Péntek reggeli számában a Népszava azt írta: „Több, egymástól független forrás szerint hamarosan menesztik a budapesti rendőrfőkapitányt.” A fél éve kinevezett és novemberben tábornokká előléptetett Tóth Tamással szemben ugyanis a lap szerint „az utóbbi időben súlyos aggályok is megfogalmazódtak”; más célokra költötte a térfigyelő kamerák üzemeltetésére szánt pénzt, és a főkapitányság bűnügyi statisztikái sem a valóságos képet mutatták a főváros közbiztonságáról. Tóth Tamás lehetséges utódaként a lap bűnügyi helyettesét, Fülöp Valtert nevezte meg, aki az ugyancsak pénteken megjelent Bors című bulvárlap közlése szerint „a rendőrség éves fizikai felmérőjén a BRFK 8000 fős állományának egyik legjobb eredményét produkálja időről időre”.

Rendőrségi berkekben úgy tartják, egész egyszerűen nem lehet a véletlen műve, hogy egy napon jelent meg a Népszava és a Bors írása. Ez utóbbiból egyébként még az is kiderült, hogy Fülöp sokoldalú személyiség, hiszen nemrég a Kormorán együttes szövegírójaként is debütált.

Az V. kerületi kapitányság éléről a BRFK vezetőjévé kinevezett Tóth és a XII. kerületi kapitányi székből a BRFK bűnügyi vezetőjévé előlépett Fülöp viszonya ugyanis már kapitányként sem volt felhőtlen. Miután fideszes vezetésű kerületben szolgáltak, fiatalok és ambiciózusak, mindketten esélyesnek érezték magukat a főkapitányi posztra. Ellenőrizhetetlen legendák sorát hallani, miféle (döntően Fideszen belül) politikai háttéralkuk eredményeként lett végül „Rogán Antal embere” a befutó „Pokorni Zoltán kapitányával szemben”, noha semmi nem utal arra, hogy a két politikusnak közvetlen befolyása lett volna a BRFK vezetőjének kiválasztására.

Fülöp Valter azonban rendőrségi forrásaink szerint korántsem tett le róla, hogy akár már rövid távon is megszerezze Tóth Tamás székét. Korábban,még gyilkossági ügyekben eljáró osztályvezetőként kialakított sajtókapcsolatai révén is igyekezett megerősíteni pozícióit. Ezt a médiában egyelőre még meglehetősen rutintalanul mozgó Tóth úgy kompenzálta, hogy a fontosabb ügyekben nem engedte egyedül nyilatkozni Fülöpöt. Így minden nagyobb bűnügyben együtt „léptek fel”, amivel csak erősítették a már-már a nyugodt munkavégzést is fenyegető ellentétükről szóló mendemondák hitelességét.

Tény, hogy a BRFK-ról számos vezető és szakmailag elismert, tapasztalt nyomozó távozott – egyesek Tóth főkapitányi, mások Fülöp bűnügyi vezetői kinevezésével magyarázták lépésüket. Egy biztos, a két vezető civódása közben a BRFK-ról tucatszám szerződtek nyomozók a Nemzeti Nyomozó Irodához és a Terrorelhárítási Központhoz. A BRFK-n emiatt ma már nemcsak járőrből van hiány, hanem nyomozóból és tapasztalt bűnügyi vezetőből is. A két vezető féltékenykedéssel fűszerezett rivalizálásával ezért a legmagasabb szinteken foglalkoztak.

Úgy tudjuk, az ORFK vezetője és a belügyminiszter is egyértelművé tette: saját érdekükben a munkájukkal foglalkozzanak, és ne egymással.

Tóth Tamás – még rutintalan a médiában?