„Nincs nagy értelme nézeteltérésekről beszélni olyan politikusok esetében, akik a mai – és az összes múltbeli – tisztségüket éppen azért szerezték meg, mert soha semmilyen önálló véleményük nem volt, s megígérték, hogy a jövőben sem lesz” – írja a hírmagyarázó, Peter Morvay. Úgy véli: komolyan talán csak Ivan Gasparovic és Schmitt Pál főnökei közti nézeteltérésekről lehetne írni. A Robert Fico és Orbán Viktor közti pengeváltások azonban paradox módon inkább a két politikus alkata közti hasonlóságok, semmint céljaik és módszereik közti különbségek következménye. Mindkét politikus „példás közép-európai populista”.

Az újság szerint Gasparovic és Schmitt „üres személyiségek”, s ennek feleltek meg nyilatkozataik is a szerdai sajtóértekezleten. Nem mondtak semmit, amit meg lehetett volna jegyezni. „Csak akkor keltettek érdeklődést, amikor kiderült, hogy feletteseiket nem hallgatják eléggé figyelmesen, minek következtében képtelenek követni bonyolult politikai manővereiket” – véli a szerző.

„Gasparovic ismét lojalitást követelt az itteni magyaroktól Szlovákia iránt, amivel közvetetten kétségbe vonta, hogy ma lojálisak lennének Szlovákia iránt.

Azok, akik az elnököt felkészítették, valószínűleg nem vették észre, hogy a hónap elején Fico azt mondta, kellemes meglepetés, hogy ez a lojalitás (a magyaroké) nagyobb mint gondolta” – mutat rá Morvay. Schmitt pedig a szerző szerint folytatta a figyelemelterelést a külföldi magyarok választójogáról, amikor ismételten idő előttinek minősítette a témát. Nem vette észre, hogy az Országgyűlés elnöke szerdán a kérdésről úgy beszélt, hogy azt már eldöntötte a kormánypárt.

„Van tehát javítanivalója a két államfőnek, de ismerve gyakorlatukat, nem szabad kételkedni abban, hogy ezeket az apró hibákat eltávolítják” – zárja kommentárját a Sme.