Ilyen följelentés után nehéz lesz vitába szállnia bárkivel is a médiahatóság létjogosultságáról, hiszen olyan nincs, hogy egyfelől követelem a médiatörvény visszavonását médiahatóságostul, eközben azonban kérem, sőt elvárom ellenfelem megbüntetését ugyanezen médiahatóság által. Jó, a Zöld Baloldal elnöke csak ki akarta próbálni, vajon a hatalom meg meri-e büntetni egyik kedvencét, az ötös számú tagkönyv birtokosát, a miniszterelnök személyes jó barátját és ideológiai támaszát.

Úgy hülyeség, ahogy van.

Arról most nem szólnék, hogy a médiatörvény írott sajtóra vonatkozó része csak júliustól lép érvénybe, a Zöld Baloldal elnöke tehát ugyanazt a választ fogja kapni a médiahatóságtól, amit Andrassew kolléga is kapott az új esztendő első napjaiban: a hatóság nagyon sajnálja, de csak júliustól van kompetenciája a kérdésben. Amíg Kalmár elnök az oroszlán, illetve legyünk életszerűek, a görény bajszát húzogatta a följelentésével, Andrassew kolléga a farkát, amennyiben mindjárt több, másnap közlendő cikket is mellékelt a leveléhez, s azt kérte, mondják meg neki, hogy van-e bennük cenzori szempontból kivetnivaló.

Nem volt, minthogy a hatóság közölte, tiszte szerint előre nem, csak utólag ítélkezik.

Ez az, amitől féltem. Hogy jönnek majd a partizánok, s általuk a médiahatóság egyre csak hízik. Hülyén jön ki, hogy most épp e lap szerkesztőire hivatkozom, de mást magam se tudok elképzelni, mint amit Friss Róbert, illetve Révész Sándor leírt már egyszer. Egyrészt nem huzigáljuk a görénynek se bajszát, se farkát, mert még majd mi magunk is megbüdösödünk, azaz a médiatörvény úgy rossz, ahogyan van, nincs értelme a részletein vitatkozni, pláne fogást találni bármely pontján, másrészt ezután is úgy kell írni, mint eddig, sőt még inkább úgy. Nem gondolni a fehér elefántra, ami ugyebár szintén görény volna. Mintha nem is létezne. Nincs médiahatóság, nincs Szalai Annamária, nincs tartalomelemző bizottság, semmi sincsen. Kösz szépen. A fél életünk az ilyen „ne gondolj a fehér elefántra” feladatokkal ment el, kinek-kinek Lakatos et., Aczél et., agitprop. oszt., kult. min. etc.

A baj csak az, hogy nem lehet nem rágondolni. Nem is úgy gondolom ezt, hogy nem gondolok rá, hanem, hogy nem cibálom se fülét, se farkát, nem próbálgatom, nem méregetem, nem provokálom, nem incselkedem vele, egyszerűen átnézek rajta. Büdös. Hüje Szalai Annamária. Ezt bármikor, ezután is leírhatom, s ha nem szégyellném magam a szerkesztők meg az olvasók előtt, le is írnám, ebben a lapban is, ám nincsen semmi tétje, kockázata (tetszettem volna Lakatos elvtársat lehüjézni, pláne pontos j-vel), nem kell hozzá semmi bátorság. Csak lejáratódik az a maradék tekintélye is a sajtó magunk felőli oldalának, ami még megvolt.

Nem mellesleg a hatóság nem fog a hüjéért júliustól sem agyba-főbe büntetni, sőt ennél cifrábbakért sem, annál azért több esze van. Ha okos és kellően cinikus, rezzenéstelen arccal állja a provokációkat, mígnem a nagyközönség fogja mondani, hogy ez már azért sok, ez már ízléstelen, én a helyükben nem volnék ennyire türelmes, végül a médiahatóság mellé áll. Ezt csak azért mondom, mert az egyik külföldön működtetett portálon már pornópózban mutatta magyar szerző Szalai Annamáriát; na, most büntess meg, ha tudsz. Ne legyenek az ellenzéki sajtóval szemben se illúzióink: van kolléga, aki alig várja már, hogy megbüntessék, s akkor karriert futhat be, mint a jó helyen hazaárulózó Loppert Dániel annak idején. Igaz, ami igaz, a médiahatóság komolyabb ellenfél, mint mondjuk a gój motorosok, ha csak kicsit ügyes valaki, egyenesen a sajtószabadság mártírjává válhat; közben maga hordja a köveket a cenzori hivatal épületéhez.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa