Arra is felkészült, hogy európai parlamenti képviselők tömegesen kivonulnak a strasbourgi ülésteremből. Ez elmaradt, de Orbán Viktort a médiatörvény miatt így is alaposan meggyomrozták szerdán. A feszült, elektromossággal telített hangnem mindenesetre nem lepte meg a magyar kormányfőt. Igaz, nemzetközi sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy a kétórás tanácskozás hangnemét nem ő határozta meg.

Ismert európai képviselőkhöz hasonlóan, számos sokat tapasztalt EU-s tudósító értetlenkedve fogadta Orbán folyamatos „sipkacseréit”. Amikor az unió soros elnökeként beszélt, a szocialistákig és a liberálisokig terjedő, általános támogatást kapott a gazdasági kérdésekre összpontosító, ambiciózus magyar elnökségi programhoz. A rengeteg kritikát kiváltó médiatörvényre evezve, magyar miniszterelnökké visszaváltozva viszont kiesett az EU soros elnökének moderátori szerepéből. A nemzetközi sajtó előtt is, nem kis felindultsággal a hangjában kérte ki magának a magyar népet ért állítólagos sértéseket. Nevezetesen azt, hogy az Európai Parlament tagjai a magyarországi demokráciával kapcsolatos állásfoglalásaikkal kétségbe vonják a magyarok demokratikus elkötelezettségét.

– Újságírók azt írnak-mondanak, amit akarnak, az egy vélemény. Politikusoktól, választott képviselőktől azonban elfogadhatatlan, hogy így nyilvánuljanakmegmás országokról – fogalmazott a rá zúdított bírálatözönről, amely a magyar füleket sok örömmel nem töltötte el. Különösen, ha valaki arra gondolt, vajon egy nagyobb és régebbi EU-tagállammal is így bántak-e volna az unió parlamentjében. Orbán mindenesetre semmilyen megkülönböztetést nem hajlandó elfogadni kicsik és nagyok, újak és régiek között. A párizsi Le Monde tudósítójának kérdésére egyenesen Nicolas Sarkozyhez hasonlította magát. Szerinte a francia államfő is ugyanolyan szenvedélyesen kel ki magából, ha a szakkérdésekre összpontosító bírálat helyett a „Grande nationt”, a nagy francia nemzetet kezdik „gyalázni”.

Többen azt is találgatták, hol szakadt el Orbánnál az a bizonyos cérna. Talán amikor a zöldek vezéralakja, Daniel Cohn-Bendit azt mondta: a jobboldali magyar kormányfő jó úton van afelé, hogy egy európai Hugo Chavez legyen? A megszólított arcrezdüléseit figyelve a felindultságot Jörg Leichtfried felszólalása válthatta ki. A „hátsópadosnak” tekintett osztrák szociáldemokrata arról faggatta a Fidesz-elnököt: egykori liberálisként milyen érzés az országot egy totalitárius rezsim határáig elvezetni?

Orbán szerint minden támadás alapvetően az Európában egyedül állónak számító kétharmados többségére vezethető vissza. Ez a diadal kétségbe ejti a baloldalt, őt tartják a legveszélyesebb példának. A médiatörvény kapcsán azt mondta, hogy nem csinál belőle presztízskérdést, szkanderozni sem akar. Az Európai Bizottság által javasolt irányt elfogadja, José Manuel Barroso, a testület elnöke biztosította a tisztességes és előítélet-mentes eljárásról.

Kicsit azért szkanderozott is. Kizárta, hogy a médiatestületben ne csak kormányzati tagok legyenek. Szerinte az, hogy a kétharmados többségű parlament választotta meg a tagokat sokkal demokratikusabb, mint az a nyugat-európai gyakorlat, amikor kormányfők nevezik ki az illetőket. A médiatörvény kapcsán Orbán szerint az EP-ben sokan „a Marson élnek”. Magyarországon ugyanis annyira szabad a sajtó, hogy őt a lapokban naponta olyan brutális jelzőkkel illetik, ami elképzelhetetlen lenne például Németországban.

A hol magyarul, hol kiváló angolsággal beszélő kormányfő szavaiból kiderült: tisztában van vele, hogy Magyarország az elkövetkező hat hónapban nagyon szoros megfigyelés alatt és állandó bírálatok kereszttüzében lesz. Minden értelemben mozgalmas időszak jön, ebben a strasbourgi adok-kapok csak a bevezető volt.