Mi legyen az alkotmány preambulumában?
A készülő alaptörvény praeambulumának utalnia kell a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire, az ezeréves történelmi múltra, a kereszténység szerepére, a történeti alkotmány értékeire és szerepére, a Szent Koronára, a szabadság és a társadalmi szolidaritás eszméjére, valamint a kiemelkedő szabadságmozgalmakra is – tartalmazza az alkotmány szabályozási elveiről szóló parlamenti határozattervezet.
A preambulumnak az európai országok alkotmányában nincs különösebb jelentősége, inkább csak hagyományos „díszítőelemnek” tekinthető. Ezért is különös, hogy nálunk éppen az alaptörvény bevezető fordulatai váltják ki a leghevesebb vitát. Sajátos jelenség, hogy Magyarországon – elsősorban a keresztény hagyományok és a Szent Koronára történő hivatkozás miatt – az új alkotmány előkészítése során szinte ez vált központi kérdéssé. Az Európai Unió 27 tagországának alkotmányában a nevesített preambulumban, illetve az általános alapelveket rögzítő bevezető részben – amint azt Ladányi Andor történész vizsgálatai során is megállapította – viszont főként a népszuverenitást, a demokráciát, a társadalmi igazságosságot, a demokratikus jogállamot, az alapvető emberi jogok biztosítását, valamint a béke védelmét emelik ki.
„Ausztria demokratikus köztársaság. Joga a néptől ered” – mondja ki az osztrák alkotmány. A finn alaptörvény „biztosítja az emberi méltóság sérthetetlenségét, az egyéni jogokat és szabadságokat, valamint előmozdítja az igazságosságot a társadalomban”. „Oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság” – szól a francia alkotmány. Görögország „parlamentáris köztársaság”, ahol „minden hatalom a néptől származik”. Olaszország már „munkára alapozott, demokratikus köztársaság”, míg a portugál alkotmány célja egyenesen az, „hogy védelmezze a nemzeti függetlenséget, garantálja az alapvető állampolgári jogokat, megvalósítsa a demokrácia alapelveit, biztosítsa a demokratikus jogállam elsődlegességét, és megnyissa az utat egy szocialista társadalom felé, a portugál nép akaratának megfelelően”.
Történelmi vonatkozásokat többnyire azon országok alkotmánya tartalmaz, amelyek hosszú időn keresztül nem rendelkeztek önálló államisággal. E körbe tartoznak többek között Írország, Lengyelország, Szlovákia és egyes balti államok is. Például a szlovák alaptörvény Cirill és Metód szellemi hagyatékáról és a Nagy-Morva Birodalom örökségéről, a függetlenségért folytatott harc jelentőségéről beszél.
A keresztény hagyományokra hangsúlyosan két katolikus ország – Írország és Lengyelország – alkotmányának preambuluma utal. Az ír alaptörvényt „alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk, Jézus Krisztus felé”, „a legszentebb Szentháromság” és Isten nevében fogadták el, „elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk, Jézus Krisztus felé, aki átsegítette atyáinkat évszázados megpróbáltatásaikon”.
További két ország alkotmányának bevezető mondataiban szerepelnek még hasonló vonatkozások. A görög alaptörvény a „Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szent Háromság Isten nevében” született, míg a német alkotmányt „Isten és ember előtti felelősségünk tudatában” fogadták el. A többi alkotmányban viszont Istenről vagy a keresztény hagyományokról nem történik említés. Nem szerepel ez – az Apostoli Szentszék ismételten hangoztatott kívánsága ellenére – az Európai Unió alapokmányában sem, amely csak Európa kulturális, vallási és humanista örökségére hivatkozik.
Magyarország jelenlegi alkotmányának nincs preambuluma, bár volt már több próbálkozás. Például 1999 őszén az alaptörvényt érdemben nem akarták módosítani, de az 1949. évi XX. törvény számozását 2000. évi I. törvényre változtatták volna, ugyanakkor új preambulum készült, amelyben a Szent Korona közjogi helyzetét is rögzíteni kívánták. Az ellenzék a javaslatot nem támogatta, így nem volt meg a kétharmados többség az indítvány elfogadásához.
Új alaptörvény megalkotására először 1995 júniusában állítottak fel alkotmány-előkészítő bizottságot. A parlament 1996. decemberi határozatával fogadta el az alkotmány szabályozási elveit,majd 1997. január elején elkészült az első szövegtervezet is. A bevezetőben pedig a következő szerepelt: „Magyarország történelmi hagyományainak – amelyeket a magyar Szent Korona is jelképez –, az alkotmányosság egyetemes értékeinek tiszteletben tartásával, a magyar állam ezeréves folytonosságának megerősítéseként, a magyar nép ünnepélyesen kinyilvánítja azt az akaratát, hogy – a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében – megvalósítja a demokráciát és a jogállamot, biztosítja és védelmezi az emberi és állampolgári jogokat, és úgy kívánja érvényre juttatni a népszuverenitást, hogy az összhangban álljon a nemzetek közötti egyenjogúság és békés együttműködés alapelvével”.
A szövegtervezetben a Szent Korona mint történelmi szimbólum kapott helyet, és annak alkotmányos, közjogi szerepéről szó sem volt. Egy második, 1998. márciusi javaslat pedig már több változatot tartalmazott, s a Szent Korona mellett utalt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az 1956-os forradalom, valamint az 1989–90-es fordulat jelentőségére is. A kormányváltás után azonban az alkotmányozás lekerült a napirendről. Bár azóta eltelt több mint tíz év, az akkori tervezet preambulumának egyes elemei többek véleménye szerint a megváltozott körülmények között is kiindulási alapként szolgálhatnának.
