Teniszpályák lefedése a kutatás-fejlesztési alapból
Laptársunk három-három gyanús pályázatot talált 2004-ben és 2005-ben. A Magyar Nemzet szerint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt (NKTH), illetve a hivatal által működtetett Innovációs Alapot a kormánypárti szabad demokraták nem a hazai tudományos élet és a kutatások fellendítésére használták, hanem egyfajta házipénztárként kezelték, és pályázatok útján a liberális holdudvart jutalmazták. Így kaptak pénzt a Steiger Kornél, Vajda Mihály, Radnóti Sándor, Borbély Gábor, Heller Ágnes és Weiss János által jegyzett pályázatok. Radnóti Sándor témavezetésével például Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti vonatkozásai című anyagnak 90 millió jutott.
Radnóti Sándor lapunknak azt mondta, a három évre nyert kilencvenmillió forint kézzelfogható eredménye Papp Zoltán idén megjelent kiváló Kant-könyve vagy az ő majd hatszáz oldalas Wickelmann-könyve. Kifogás alá esett, hogy a pályázati kiírásnak ez – és más filozófusok pályázatai – nem feleltek meg, a szóban forgó projektek témája „köszönő viszonyban sem volt a pályázati kiírással”. (A program címe A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása volt.) Az esztéta szerint a kiírásnak való megfelelés a kiíró kompetenciájába vág.
Nehezen tartja ugyanakkor elképzelhetőnek, hogy az európai (szellemi) integrációval és a magyar (szellemi) versenyképességgel ne lehetne összefüggésbe hozni azt, amit az esztétika tanszéken előállítottak. Különösen hogy a kiírásban ez a mondat is szerepelt: „Az európai integráció jegyében benyújtott pályázat egyrészt a mértékadó, az európai tudományosság keretei máig meghatározó témáit, másrészt a jelenkor alapvető humántudományi kérdéseinek integrációját igyekezzen szem előtt tartani.” A megnyert öszszegből 40 milliót lehetett személyi kiadásokra fordítani, ezen osztozott három évig 25–30 ember több ezer oldalnyi tanulmány megírásával, mégpedig úgy, hogy az összegek egy része adó és tb-levonás formájában visszament a költségvetésbe.
Radnóti a projektvezetésért nem kapott pénzt, csak könyve elkészült fejezeteinek ellenszolgáltatásaként, valamint a témába vágó tanulmányokért pár százezer forintot – ugyancsak három év alatt. A teljes összeg fennmaradó részéből számítógépeket, könyveket és egyéb eszközöket vettek a tanszék számára, könyveket adtak ki, kilencmilliót pedig az ELTE nyelt le rezsiköltség címén. Mindezt részletesen dokumentálták. Az NKTH tartott is ellenőrzést 2005 őszén, és a revizorok mindent rendben találtak, kivéve azt, hogy az ELTE túl sokat számolt el magának rezsiköltségként.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is figyelte, hogy mi folyik az Innovációs Alapnál. 2008. júniusi jelentésében megállapította, hogy az alap összes bevétele a 2004-es 35,4 milliárd forintról 2007-re 51,9 milliárd forintra, azaz 46,6 százalékkal emelkedett. Az ügy szempontjából fontosabb, hogy az ÁSZ szerint a pályázatok szakmai elszámoltatása nem volt teljes körű, mert a pályázatkezelő nem fogalmazott meg és követelt meg konkrét eredményelvárásokat. „Az elvárt eredmények számszerűsítése, a szükséges elemzések és értékelések elmaradása miatt megállapítható, hogy a vezetés nem úgy alakította ki a rendszert, hogy az lehetővé tette volna a forrásfelhasználás eredményességének és hatékonyságának megítélését”, így az ÁSZ, amely szerint a pályázati rendszer működtetése során a programok magas száma, a kiírások gyakori és nem megfelelően megalapozott változásai nehezen átláthatóvá tették a támogatási rendszert.
Pálinkás József, az MTA elnöke szerint a magyar kutatási támogatási rendszer legfőbb hiányossága, hogy nincs három jól elkülönülő pályázati csatorna: a felfedező kutatásokra, a célzott kutatásokra és fejlesztésekre, valamint a technológiai fejlesztésekre. Amíg a szempontok keverednek, lehetnek vitatott esetek. Az MTA vezetése is hallott bizonyos pályázati anomáliákról. A rutinszerűen folyó belső ellenőrzés kimutatta, a pótellenőrzés pedig részletesen feltárta, hogy a Filozófiai Kutatóintézetben egy NKTH-s pályázat kapcsán a pályázó saját cégét bízta meg kutatási feladat elvégzésével.
