A Pécsett élő Petró Sándor mintegy kétezer műalkotást –főleg képeket és kisplasztikákat – őriz belvárosi lakásában. A szlovák területről a második világháború után Magyarországra települt férfi 1969-től fogott intenzív gyűjtésbe. Petrónak sosem volt kiugróan magas jövedelme: a most 83 esztendős műgyűjtő eredetileg katonatiszt volt, később mérnöki és jogászi képesítést szerzett, az uránbányánál, a téglaiparban, a vízügynél és egy térképészeti cégnél dolgozott. Gyűjtésének metodikájáról Petró Sándor nem szívesen beszél, de annyit elárul, hogy összesen hatezer műtárgyat vásárolt, s az alkotások kétharmadát eladva jutott annyi pénzhez, ami nagyjából fedezte a megtartott képek és szobrok árát.

Petró 2002-ben megegyezett a pécsi püspökséggel, hogy gyűjteménye egy részét – 340 képet és 20 kisplasztikát – az egyházmegyénél helyezi letétbe. A megegyezés része volt, hogy a püspökség megpróbál a gyűjteménynek állandó és nívós bemutatkozási lehetőséget teremteni. Az elmúlt nyolc évben azonban ez a cél nem valósult meg, a műalkotások a püspöki palota termeit és folyosóit díszítették, s az egyházmegye vendégei, illetve a püspökvárba érkező csoportok láthatták a műtárgyakat.

A múlt év végén Petró Sándor hazavitte kölcsönbe adott értékeit. Az egyházmegye nem nyilatkozott ennek okáról, Petró azonban válaszolt kérdéseinkre:

– Az egyházmegye nem lát esélyt arra, hogy gyűjteményemnek megfelelő kiállítóhelyet biztosítson a közeljövőben, ezért Mayer Mihály püspökkel megbeszéltem, hogy akkor inkább hazahozom a képeimet és a szobraimat.

A történethez hozzátartozik: az elmúlt hónapokban többen is a nyomozó hatóságokhoz fordultak, mivel szerintük a pécsi püspökségen gazdasági bűncselekmények történtek. Emiatt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság különösen nagy értékre elkövetett csalás gyanújával folytat vizsgálatot. Petró Sándort megkérdeztük, hogy döntésé ben volt-e szerepe a nagy visszhangot kiváltó nyomozásnak. A gyűjtő erre a kérdésünkre röviden ennyit felelt: volt.

Petró Sándor most hetekig a hazahozott képek tisztításán munkálkodik. Az idős férfi továbbra is szeretne gyűjteményének színvonalas, állandó kiállítóhelyet találni. Az általa elképzelt módszer az lenne, hogy a műtárgyakat ötven évig letétbe helyezné a bemutatást magára vállaló intézménynél. Ezért többször tárgyalt már önkormányzatokkal és múzeumokkal, ám eddig nem kapott ajánlatot. A képeket eladni, elajándékozni nem akarja, azokat örököseire kívánja hagyni. A múzeumi szakemberek és műtárgygyűjtők ambivalensen viszonyulnak Petró kollekciójához. Elismerik, hogy a pécsi férfi lakásában páratlan, főképp a múlt századi magyar festészetet reprezentáló értékek találhatók, hisz – többek között – Czóbel, Csontváry, Ferenczy Károly, Gulá csy, Kondor, Nagy István, Rippl-Rónai és Vaszary képei gazdagítják a gyűjteményt. Ugyanakkor visszatérő vélemény, hogy a teljes gyűjtemény túlnyomó része értéktelen, ezért a kollekció egésze nem vállalható egy, a szigorú szakmaiság alapján működő múzeum számára. Petró vitatja ezt az álláspontot. Ő erre a felvetésre azt mondta: úgy érzi, hogy bírálói „ki akarják mazsolázni” a gyűjteményét. Az idős pécsi férfi ebbe nem megy bele, célja az, hogy kollekciója a nagyközönség számára méltó helyre kerüljön – akár Pécsett, akár másutt.

Az egyházmegye nem talált a gyűjteménynek megfelelő kiállítóhelyet