Ezek a paragrafusok Megyedem, azaz a magyarmecskei általános iskolában alakult új demokratikus közösség alkotmányában olvashatók.

„Megválasztottuk a képviselőket, akik kormányozzák a mi kis országunkat. Név szerint: Milán, Laci és jómagam, Dávid. Én lettem az elnök. Aztán összeültünk, tanácskoztunk, és megszületett az alkotmányunk: Megyedem köztársaság. A többiek ez idő alatt megalkották a címert, a zászlót és megírták a himnuszunkat. Másnap a munka világával ismerkedtünk. (...) Hor váth Gézáné, Magyarmecske polgármestere feltárta a falu költségvetését és tüzetesen átvizsgáltuk a segélyek kiosztását és a fejlesztéseket. Ezután a környezetvédelemé volt a főszerep. Hulladékokból mindenfélét készítettünk. (...) Majd megalkottuk saját fizetési eszközünket, pénzünket: ez volt a garát. Mi szavaztuk meg a nevét is, és legyártottuk. Elkezdünk készülődni az utolsó napra. A vállalkozásaink megkezdték a termelést. Sok remek alkotás került ki a kezünk közül: karkötők, nyakláncok kisebb-nagyobb bőrökből, gyöngyökből és tésztából. Szép képeslapok is készültek.”

Részlet egy hetedik osztályos magyarmecskei fiú beszámolójából, amelyet a Demokrácia tábor programjairól írt. A tábort, illetve az azóta már öt általános iskolában és egy kollégiumban futó programot az Aktív Állampolgárság Alapítvány két éve hívta életre azzal a céllal, hogy a gyerekek játékos foglalkozások útján ismerkedhessenek a demokratikus társadalom értékeivel. Az Álompolgár elnevezésű, 10–12 éves gyerekeknek szóló program elsősorban a hagyományos tantervű iskolákat célozza meg, segítségével a gyerekek nemcsak a demokrácia alapelveivel ismerkednek meg, hanem nyitottabbá, toleránsabbá válhatnak, egymás problémáira érzékenyebben reagálhatnak, miközben a program olyan alapkészségeket is fejleszt, mint a kommunikáció, a vitakészség. Az iskolában azt csinálják, amit a „nagyok”, csak kicsiben. Ugyan egy héten csak egyszer van „demokrácia” óra, de az állam, amit alapítottak, éli a mindennapi életét: tisztségviselőket választanak, döntéseket hoznak, választásokat tartanak, érvelnek, kampányolnak.

Erre azért is szükség van, mert a magyar fiatalok körében végzett felmérések némelyike azt mutatja, hogy erős a kirekesztés, a nacionalizmus és a radikalizmus. Ahogy ez az alapítvány egyik konferenciáján elhangzott: „ezek nem csak a demokratikus együttélés minőségét, de a versenyképes gazdaságban szükséges munkakultúra esélyeit is veszélyeztetik”.

Az alapítvány Alattvalók vagy polgárok lesznek? címmel kutatási összefoglalót jelentetett meg a fiatalok állampolgári attitűdjeiről. Az elemzést az alapítvány megrendelésére a Tárki-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ készítette. Az elemzés alapját a már meglévő, adott esetben évtizedekre visszamenő kutatások adatbázisai adták, azok eredményeit, illetve a témával kapcsolatos szakirodalmat foglalta öszsze a Tárki-Tudok szociológus munkatársa, Gáti Annamária. A nemzetközi kutatások eredményei szerint „minél tisztábbnak, korrupciómentesnek érzik a közéletet egy adott ország lakói, annál inkább hajlandóak aktív, felelős állampolgárként viselkedni.Minél jobb társadalmigazdasági fejlettségi mutatókkal rendelkezik egy állam, annál jellemzőbb az emberek aktív állampolgári részvétele. Továbbá azokban az országokban, ahol a férfiak és nők közötti társadalmi különbségek alacsonyak, az aktív állampolgárság indexe magasabb”.

A Tárki-Tudok elemzése rávilágít, hogy Európa kelet-közép és keleti részén a fiatalok alig vesznek részt politikai és civil szervezeti tevékenységekben. Ugyanakkor a magyar fiatalok sajátossága egyfajta félelem is a vállalkozások elindításától. Így inkább a biztonságos köztisztviselői munkára vágynak.

Az elemzés során feldolgozott kutatások egyike (Csákó 2005, 2008) azt is megerősítette, hogy Magyarországon a diákok nem képesek a demokrácia lényegének megragadására: a középiskolások ugyan fontosnak tartják a demokráciát, eközben viszont elfogadják a vezérés tekintélyelvűséget, olykor az erőszakot. Sőt a vezér- és erőszakelvvel való egyetértés 2005 óta növekedett. „A fiatalok döntő többsége azonosulni tud azzal az állítással, hogy Magyarországnak szüksége van olyan pártra, amelyik, ha kell, oda is üt” – áll a tanulmányban.

Gáti Annamária elemzése kiemeli, hogy a magyar iskolákban nem ösztönzik szabad véleménynyilvánításra a diákokat. Ráadásul a magyar iskolai életnek nem része a vita sem, pedig ez lenne a tudatos állampolgárság alapja.

Az állampolgárságra nevelést pedig a pedagógusok sem tartják fontosnak. „A nyugati és északi államokban, sőt néhány mediterrán országban is jobbnak ítélték a gyerekek az iskolai, osztálytermi légkört, magabiztosabbak voltak az iskolai részvétel esélyeit illetően, valamint általában toleránsabbnak és nyitottabbnak bizonyultak. A posztszocialista államok közül a lengyelek állnak e téren a legjobban: a diákok toleránsabbak és nyitottabbak, mint más keleteurópai országokban” – derül ki az elemzésből.

Gáti Annamária azt mondja: vannak olyan eredmények, amelyek a kutatás évétől függetlenek. Ilyen a politikából való kiábrándultság, a bizalomhiány, az érdeklődés hiánya, bizonyos toleranciaeredmények. „Ezek olyan területek, amelyek ma is problémát jelentenek.” A kutató felhívja a figyelmet egy Eurobarométer-kutatásra, amely jelez kedvező elmozdulást is: e szerint a fiataloknak van igényük arra, hogy aktívabban is részt vegyenek „közös ügyeink” alakításában. – Elgondolkodtató azonban, hogy úgy tűnik, ez az igény a legtöbb esetben nem találkozik olyan szervezetekkel és olyan iskolai légkörrel, amelyek ehhez jó táptalajul szolgálnának – mondja. Lehet-e az iskola az aktív állampolgárság kibontakoztatásának színtere most, amikor a meglévő szülői és diákjogokat éppen vissza akarja nyesegetni a kormány? Gáti Annamária szerint a szülők eddig sem igazán éltek a jogosítványaikkal, amelyekkel gyakran nincsenek is tisztában. Ő a legfontosabbnak inkább azt tartja, hogy az iskola olyan hely legyen, ahol kíváncsiak a diákok véleményére és azt akkor is kikérik, ha valamiben döntést kell hozni. Ennek pedig az osztályteremben kell kezdődnie.

Rajongásból vezérelvűség?