Legalább ilyen súlyos gondnak látja, hogy a volt NKTH pályázati pénzt adott olyan szervezeteknek – ezek alapítványok, bt.-k –, amelyek nyilvánvalóan nem a technológiai fejlesztés területén dolgoztak. Egyes cégekben pedig olyan kutatók vettek részt, akik egyébként egyetemi, kutatóintézeti dolgozók. Egyes cégeket pedig csak arra hoztak létre, hogy állami forrásokból pénzt nyerjenek. Véleménye szerint teljes mértékben át kell alakítani a fi nanszírozást. Nem szabad megengedni, hogy pályázók csúsztassanak úgy, hogy egy technológiai fejlesztésre szóló kiírásra egy felfedező kutatásra vonatkozó anyagot adjanak be – vagy éppen fordítva. Pálinkás József arra is kíváncsi, hogy mikor pattannak ki különböző cégeknek adott támogatások. Olyan cégekre gondol, amelyeknek az égvilágon semmi közük a kutatás-fejlesztéshez. Ő is találkozott teniszpályák újszerű lefedésére vonatkozó pályázati anyaggal.
Kérdés, mi lesz a sorsa a sokat támadott technológiai hivatalnak és az általa működtetett alapnak. A Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztályától kapott információ szerint a szaktárca 2010 nyarán több átfogó ellenőrzést indított, s ezek eredménye alapján intézkedési programot dolgozott ki. Az ellenőrzések tapasztalata az volt, hogy az NKTH szerkezetében külön kell választani az alapkezelési funkciókat (ideértve a pályázatkezelési feladatokat), valamint a komplex innovációmenedzsmentet és az ezzel kapcsolatos kutatás-fejlesztési, innovációs szolgáltatásokat.
Az Országgyűlés döntése alapján januártól a Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) került az Innovációs Alap fölötti rendelkezési jog, valamint az Innovációs Alap alapkezelői feladatköre. Az NKTH jogutódjaként létrejött a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) az innovációmenedzsmenti feladatokat látja el. Az Innovációs Alapból történő kifizetésekkel kapcsolatban megtudtuk: a tavalyi választások után az Innovációs Alapból 16 milliárd forintot zároltak az államháztartás helyzetére hivatkozva. Ugyanakkor az ősz folyamán mégis kifizettek 4,5 milliárd forintot. Újabb kifizetések csak akkor történhetnek, amikor lezajlik a két tárca, vagyis az NGM és az NFM között az átadás-átvétel – ez jelenleg is tart.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2004. január 1-jétől működött, de elnökét hónapokkal később nevezték ki. A posztot Boda Miklós, az Ericsson volt kutatási igazgatója nyerte el, aki 2005-től szinte folyamatosan a támadások kereszttüzében állt, elsősorban az Innovációs Alap vitatható pénzosztási gyakorlata miatt. Az alap szétosztásánál jószerével csak a pályázati kiírások voltak nyilvánosak, de a nyilvánosság ezután már csak a szűkszavú támogatási döntésekkel ismerkedhetett meg, a döntnökök személye és az elbírálás indoklása titokban maradt. Ilyen körülmények között rendre támadható pályázati döntések születtek.
Bodát nemcsak a hazai kutatói közösség bírálta rendszeresen, hanem az a nagyvállalati vezetői kör is, amelytől az Innovációs Alap befizetéseinek nagy része érkezik. Az elnököt 2006 végén menesztették, utóda Pártos Ferenc lett 2007 augusztusától.
Molnár Károly személyében aztán 2008 májusától már az MSZP által jelölt tárca nélküli miniszter felügyelte a kutatás-fejlesztést. Molnár az elnöki posztra pályázatot írt ki, de nyílt titoknak számított, hogy a győztes a miniszter műegyetemi munkatársa, Csopaki Gyula lesz. Csopaki a 2010-es kormányváltás után távozott, az NKTH-t most Vadász István elnökhelyettes irányítja.
