Védőbeszéd helyett vádbeszéd
Tegnap a védőké lett a terep a Szegedi Ítélőtáblán, ahol másodfokon tárgyalják Zuschlag János és társai perét. Kovács M. Gábor, Zuschlag kirendelt védője perbeszédében megismételte 30 oldalas fellebbezésének fő téziseit. Horányi Miklós fellebbviteli főügyész hétfőn elhangzott vádbeszédére visszautalva közölte: nemcsak a bírói mérlegelés körébe eső kérdéseket vitatja, hanem az elsőfokú ítélet jogi értékelő tevékenységét is. Mint várható volt, kiemelte az üzletszerű és a bűnszervezetben való elkövetés minősítését, illetve a büntetéskiszabás mértékét.
Az elsőfokú bírósági ítélet szerint e zömmel fantomszervezetek elnökeinek tudniuk kellett arról, hogy a pályázattal elnyert pénzt nem szabályosan használják föl, hiszen a szervezetek jószerével nem is működtek. Zuschlag ügyvédje szerint nem lehet bűnszervezetben való elkövetésről beszélni, hiszen e civil szervezetek elnökei nem tudtak egymás tevékenységéről és nem tudtak arról sem, hogy Zuschlag János hogyan lobbizott a pénzek megszerzéséért. A védő kiemelte: nem nyert bizonyítást a perben, hogy Zuschlag hogyan érvényesítette érdekeit a pénzek odaítéléséről szóló döntési folyamatban.
Kovács M. Gábor a védőbeszédében hangsúlyozta: a pályáztatás rendszerét, amelylyel vissza lehetett élni, nem Zuschlag János hozta létre – az már korábban kialakult az Ifjúsági és Sportminisztériumban. Hosszú évek hibás gyakorlatát nem méltányos néhány fiatalember nyakába varrni, érvelt a védő, aki szerint a büntetés mértékének kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más, hasonló bűncselekményekhez képest ebben az ügyben a károkozás mértéke viszonylag csekély, továbbá hogy Zuschlag János és Marsovszky Balázs az okozott 75 millió forint kárból 60 milliót megtérített. Ezt enyhítő körülményként kellett volna figyelembe venni. A védő arra kérte az ítélőtáblát, hogy törölje a bűnszervezetben való és az üzletszerű elkövetés minősítését, ennek arányában csökkentse a 8 és fél év büntetést, illetve az üzletszerű elkövetéshez kapcsolódó vagyonelkobzást.
A további védőbeszédek egymásra licitálva hangsúlyozták: a vádlottak nem is tudhattak arról, hogy fantomszervezetek nevében, olyan célokra adnak be pályázatokat, amelyek nem is valósulhattak volnameg, mivel a szóban forgó egyesületek egy részének tagsága sem volt. A harmadrendű vádlott, az 5 év és 6 hónapot kapott Katus Ferenc védője sem látta bizonyítottnak védence bűnösségét. Igaz, hogy több ilyen szervezetnek is Katus volt az elnöke, de a védő szerint ő nem vett részt a pályázásban, és bár aláírt banki dokumentumokat, de a tartalmukkal nem volt tisztában. Fülöp Tamás, az ötödrendű vádlott, az első fokon 3 év börtönbüntetésre ítélt Krausz Csaba volt újbudai MSZP-s önkormányzati képviselő védője azzal érvelt: nem bizonyítható, hogy védence konkrétan melyik fiktív pályázat öszszeállításában vett részt.
Márpedig a fiktív pályázat elkészítése volt a csalás – ugyanis azzal ejtették félreértésbe azokat, akik a pénzek sorsáról döntöttek. Ez a bűncselekmény azonban befejeződött azzal, hogy a pénz megérkezett a Krausz által vezetett egyesület számlájára. Igaz, hogy védence kezelte a befolyt összeget, de ez a védő szerint nem bizonyítja, hogy tudott volna arról: az öszszeg csalásból származik. De ha mégis tudott volna erről, akkor sem ő volt a csaló – legfeljebb egy kis bűnpártolásban lehet elmarasztalni. Feldmájer Péter, a 3 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélt hetedrendű Kullai Tamás védője egy hasonló cselekményt legfeljebb hűtlen kezelésnek tud elfogadni. Valakik benyújtottak valamilyen pályázatot, amely valótlan adatokra épült, és ezzel nyertek egy csomó pénzt, amely megérkezett a védence által kezelt számlára. A vádlott azt a pénzt valahogyan fölvette és átadta Zuschlag János titkárának, de fogalma sincs, hogy azt követően mi történt vele.
Gellér Balázs, a kilencedrendű Prácser László – a bűncselekmények idején a Nemzeti Civil Alapprogram egyik kollégiumi tagja – védelmében a vádat is törvénytelennek és koncepciósnak nevezte. Kifogásolta, hogy mind az ügyészség, mind ítéletében az elsőfokú bíróság eltérő módon ítélte meg a koronatanúnak számító Lados István és védence cselekedeteit. Gellér Balázs szerint a vádhatóságnak a nyomozás során volt egy koncepciója, amelyet a perben átvett az elsőfokú bíróság is. Kellett találni valakit, akiről azt lehet mondani, hogy a pénzek odaítélése során érvényesítette Zuschlag János akaratát. A támogatásokról döntő Gyermekés Ifjúsági Alap tanácsába hét személyt delegált a kormányzati oldal, és hét személyt a civil szféra. Gellér azt állította: a vád és az ítélet koncepciója szerint Prácser biztosította a civil oldal szavazatait a Zuschlag által favorizált pályázatoknak.
A védő szerint azonban ez nem igaz: a vádhatóság szerinte ezzel egy másik szálat akart eltakarni. Ocsovai Tamás, az ISM volt helyettes államtitkára ugyanis azt vallotta, hogy Jánosi György és Gyurcsány Ferenc miniszterektől konkrét utasításokat kapott, amelyek alapján át kellett dolgoznia a támogatandó pályázatok listáját. Gellér Balázs szerint Ocsovainak tudnia kellett róla, hogy a pályázatok egy része fiktív, és ha ő tudott róla, akkor a másik két politikusnak is tudnia kellett erről. A védő szerint ezért Ocsovainak is a vádlottak padján lenne a helye.
Maráz Vilmosné, az ítélőtábla tanácselnöke e ponton arra figyelmeztette a védőt, hogy ne Ocsovairól mondjon vádbeszédet, hanem a védencéről védőbeszédet. Gellér Balázs erre azt felelte, hogy ő az elsőfokú ítélet indoklásából idéz részleteket, amelyeket egyébként az ISM másik korábbi helyettes államtitkárának, Topolánszky Ákosnak a perben tett tanúvallomása is megerősít. Márpedig – érvelt Gellér Balázs –, ha az MSZP-s vezetők döntöttek a pályázati pénzekről, akkor rajtuk keresztül befolyásolta a döntéseket a közéjük tartozó Zuschlag, nem pedig a kívülálló Prácser László segítségével.
