Tévedések és ellenérvek
A kormány szinte minden kommunikációs csatornán azzal igyekszik csillapítani a magyar EU-elnökség miatt csak fokozódó nemzetközi nyomást, hogy európainak mondja az új médiatörvényt, amiben nincs olyan lényeges szabály, ami ne volna fellelhető más európai államok szabályozásában. Többek között finn, francia, ír, német és svéd példákat hoztak fel a médiatörvényt magyarázó nyilatkozatokban, illetve kormányzati hírlevelekben, és ennek megfelelően, egyenlő elbánást várnak el Európától. Kedden Kovács Zoltán, a kormány kommunikációs államtitkára a médiatörvényeket hónapok óta rendkívül élesen bíráló Dunja Mijatovic EBESZ-képviselővel közösen tartott tájékoztatóján burkoltan bírálta a nemzetközi szervezetet, kettős mércéről beszélt és többször is célzást tett az EBESZ előítéletességére.
Csakhogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet –a világ egyik legnagyobb kormányközi szervezete – éves jelentései, illetve a médiaképviselőjük negyedéves jelentései nem támasztják alá a kettős mércével kapcsolatos aggodalmakat. 2004-ben például az EBESZ médiaképviselője – az egykori SZDSZ alapító Haraszti Miklós – szót emelt az államtitoksértéssel meggyanúsított Csík Rita, népszavás újságíró rabosítása miatt, valamint a Bencsik Andrásra, a Demokrata főszerkesztőjére rágalmazás miatt kirótt felfüggesztett börtönbüntetés ellen is. Többször elmarasztalták hazánkat – szintén az előző kormányok időszakában – a civilek államtitok sértés miatti büntethetősége miatt, különös tekintettel Rádi Antónia HVG-s újságíró 2003-tól 2007-ig tartó kálváriájára. 2006-ban felszólaltak az MTV székházának 2006-os felgyújtása, 2007-ben pedig Kármán Irén újságíró megverése miatt is. 2010 februárjában pedig amiatt emelt kifogást a médiabiztos, hogy a bíróság helyreigazításra kötelezte a Népszavát Veres János, akkori pénzügyminiszter, Orbán Viktor Fidesz-elnökre tett dehonesztáló kijelentései miatt.
De nem bánt kesztyűs kézzel az EBESZ a többi 55 résztvevő állammal sem. Vizsgálataik fókuszában értelemszerűen a „kezdő” demokráciák állnak: éves jelentéseikben leggyakrabban a közép-ázsiai, illetve délkelet-európai térség államait emlegetik. A régi demokráciák sem maradtak ki a sorból: az EBESZ „média őrkutyája” még az Egyesült Államok nyilvános bírálatától sem riad vissza, tavaly például egy georgiai tüntetésről tudósító újságírók letartóztatása miatt tiltakoztak Hillary Clinton külügyminiszternél. Többször vonták kérdőre Berlusconi olasz, és Sarkozy francia elnököt is. Így a sokat emlegetett francia példa – miszerint a francia elnök jelöli a közmédiumok vezetőit – sem kerülte el az EBESZ figyelmét. Sőt, Haraszti Miklós éppen azért rótta meg Sarkozyt 2008-ban, hogy rossz példát mutatnak az új demokráciáknak.
A magyar médiatörvényt ért nemzetközi kritikákra adott másik kormányzati válasz a „tárgyi tévedésekre” való hivatkozás. Legutóbb Orbán Viktor miniszterelnök Strasbourgban beszélt arról, hogy „súlyos tárgyi tévedések” vannak a bírálatokban, a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya miatt például nem lehet pénzbírságot kiszabni. Ezzel kapcsolatban médiajogászok arra hívták fel a figyelmet, hogy pénzbüntetés ugyan nem, de jogkövetkezmény igenis kapcsolódik a kiegyensúlyozatlanság követelményének megsértéséhez. A törvény ugyanis előírja, hogy a televíziókkal, a rádiókkal és a lekérhető médiaszolgáltatókkal, köztük bármelyik internetes oldal videorovatával szemben panaszszal lehet fordulni a médiahatósághoz, ha bárki úgy ítéli meg, hogy az adott médiumok műsora megsértette a kiegyensúlyozottság követelményét. A jelentős befolyásolási erővel rendelkező médiumok, az országos televíziók és rádiók esetében aMédiatanács, a többieknél pedig a médiahatóság hivatala folytatja le az eljárást. A médiajogász ebben a tekintetben is kifogásolhatónak tartja a Médiatanács jelenlegi összetételét, azt, hogy a testületben kizárólag a Fidesz által jelölt tagok vannak, hiszen ez alapjaiban megkérdőjelezheti a pártatlan és elfogulatlan eljárást és vizsgálati végeredményt. Elmarasztaló döntés esetén pedig a médium köteles a hatóság által megjelölt időpontban és módon közzétenni a hatóság döntését vagy az abban meghatározott közleményt, vagy lehetőséget adni a panaszosnak az álláspontja megjelenítésére. A hatósági döntés ellen azonban az elmarasztalt médium bírósághoz fordulhat.
