Kövér László: Választójogot kapnak a határon túli magyarok
A törvényhozás többségének szándéka a választójogi törvény várható módosítása során arra irányul majd, hogy mindenféle diszkriminációtól mentesen létrehozzák a magyar állampolgárok számára a választójogot – jelentette ki Kövér László házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tegnapi tanácskozásán a Parlamentben. Vagyis: a külföldön élő honfitársaink voksolhatnak majd a hazai választásokon, de ha a fideszes politikus kijelentését szó szerint értelmezzük, jelöltet ajánlhatnának, sőt maguk is indulhatnának. Amit tehát korábban tagadtak, majd csak lebegtettek, most egyértelművé vált: a kettős állampolgárság elnyerésével a határon túli magyarság a választójogot is megkapja. Kövér ugyanis nyilván nem a levegőbe beszél, és ha ő közöl valamit, azt komolyan kell venni. Akkor is, ha elég kacskaringós úton jutott el ennek kimondásához a Fidesz.
A népszavazástól a bebetonozásig
A kettős állampolgárságról a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett még 2003-ban népszavazást. A kérdés azonban kétszer is az Alkotmánybíróság elé került, így a referendumot – amit a Fidesz is támogatott, miközben az első Orbán-kormány beérte a szomszédos államokban élő magyarság számára néhány kedvezményt biztosító státustörvénnyel – csak 2004 decemberében rendezhették meg, s az utóbb eredménytelennek bizonyult. Akkoriban a választójogról még szó sem esett.
Ezt először talán Mikola István – a Fidesz egykori miniszterelnökhelyettes-jelöltje – vetette fel a 2006-os választás előtt. A párt kampányzáró nagygyűlésén ugyanis kijelentette: ha a határon túl élők az állampolgársággal szavazati jogot is kapnának, a jobboldal legalább húsz évre bebetonozná a hatalmát. Akkor ezt a fideszesek is szerencsétlen elszólásnak tartották, amelynek következtében szavazatok sorát veszítette el a párt.
Így érthető, hogy a legutóbbi kampány során már sokkal óvatosabban jártak el: igyekeztek kerülni ezt a kérdést. Ennek ellenére is nyilvánvaló volt, hogy a kettős állampolgárság megadása a Fidesz kormányra kerülése esetén az első lépések között lesz, hiszen már 2009-ben erre vonatkozó törvénymódosítást nyújtottak be, amit – az MSZP elutasító álláspontja miatt – később visszavontak. Akkor a fideszes Németh Zsolt, jelenlegi külügyi államtitkár – aki az előterjesztést a kereszténydemokrata Semjén Zsolttal és Simicskó Istvánnal közösen jegyezte – Kövérhez képest jóval árnyaltabban fogalmazott. „Azt az anomáliát szeretnénk feloldani, amely szerint az állampolgársághoz magyarországi lakóhely kell. Ez egyébként teljesen idegen a nemzetközileg általános megoldástól”, hangsúlyozta. A választójogi törvényt azonban ez nem érintené – tette hozzá –, mert automatikusan senki nem kapna választójogot.
„Valamilyen formában”
Tavaly tavasszal – már a parlamenti választás után – a kormánypárti politikusok az ál-
lampolgárság tényleges tartalmát illetően még egymásnak részben ellentmondóan nyilatkoztak. Martonyi János külügyminiszter szerint például az állampolgárság nem jelent majd többet, mint a magyar útlevelet, és az egész ügy valójában nem is a választójogról szól. Az intézkedés tehát nem jár a szavazati jog kiterjesztésével, a választásokon továbbra is csak azok a kettős állampolgárok adhatják le voksukat, akik állandó tartózkodási helylyel rendelkeznek Magyarországon – mondta még miniszterjelöltkéntmájusban.Hasonló álláspontot képviselt a mostani igazságügyi államtitkár, Répássy Róbert is. A kereszténydemokrata Semjén Zsolt viszont – ő ma a kormányfő első helyettese – azt hangoztatta, hogy nincs kétféle állampolgárság, vagyis: aki magyar, az szavazhat.
Késő ősszel Gulyás Gergely, az alkotmány-előkészítő bizottság fideszes alelnöke hozta szóba ismét a kérdést. „Az alkotmányból vélhetően kiveszszük azt a passzust, ami kizárólag a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgároknak biztosítja a választáson való részvétel jogát”, nyilatkozta lapunknak. Az a véleménye – mondta –, hogy valamilyen formában a határon túl élő magyar állampolgároknak választójogot kell
kapniuk. A kormány viszont tovább lebegtette a kérdést. Majd megvizsgáljuk a különböző javaslatokat – kommentálta Gulyás szavait a kormányszóvivő. Szabó Erika területi államigazgatásért felelős államtitkár hasonlóképpen óvatos volt, mert szerinte „nehéz jogi, szakmai kérdésről van szó”. Hivatalos álláspont azóta sincs, bár Kósa Lajos Fidesz-alelnök január elején – igaz, hangsúlyozottan magánvéleményként – kifejtette: véleménye szerint minden magyar állampolgárt megillet a választójog. Álláspontja az, hogy jelöltként is indulhat például a pártlistákon, amire volt is példa – utalt Schöpflin György képviselőre, aki külföldi lakos. Kövér tegnapi beszéde után azonban nagyjából tényként könyvelhető el, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is választójogot kapnak, ám annak tényleges tartalmát illetően egyelőre csak találgatni lehet.
Nincs általános recept
Annyi bizonyos, hogy nincs olyan mértékadó szabályozás, amelyhez e tekintetben igazodni lehetne. Az ENSZ alapokmánya is mindössze anynyit fektet le, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog minden felnőtt személyt megillet, a többi már az egyes országokon múlik. Különféle szabályok szerint, de szavazhatnak hazájukban többek között a külföldön élő angolok, horvátok, lengyelek, olaszok, románok és szlovének is. Önmagában a választójog megadása tehát nem ördögtől való gondolat. Mindazonáltal érthető az MSZP és az LMP álláspontja is: mindkét párt úgy gondolja, hogy a közös döntésekben csak a Magyarországon élők vehessenek részt, hiszen azok hatása elsősorban őket érinti. Vagyis: aki nem itt fizet adót, az ne szóljon bele abba, miként költjük el a közös forintjainkat.
Diszkrimináció nélkül...
Az efféle elvi kérdések mellett a határon túli magyarok választójoga más problémákat is felvet. Hogyan kell értelmezni például az egyenlő, minden diszkriminációtól mentes választójogot? Az AB határozatai alapján ez azt jelenti, hogy egy-egy képviselő megválasztásához az egyéni és a listás mandátumok esetében is nagyjából ugyananynyi szavazatra van szükség. Ez pedig nem függhet attól, hogy a jelöltekre a határokon innen vagy túl voksolnak. De miként lehet ezt a feltételt biztosítani, amikor senki nem tudja, hogy mennyi lehet majd a választásra jogosultak száma? Nemcsak azok voksolhatnak ugyanis, akik az új szabályozás alapján nyerik el a kettős állampolgárságot, hanem mindazok a magyarok – és egyenesági leszármazottaik – is, akik évtizedek óta idegenben élnek. Ez nem csupán elméleti felvetés: választási szakértők emlékeztetnek rá, hogy amikor a külföldön tartózkodó, de állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező személyek először szavazhattak a külképviseleteken, az Amerikában és Ausztráliában kijelölt szavazókörök előtt sorban állt a magyar emigráció.
Az még alkotmányosan indokolható megkülönböztetés lehet, hogy a külföldön élők egyéni képviselőkre ne szavazhassanak, a passzív választójogtól azonban – ha komolyan vesszük a diszkriminációmentességet – már nem foszthatnák meg őket. Csakhogy igen nehezen számítható ki, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki Kassán vagy Kolozsvárott akar indulni magyar képviselőjelöltként. Ha a választójog megadása nem is feltétlenül, de ez már szinte bizonyosan a második világháború utáni status quo felrúgását jelentené. Ehhez képest szinte elhanyagolható probléma, hogy miként veszik majd nyilvántartásba azt a jelöltet, aki Los Angelesben jelzi majd az indulási szándékát.
Ami legitimmé tehető
Hamarosan új alaptörvény születik, amellyel felülírhatják az eddig megkérdőjelezhetetlennek tartott alkotmányos elveket – vélik ellenzéki forrásaink –, és akkor már az AB korábbi határozatai sem szolgálhatnak hivatkozási alapul, mert azok is egy tollvonással érvényüket vesztik. Vagyis: az, hogy a határon túliak „diszkriminációtól mentes” választójoga mit jelent majd a gyakorlatban, kizárólag politikai döntés kérdése.
Amennyiben az alaptörvény rögzíti, hogy az idegenben élők nem indulhatnak a választásokon, a megkülönböztetés máris alkotmányos lesz. Ugyanígy legitimmé tehető az is, hogy a határon túliak csak a számukra állított országos listára szavazhassanak, és arról a voksok számától függetlenül legfeljebb hat-nyolc mandátumot osszanak ki. Efféle megoldásra már fideszes körökben korábban utaltak is. Ha pedig az alkotmány azt írja elő, hogy erre a listára kizárólagMagyarországon élő személyek jelölhetnek, az sem lesz kifogásolható.
