Az új utcai ellenzék

Miközben a kormányfő lázasan kutatja a kiutat politikai filozófiájának labirintusából, miközben a parlamenti ellenzék nem politizál, hanem árnyékból próbál kormányozni, aközben pénteken tízezer „akárki” gyűlt össze tiltakozni a Parlament elé. Ébredezik az új utcai ellenzék.

A tiltakozás közvetlen oka a médiatörvény volt, de bármily lassan nyílik is a civil szem, a sajtótörvénytől csupán egyetlen pillantásnyi távolságra van maga a parlamentáris berendezkedés, és onnan az ország Orbán Viktor által beígért „alkotmányos és teljes újjászervezése”. Lassan mind többek előtt lesz világossá a kiteljesedő autoriter rendszer egésze, hiába minden igyekezet, hogy azt szeletelve nyomják le a közvélemény torkán.

December 20-án még csak néhány százan jelentek meg a Szabadság téren, lesajnáló kommentárok kíséretében. Ám a legyintgetők elfeledkeztek a közhely igazságáról: a milliós tömeg is egyetlen emberrel kezdődik. Akkor sem a létszám volt a lényeg, hanem a többnyire fiatalok alkotta közeg mondanivalója: nem akar az ország első és egyben az utolsó európai nemzedéke lenni. Azok voltak ott, akiknek a parlamentáris demokrácia értékei már természetesek, azokról lemondani nem hajlandóak. Aztán most péntek este a Parlament előtt már tízezer tiltakozót láttunk, mögöttük hetvenezer bejegyzett internetes szimpatizánssal. Bár az önszerveződés lassú folyamat, úgy tűnik, a kormányzat arroganciájától katalizálva nagyon gyorsan, nyolc hónap után a baloldali és a liberális parlamenti erő elgyengülésével keletkezett vákuum kezd feltöltődni. A hatalomnak kezdhet fájni a feje: az új utcai ellenzék sűrűsödésével szemben a hagyományos politika eszközeivel tehetetlen lesz. Döntően fiatalokról van szó, akik mindig a mindenkori hatalom természetes ellenzékét képezik, akik a demonstrációkról el is tanácsolják a politikát. Ez része e közösség önmeghatározásának. Még velejéig civil, nem tör hatalomra, „csak” a polgári szabadságjogokat kéri számon a hatalmon. Ugyanazokat, amelyeket liberális korszakában Orbán Viktor vezetésével a hajdani Fidesz is számon kért a pártállamon, s amelyekről maradéka a politikában hájasodva megfeledkezett.

Mindazonáltal a kormányfőnek nincs miért kapkodnia. Húsz év tova, az élet meg már csak ilyen. Emlékezhet éppen az ős-Fidesz-időkre, legyen-e párt, vagy maradjon mozgalom. Ha személyisége engedné, még akár bölcs nyugalommal végig is nézhetné, hogyan kerül majd ki az „intézményesedni vagy sem” dilemmájából ez a közösség. Az ő hatalmát – sem a parlamentben, sem az utcán – még nem fenyegeti közvetlen veszély. A „pénteki tízezer” hangja egyelőre még csak erős figyelmeztetés. Az ország elemi érdeke lenne viszont, hogy e hang ne csendesedjen. Hadd érezze a hatalom: a civilek figyelik minden mozdulatát.

A voluntarista Orbán Széchenyit idézte a minap: „tőlünk függ minden, csak akarjuk”. Meglehet, az utca is azt jelzi: megint akarnak valakik valami mást. A kormányfő helyében én az akaratnál jobban figyelnék arra, amit hozzátesznek: Nem vagyunk zombik!

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.