Talán az a mintegy tízezer köztisztviselő és közalkalmazott, aki legalább 2002, de ha az előcsatlakozási alapokat is figyelembe veszem, már jóval hosszabb ideje dolgozik (dolgozott, amíg hagyták) az uniós alapok tervezésében, működtetésében?

Talán azé a több mint tízezer projektgazdáé, együttműködőé, projektmenedzseré és pályázatíróé, aki néha vért izzadva dolgozott a pályázati követelmények teljesítésén. Talán azoké a vállalkozóké, akiknek sokszor a túlélést jelentette egy-egy uniós beruházásban való közreműködés.

Talán azoké a politikusoké, akik, hol kormányon, hol ellenzékben, itthon és külföldön dolgoztak a tervek és a források elfogadásán, bővítésén.

Igen, az övéké, mindezeké.

Ezt a disznóólat a rendszerváltás óta építik pártoktól függetlenül a magyar közigazgatás több nyelven beszélő, több diplomával rendelkező legjobbjai, együtt az őket támogatókkal.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség saját honlapja szerint a mai napig 4 463 716 452 344 Ft megítélt támogatás keletkezett ebben a disznóólban, amelyet a magyar és az európai adófizetők pénzéből biztosítanak.

Ebből az összegből Magyarország minden térségében jelentős fejlesztések valósultak meg, amelyek hozzájárultak hazánk európai felzárkózásához, a magyar emberek életszínvonalának növeléséhez.

Egy ekkora, európai beágyazottsággal működő szervezetrendszert természetesen mindig lehet javítani, hatékonyabbá tenni, és mindig van helye a kritikus, antibürokratikus szemléletnek.

Itt azonban nem építő kritikáról és nem a működés javításáról van szó, egyáltalán. Amellett, hogy a zöld masnival átkötözött és a kormány által önmaga magasztalására Széchenyi nevébe bújtatott terv jórészt ugyanaz, mint a régi (vö. disznóól), nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ennek a disznóólnak a legnagyobb baja éppen az volt, hogy az utóbbi egy évben pártpolitikai okok miatt nem működött, elvesztegettünk egy évet ahelyett, hogy 2010-ben is támogattuk volna a hazánkat fejleszteni kívánó vállalkozásokat. (Figyelem, a támogatások még most sincsenek megnyitva!)

Biztosan nagyot lendít majd a dolgokon, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről indoklás nélkül kidobták a középvezetők mintegy 80 százalékát, helyet szorítva a rokonoknak. (Erre még Brüsszelben is felfigyeltek, majd figyelmeztettek!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egy nemzet több mint egy évtizedes fejlesztési politikáját, teljesítményét disznóólnak minősíteni – ez nem az abban közreműködőket, hanem a minősítőt jellemzi.

Kijelentését visszautasítom, és arra kérem, kérjen bocsánatot mindazoktól, akiket emberi méltóságukban megsértett!

Továbbá felhívom a figyelmét arra, hogy a nemzetközi közvélemény és egyre több elkötelezett magyar demokrata szerint is éppen a kormány intézkedéseinek van igen kellemetlen illatuk.

A szerző országgyűlési képviselő (MSZP)