgáltatás nélkül szolgáltatást nyújt – így szól az Önkéntes Központ Alapítvány honlapján olvasható definíció. Márpedig a „szabad akarat” egészen biztosan nem érvényesül, ha a kormány az új közoktatási törvényben valamennyi érettségire készülő középiskolásnak kötelezővé teszi legalább hatvan óra társadalmi munka elvégzését. A KDNP-hez köthető koncepciót Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter mellett más fideszes politikusok is kritizálják.
Nincs elragadtatva az ötlettől F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója sem. Annak akár értelme és haszna is lehet, ha a közjó érdekében a középiskolásokat ingyenes munkára kötelezik – mondja –, csak ezt nem szabad önkéntesnek nevezni. Az ilyesfajta tevékenységnek világszerte kialakult gyakorlata van, és így hívják: közösségi szolgálat (community service). Hangsúlyozni kell, hogy semmi sincs kőbe vésve, vitairatról beszélünk, ami még bőven változhat. És változik is. A bírálatok ezúttal megtették hatásukat, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján hozzáférhető közoktatási koncepció szövegében újabban a „hatvan óra önként választott társadalmi tevékenység” helyett az F. Tóth András által is javasolt „közösségi szolgálat” kifejezés szerepel.
Kétségtelen, hogy világszerte vannak olyan országok, ahol a fiataloknak bizonyos időtartamban közösségi szolgálatot kell végezniük. Igaz, általában negyven, és nem hatvan órát várnak el tőlük. A magyar viszonyok ismeretében azonban a kötelezővé tétel nálunk „az ügy biztos halálát jelentené” – véli Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) fejlesztési igazgatója. Szerinte sokkal jobb megoldás lenne, ha vonzóvá tennék a diákok számára a közösségi szolgálatot – például ahogyan az Egyesült Államokban, az egyetemi felvételibe beszámító pluszpontokkal. A szocializmusban a gimnazistákat őszi mezőgazdasági munkákra (nyáron építőtáborokba) vezényelték.
Kérdésünkre, hogy a hajdani iskolai kukoricacímerezések, almaszedések és szőlőszüretek mennyiben tekinthetők a most közösségi szolgálatnak nevezett tevékenység előképének, Galambos Rita közli: a Kádár-korszakkal való párhuzam rögtön ellenszenvet szül, ezért óvatosan kell bánni az összevetéssel. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a közösségi szolgálat hozzájárul a társadalom sokszínűségének megismeréséhez, találni pozitív tartalmú hasonlóságokat. Hisz annak idején a földeken és a gyümölcsösökben dolgoztatott városi fiatalok olyan világgal találkoztak, amellyel a többségük valószínűleg sosem került volna kapcsolatba.
Egyelőre nincs jele annak, hogy a kormány a vidékfejlesztés motorjává akarná tenni korunk ifjúságát. Az oktatási kabinetet aligha lehet szószaporítással vádolni, a törvényi koncepció csupán egyetlen mondatot szentel a témának. Galambos Rita is csak nem hivatalos források alapján következtet arra, hogy a kormány elsősorban a szociális intézmények munkájába kívánja bevonni a középiskolásokat.
– Ezzel több gond is van – állapítja meg az alapítványi igazgató. – Nem lehet cél, hogy az „iskolákat egyik pillanatról a másikra rászabadítsuk a szociális ellátórendszerre”. A személyiségfejlődés és a szolidaritás kialakulása szempontjából is rendkívül fontos, hogy a fiatalok már tizenéves korban szembesüljenek a hajléktalanok vagy a gondoskodásra szoruló idősek helyzetével, de a várhatóan traumatikus élmények feldolgozásához nélkülözhetetlen a pszichés felkészítés és tanári mentorálás (pártfogás, felügyelet).
A közösségi szolgálat amúgy némelyik magyar középiskolában már évek óta bevett gyakorlat. A miskolci jezsuita gimnázium tanulói magányos öregeket segítenek, betegeket ápolnak, roma gyerekeket korrepetálnak. A budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium egyebek mellett ételosztásokat szervez, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola élelmiszert gyűjt rászorulóknak, a Lauder Javne iskola és a XII. kerület önkormányzati középiskolái is különféle karitatív tevékenységet végeznek.
Az újlipótvárosi Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulói, több más középiskolához hasonlóan, rendszeresen dolgoznak állatmenhelyeken, és például parkrendezésben vesznek részt. A Bolyai János Műszaki Szakközépiskola diákjai megtisztították a firkálásoktól és lefestették az iskola falait - érzékelteti Galambos Rita, hogy a közösségi szolgálatot nem lenne szerencsés a szociális intézményekre korlátozni.
Fontos elem, hogy az elvégzett munkát közösen értékelik, a jó teljesítményt nyújtó tanulók valamilyen jutalmat (oklevelet vagy ellenőrzőbe beírt dicséretet) kapnak. - Ahhoz, hogy a közösségi szolgálatot az ország összes középiskolájában bevezessék, intézményenként legkevesebb két, összesen úgy 2400 pedagógust kell kiképezni, ami idővel és pénzzel jár - hangsúlyozza az alapítvány igazgatója, aki az összeg nagyságát illetően nem szeretne becslésekbe bocsátkozni.
A programhoz szükséges szakmai tudás elsajátításán túl a poroszos mentalitásnak is változnia kell. A pedagógusok egy része még ma is az engedelmességet tekinti a diákok legfőbb értékének. Galambos Rita szerint a közösségi szolgálat esetében ezzel a felfogással egész biztosan nem lehet eredményeket elérni: a tanároknak partnerként kell kezelniük a diákokat, együtt kitalálni, hogy milyen munkát szeretnének végezni.
Különben elkezdeni sem érdemes.
