Amikor 2009 májusában a Nemzeti Nyomozó Iroda átvette és egyesítette az addig a BRFK-n és a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon zajló nyomozásokat, még „csak” tizenegy rablótámadást írtak a hét gyanúsított számlájára. Tudták, hogy a 25–40 év közötti férfiak (apa és fia, unokatestvérek és sógorok) mindenütt a lomtalanítást használták ki későbbi áldozataik kifigyelésére. Olyan egyedülálló idős embereket kerestek, akikről feltételezhető volt, hogy nagyobb összeget tartanak otthon vagy értékes ékszereik vannak.

A két főkapitányságon tizenegy rablótámadással gyanúsították meg őket: egy ember meghalt, kettőt a halál torkából hoztak vissza az orvosok, azonban már soha nem épülhetnek fel teljesen, de a többi áldozatuk is súlyos, több esetben maradandó sérülést szenvedett. A borsodi lomtalanító rablókommandó négy-öt fős kis csoportokban támadt (egyszerre ennyien fértek ugyanis egy autóba). Hajnalban egyszerűen rátörték áldozataikra az ajtót, megkötözték őket, majd egyikük módszeresen ütni-verni kezdte őket azért, hogy mondják meg, hol tartják az értékeiket, a többiek pedig pénz és más ékszerek után kutatva felforgatták a házat.

Szőke Tamásőrnagy, a Nemzeti Nyomozó Iroda különleges ügyek osztályának helyettes vezetője szerint a támadók sokkal nagyobb erőszakot alkalmaztak, mint amennyire az idős emberek ellenállásának letöréséhez szükség volt. Egyik áldozatuktól 4,5 millió forintot zsákmányoltak, egy másiktól 2,5 milliót, volt azonban, ahol kénytelenek voltak beérni ezer forinttal vagy éppen a fagyasztóban lévő három kiló hússal.

A rablótámadások többségét Budapesten követték el, a legtöbbet (négyet) a XV. kerületben. Utolsó akciójukat a XIV. kerületben már nem tudták végrehajtani: a rendőrség megtudta, mire készülnek, és tetten érte őket.

Arra már az elfogásuk után a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata derített fényt, hogy a csoport számlájára írható még a 2009. április 12-én a XVII. kerületben történt rablógyilkosság is. A rendőrség most az M3-as autópálya mentén és a Budapest keleti kerületeiben történt összes, hasonlóan brutális, megoldatlan rablást és gyilkossági ügyet újra előveszi. Szőke őrnagy szerint nem zárható ki, hogy a csoport számláját még további súlyos bűncselekmények terhelik, mint ahogy azt sem, hogy a gyanúsítottak száma is nőhet még.